Tényleg csak az jut hirtelen eszembe, hogy gondolj valami rosszra, hátha segít egy kicsit sírni.
(Természetesen nem minden boomerről van szó, ahogy az OP-ban sem. )
:4x] ugye gondolsz arra hányszor keztük újra, ugye emlékszel még
Miért nem jó az embereknek az igazi szabadság? Miért nem értik meg, hogy a bal oldal faszság? Jó úton voltunk, de már vége! Hogy hogy nem sül le az emberek képe? Csak ülök és nézek, nem hiszek a szememnek, Nem sejtettem, hogy ez megtörténhet, ez hihetetlen! Hiába mondják nincs vége a szabadságnak, Nem bízom azokban, akik régen is ott álltak! Úgy érzem, kitéptek a szívemből egy darabot! A világból is kiszaladok. A vérem meghűlt, Az biztos, hogy nem veszek többé vörös szegfűt! Hiába imádom ezt az országot, Úgy érzem átvert, és semmi jót nem látok! Hobo Blues Band - Ott fogsz majd sírni dalszöveg - HU. Én nem fogok tapsolni és mosolyogni, Csak egy ember van, aki ebbe soha nem fog belenyugodni: Én! Ez a nap elborzaszt! Már ma várom '998-at! Csak ülök és várok, tátott szájjal, És tele vagyok az egész országgal. Eddig nem érdekelt a politika, de ez túl nagy pofon! Elborul az ég, leszakad a plafon. Forog velem a világ a szobámban, Miért nem láttuk ezt a veszélyt korábban? Talán még lehetett volna tenni valamit, De most vége, vezetők meghaltok! Sírni!
Fiatal nőket öldös valaki Koppenhágában, és a gyilkos elvisz magával egy-egy végtagot, de cserében ott hagy egy kis gesztenyefigurát. Vajon mit jelent a gesztenyeemberke azon túl, hogy ősz van Dániában? Arra a kifejezésre, hogy "skandináv krimi" sokan felkapják a fejüket, és ezt a Netflixnél is tudják, persze, sok ész nem kell hozzá, elég ha megnézik a könyveladási listákat. Merthogy a skandináv krimik életciklusa mindig regényformában kezdődik, majd jön az átalakulás: a film vagy sorozat stádium. Kemény, de túl okos a Netflix skandináv krimisorozata. Jelen esetben a dán Soren Sveistrup könyvéről van szó, és mivel az írók oly sokszor kellett, hogy csalódjanak a mozgóképes adaptációban – igen, még van olyan újságíró, aki használja a mozgókép szót! -, Sveistrup gondolt egyet, és ő maga lett a A gesztenyeember című sorozat ötletgazdája és vezető írója. A vezető író titulus jelen esetben valószínűleg azt jelenti öt másik író készítette el a forgatókönyvet, ő meg átolvasta, összefésülte és leokézta az egészet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha ilyen sokan dolgoznak egy viszonylag rövid projekten, azt mindig túlbonyolítják – ez történt most is.
). Miért van egy csoportfotó az áldozatnál? (Lehet az alapján öl a gyilkos? ). Ezek mind olyan kérdések voltak, amelyekre a második rész után rá kellett volna kérdezni, de csak cuppogtak a szereplők a halottak felett. Mi lehet az összefüggés az áldozatok között? Csak nem a gyerekkoruk? De azt átvizsgálni már csak a sorozat vége felé lehetett. Ezeket laikusként is átgondolja az ember és végigmegy rajtuk. A skandináv krimik szégyenfoltja - The Valhalla Murders- kritika - Cinemazing. Én a 3. rész után már csak azért folytattam, hogy lássam, mikor jönnek rá a főszereplők azokra a dolgokra, amikre én már rég rájöttem. A történet mellékszálairól nem is beszélve, amik sokszor izgalmasabbak voltak, mint maga a főszál, de nem tettek velük semmit. Csak hagyták lógni a levegőben. Kata fia, aki egyértelműen egy lánynak a megerőszakolásában segédkezett és videóra vette, sokkal érdekesebb szál volt, mint a gyilkosságok. Természetesen ezt is képesek voltak elrontani, hiszen az anyuka eltusolta a fiáról a gyanút (ami akár jó is lehetett volna), de közben hagyta, hogy a fia hazudjon neki és mindenki másnak, és még ő kért bocsánatot a fiától.
