Sokan már feladták volna. Ám ők nem. És micsoda nagy nap kerekedett végül! Mindig mondom, hogy egy ceremóniamester munkája nem a nagy napon kezdődik. A legjobb ceremóniamester mire odaérkezünk az esküvő napjához, teljes mértékben támogatja a tervezési/szervezési időszakot. Mindent tud a párról, és arról mit hogyan szeretnének. Ildikóék esetében is így történt ez. Gyertyafényes őszi esküvő – Judit + Attila | Mustos Dániel - esküvői fotós. Abban viszont biztos voltam, a bonyodalmas esküvőszervezési időszakot, csakis egy fergeteges esküvő és lakodalom követheti. Én tudtam, hogy így lesz! Ildikóék csak reménykedtek. Hitték is és nem is, hisz a 35 fős násznép létszám nem nevezhető nagy lagzinak. Ám amikor olyan emberekkel veszed körbe magadat, akik szeretnek téged akkor az a 35 ember, olyan fergeteges bulit csinál, hogy egész Adony erről beszél a mai napig, ebben biztos vagyok 🙂 Ehhez persze kellett Pánczél Norbi DJ, aki a szabadságát feláldozva ugrott be a kedvemért az utolsó pillanatban, merthát DJ nélkül is maradtunk hirtelen. Mert ilyen is van… 🙂 Ám Norbi megmentette az esküvőt és olyan jó bulit csinált, hogy észre sem vettük, hogy csak harmincöten vagyunk.
2015-12-05 / Egyéb / Veronika és Attila Neszmélyen, a Hiltopp Étteremben ünnepelték esküvőjüket. A helyszín Meleges-hegyen volt, gyönyörű környezetben, csodás kilátással. Ahogy halad az ember a rendezvény helyszíne felé és gyönyörködik a csodálatos tájban és közben érzi a friss, kellemes hegyi levegőt, már ettől az érzéstől megnyugvásra, és teljes kikapcsolódásra számíthat. Az adottságoknak köszönhetően az esküvői ceremónia is a szabadban zajlott. Polgári és egyházi szertartás egyaránt volt. A szertartás után egy ideig kint zajlottak az események, többek között koccintás, közös fotózás, játékok. Ezt követően következett a vacsora. A ceremóniamesteri feladatokat is én láttam el. Minden fontos eseményt felkonferáltam. Ezen az esküvőn is esküvő dj. biztosította a zenét. A buli után a helyszínen lévő borhotelben tudták a kedves vendégek kipihenni az esküvő dj. rendezvény fáradalmait. Másnap délelőtt pedig egy hatalmas fürdőzés következett a hotel kinti medencéjében, ahol az esküvői dj. rendezvény élményeiről beszélgettek a résztvevők.
Egyik szülői magatartás sem helytelen önmagában, de egy biztos, a hiszti helyzetekből semmiképpen sem szabad hatalmi játszmát csinálni. Kifejezetten káros szülői hozzáállás az, amikor a gyermeki dacot azért igyekszünk megtörni, hogy megmutassuk ki az úr a házban. A hatalmi játszmák nagyon gyakoriak a párkapcsolatokban, sokan gyermekükkel szemben is alkalmazzák. Ha nem engedünk a gyerek akaratának, azt soha ne abból az öncélú okból tegyük, hogy megmutassuk, mi fölötte állunk. Igenis fontos része a nevelésnek a szabályok megalkotása és annak betartása, a gyerekeknek szüksége van az iránymutatásra, különbben elveszettnek érzik magukat. A személyiségfejlődés természetes része, hogy elkülönül az én akarata, és ez kifejezésre is kerül, ezt nem elnyomni kell szülőként, hanem segíteni és szabályozni. Az sem jó, ha szülő mindenben enged, de mérlegelni minden egyes helyzetben kell, különben következetesség címén könnyen "zsarnokká" válhatunk, aki bármi is történjen, kérlelhetetlen marad. A mérlegelés egyik szempontja lehet az, hogy az adott dolog megengedése, vagy tiltása milyen következményekkel jár azon kívül "hogy kié az utolsó szó".
Ezek nem betegíthetik meg, nem tarthatják megszállva többé az embert. Isten úrsága olyan erő, amely kitisztítja, kisöpri a gonoszt. – Jézus az úr a házban! Ez az Ige most nyilvánvalóan arra hív minket, hogy nézzünk körül saját házunk táján. Ki az úr a házban, az életünkben? Milyen erők munkálnak bennünk? Kinek az akaratát engedjük érvényre jutni? Érezzük néha, hogy milyen sötét erőt tudnak képviselni pl. a félelmeink, a bennünk élő sötét képzetek, elképzelések. Tudnak ezek uralkodni rajtunk? De még mennyire! Újra meg újra előkúsznak, átveszik a gondolataink irányítását, és képesek akár megbetegíteni is bennünket. Vagy akár egy-egy konkrét betegségben is érezzük, hogy szinte elszívja tőlünk az életerőt, elveszi a reménységet, a jövőképet. Elég egy influenza vírus, ami ledönt a lábunkról, és már nem tudjuk a szokott módon elvégezni feladatainkat, csak azt érezzük, hogy nincs bennünk erő. Jézus képes beszédében ráadásul az a megdöbbentő, hogy az az "erős ember", a megszálló már eleve ott van a házban.
Egyik szülői magatartás sem helytelen önmagában, de egy biztos, a hiszti-helyzetekből semmiképpen sem szabad hatalmi játszmát csinálni. Kifejezetten káros szülői hozzáállás az, amikor a gyermeki dacot azért igyekszünk megtörni, hogy megmutassuk, ki az úr a házban. A hatalmi játszmák nagyon gyakoriak a párkapcsolatokban, sokan a gyermekükkel szemben is alkalmazzák. Ha nem engedünk a gyerek akaratának, azt soha ne abból az öncélú okból tegyük, hogy megmutassuk: mi fölötte állunk. Igenis fontos része a nevelésnek a szabályok megalkotása és annak betartása, a gyerekeknek szüksége van az iránymutatásra, különbben elveszettnek érzik magukat. A személyiségfejlődés természetes része, hogy elkülönül az én akarata, és ez kifejezésre is kerül, ezt nem elnyomni kell szülőként, hanem segíteni és szabályozni. Az sem jó, ha a szülő mindenben enged, de mérlegelni minden egyes helyzetben kell, különben következetesség címén könnyen "zsarnokká" válhatunk, aki bármi is történjen, kérlelhetetlen marad. A mérlegelés egyik szempontja lehet az, hogy az adott dolog megengedése, vagy tiltása milyen következményekkel jár azon kívül "hogy kié az utolsó szó".
A kutya háziasítása feltehetően a legelső lépésnek számított, hiszen a "szelíd farkas" az egyetlen állat, aki nem a rabszolgasors útján került háziasításra. A kutya azért lett a háziasított állatok közül az ember hűséges barátja, mert megközelítőleg ugyanolyan kapcsolatot alakít ki vele, mint fajtársaival. Egy csetlő-botló kölyökkutya sem fejleszt ki különösebb új viselkedésformát, az emberi környezetben pontosan azt cselekszi, mint a farkas ősei tettek évezredeken keresztül. Ebben az optimális kapcsolatban a kutya kizárólag az emberre reagál, hiszen az embercsaládja lett az ő falkája is. Függetlenül attól, hogy a kutya az embercsaláddal kialakított szoros kapcsolata során mennyit változott, lényegében szociális falkaállat maradt, s ez az oka annak, hogy aláveti magát azoknak a társas-szociális viselkedési törvényeknek, amelyek az alá-és fölérendeltségi viszonyokat létrehozzák, a falka biztonságos együttélését, együttműködését szabályozzák. A falkában összetartó kutyák között mindig van egy vezér és azt követik lefelé haladó sorrendben a többiek.
Ezek után persze az is érdekes volt, hogyan állt fel erre a meccsre a Ferencváros: Dibusz - Wingo, Kovacevic, S. Mmaee, Cabraja - Besic, Loncar - Zachariassen, Uzuni, Marin - R. Mmaee A Kisvárda pedig Dombó - Hej, Prenga, Cirkovic, Leoni - Melnyik, Karabelov - Navratil, Ötvös, Camaj - Mesanovic összeállításban kezdett. Dibusz Dénes, a Fradi kapusa öleli magához a labdát Fotó: Csudai Sándor - Origo A Kisvárda letámadással és hatalmas elánnal kezdte meg a meccset. Ez azonban nem felétlenül jelentette azt, hogy a Fradinak be kellett rezelnie ettől, mert az átütő erő nagyon hiányzott a hazai csapat játékából. Azt ők is tudták, hogy fejetlenül nem lehet nekirontani a zöld-fehéreknek. A 11. perc hozta meg az első nagy várdai helyzetet: ekkor Camaj 17 méterről nagy lövést engedett el, de a Fradi kapusa óriási védéssel ütötte ki a bal alsó sarok felé tartó labdát. Az első negyedóra végére egy óvatos, inkább kiváró Fradit és egy óriási elánnal küzdő Kisvárdát láthattunk. Aztán a 18. percre megjött az első FTC-ziccer is: Marin emelte fel a labdát Zachariassen elé, aki jobbal kapásból lőtt, de a várdai kapus, Dombó elvetődve védett.
Látható, hogy a kutya és a tréner közti kapcsolat bizalmas és meghitt, mindketten felszabadultan "dolgoznak", a legbonyolultabb mutatványok sorakoznak egymás után: karikákon ugrálás, létrán mászás, két lábon pörgés, levél dobás a postaládába, a tréner cipőjének kiválasztása, villanykapcsolás és még számtalan "logikai" feladat. A cirkuszi bemutató során a mutatványokat "csak" egyetlen icipici apró dolog befolyásolja, a jutalomfalattartó kiürülése, amely bekövetkezésével egyidejűleg véget is ér az előadás. Ezt követően megszívlelendő figyelmeztetéssel bocsájtják útjára a kezdő kutyatartót, "mindig akadhatnak olyan körülmények, amelyek hatására a legfegyelmezettebb kutya is csődöt mond, ezért a kutyát pórázról csak megbízhatóan körülzárt területen engedjük el"! Azt hiszem, bár sokan választják a modern "kutyabarátnak" mondott módszereket, egy városban élő családi kutyának legkevésbé sem a denaturált körülmények közötti mutatványok végrehajtására van szüksége. Bármennyire is furcsán hangzik, de a kutya élete függ attól, hogy képes-e a legváratlanabb helyzetekben is engedelmeskedni, uralkodni önmagán, felülkerekedni ösztönvilágán.