A Netflix dán sorozata sajnos nem tud túlmutatni a műfaji kliséken. Spoilermentes kritika. A Netflix egyik hatalmas előnye, hogy olyan országok, alkotók sorozatai juthatnak el hozzánk, melyekre egyébként szinte biztosan nem bukkannánk rá. Találkozhattunk már a teljesség igénye nélkül spanyol, olasz, német, indiai és brazil sorozattal is a kínálatban. A probléma viszont az, hogy mintha ezen produkciók esetében az alkotók túlságosan is ragaszkodnának a közízléshez, és próbálnának olyan produktumot alkotni, amely a létező legszélesebb közönség tetszését elnyerheti. Bár tudom szentségtörés ilyet állítani, de én már a Darkon is éreztem ezt, a The Rain (magyarul A gyilkos eső) című sorozat esetében pedig határozottan ez volt a benyomásom. Bár papíron egy skandináv produkciót látunk, valójában a végeredmény nem sokban különbözik bármelyik hasonló jellegű amerikai sorozattól/filmtől. Ez pedig ebben az esetben nem a pozitívumok sorába írandó. Az alaphelyzet rögtön ismerős. Gyilkosság (The Killing) – Egy sorozat a skandináv hangulatú krimik kedvelőinek (Magazin) – TH.Post. A világ véget ér, az emberiség jelentős hányada meghal, és a maroknyi túlélőnek kell felépíteni az új világrendet, ám természetesen ez nem lesz zökkenőmentes (ezen a ponton nem tudom nem megemlíteni az HBO egészen kiváló sorozatát, a Leftoverst, mely azzal fordítja ki ezt a toposzt, hogy az emberiségnek csupán két százaléka tűnik el, és a széria azokra koncentrál, akik itt maradtak).
Az azonos című podcast alapján készült Napéjegyenlőség Tea Lindeburg sorozata és a Netflixen látható. (A videó alatt némi magyarázat a sorozat mögött álló kelta folklórról, az Ostararól azoknak, akik már látták a sorozatot. ) Az Ostara egyébként egy ősi kelta ünnep. A magvetés ideje, a fák, a tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé esik. A kereszténység Jézus feltámadásának ünnepévé tette, ami lényegében a tavasz, a természet újjáéledésének metaforája. Az ünnep pogány nevéből alakult ki a mai easter szó, ami az angolban a húsvétot jelöli. A druidák és a hívek a termékenység istennőjét köszöntötték ezen a napon. Hitük szerint az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti őt mély álmából, az istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében. Ostara hiedelemvilágához szervesen hozzátartozott a nyúl mint jelkép, vélhetően a szaporaság és a tavasz kapcsolata miatt, valamint a tojás, mint az új élet megtestesülése.
Megint tipikusan az a helyzet, hogy 10 éve, kevesebb sorozattal a hátam mögött még lehet több esélyt adnék neki, simán javulhat a 6/10 -ről, viszont a jelenlegi felhozatalban egyszerűen nem látom értelmét az erőltetésének.
A színészi játékra tehát sem esetükben, sem pedig a többi szereplőnél sem lehet panasz. A sorozat két kulcskaraktere, Thulin és Hess. Tökéletes atmoszférát teremt A már említett kiváló színészi játék, az érdekfeszítő alapsztori és a lendületes tempóban előrehaladó események mellett a sorozat másik nagy erőssége az, hogy tökéletesen megteremti a történethez illő atmoszférát. A gesztenyeember végig Dániában, legfőképp Koppenhágában játszódik, így napsütéses jelenetekből szinte egy sincs. Ennek a produkciónak pedig tökéletesen állnak a borús vágóképek, mivel tényleg nem egy felemelő sztoriról van szó, a vizuális nyomasztáshoz pedig a baljóslatú zenék, a komor színvilág és a borús, esős időjárás is sokat hozzátesz. Az egész sorozat ködös, esős időben játszódik. Nem tudsz vele mellélőni Noha eleinte meglehetősen nehéz komolyan izgulni egy olyan krimisorozaton, ahol a feszültség fő forrását egy drámai zenei kíséret mellett felbukkanó gesztenyefigura jelenti, de a Netflix minisorozatának mégis sikerült elérni, hogy az ember gyomrát hat részen keresztül gúzsba kösse, a fenekét pedig a fotelhez szegezze.
Minden skandináv krimi elsősorban a bántalmazásról szól, és ezzel nyitunk most is, 1987-ben, valahol a vidéki Dániában egy rendőr egy lemészárolt családra és a pincében egy rabszolgaként tartott kislányra talál, majd ugrunk az időben, és találgathatunk, mi lett a kislánnyal és mikor fog felbukkanni a történetben. A jelenben egy szörnyű gyilkossághoz riasztják a kislányát egyedül nevelő rendőrnőt, Naia Thulint ( Danica Curcic): egy játszótéren találnak meg egy meggyilkolt anyukát, mellette pedig egy gesztenyefigurát találnak. Ez önmagában is kissé bizarr, de még bizarabb lesz az ügy, amikor kiderült, hogy a figurán a szociális miniszter Rosa Hartung ( Iben Dorner) egy éve elrabolt és meggyilkolt lányának ujjlenyomata van – a holttest nem került elő, de a gyilkost elfogták. A nyomozás lassan indul, pláne úgy, hogy főnökük nem akarja bolygatni a régi ügyet, ráadásul Thulin egy olyan társat kap Mark Hess ( Mikkel Boe Følsgaard) személyében, aki épp áthelyezését várja, és semmi kedve besegíteni.