A Cabaret bemutatásának miértje, lévén egy erős és közismert történet, nem kíván különösebb magyarázatot. Inkább az lehet a kérdés, hogy miért csak most, miért éppen most állították színpadra? A Cabaret egy időtlen musical, amelyet először 2011-ben állítottam színpadra a Centrál Színházban, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban 2017 decemberében. Az első alkalommal a mai korba helyeztem a történetet, a kaposvári előadásnál viszont – új díszletekkel és jelmezekkel – kimondottan az 1930-as évek Németországába. A darabválasztásnál fontos szempont volt, hogy a társulat tagjaira a szerepek nagyon jól kioszthatók voltak, ráadásul a Csikyben folyó építkezés miatt az Agóra terének a hangulatához is el tudtam képzelni. Két erőteljes szál fut és ér össze a darabban: a két fiatal szerelme, akik életvitelben és felfogásban nem is lehetnének egymástól messzebb, és a Kit Kat Klubba szép lassan beszivárgó fasizmus. Mi foglalkoztatta leginkább a színpadra állításkor? A két fiatal története mindenképpen jó lehetőség volt Mikecz Estilla és Mohácsi Norbert első színpadi találkozására is, mindkét fiatal színész remekül alakít, de ugyanennyire érdekelt Schneider asszony és Schultz úr találkozása Nyári Szilvia és Kalmár Tamás megfogalmazásában, szép és megható párost alakítanak.
Német Mónika, Mohácsi Norbert, Szvetnyik Kata és a szerelmesek: Krausz Gergő és Mikecz Estilla Hirdetőoszlop-szerű üvegbúra alatt népviseletbe öltözött, egymásba kapaszkodó szerelmespár; prímás húzza a fülükbe a szomorú-szép muzsikát. A dallamokra táncimitáció a válasz az újságlapnyi felületen. Szinte kimerevedik a mozdulat, akár a múló idő. A fiatalok arca rezzenéstelen, tekintetük távlatokba mutat. A hegedűszó messze hallik, akár az üzenet: már-már múzeumba való a tiszta szerelmet megjelenítő férfi-nő párosa. Pedig az ifjak védelem alatt állnak. Az Úr óvó búrát emelt szerelembe esett teremtményeire. Ez a szokatlan kép fogadja a színházi közönséget Kaposváron, az Agóra – Együd Árpád Városi Művelődési Központ emeleti aulájában, ahol a Csiky Gergely Színház társulata tartja próbáit és előadásait, amíg be nem fejeződik a teátrum rekonstrukciója. A döbbenetes hatástól nehéz szabadulni; szinte földbe gyökerezik az ember lába. Tamási Áron Énekes madara estéről estére odatapasztja a székhez a nézőket.
Nyolc évvel ezelőtt már felfigyeltek egymásra a Kaposvári Egyetemen, de az akkor végzős Mohácsi Norberttel nem mert kezdeni az első éves Mikecz Estilla, ezután pedig nagyon másfele vitte őket a munkájuk. A kapcsolatukban a közös munka hozott változást, amikor mindketten a Csiky Gergely Színházban a Kabaré előadáson dolgoztak, igaz, ez csak a kezdeti lépés volt. Mikecz Estilla és Mohácsi Norbi kapcsolata a járvány óta fordult komolyra "Mi voltunk a két főszereplő, Sally és Cliff, de még ott sem történt semmi, ezután is két év telt el" – kezdte a színész, a Reggeli ben, és kiderült, hogy eleinte csak jókat beszélgettek egymással, majd egyre inkább keresték egymás társaságát, majd a Meggyeskert próbái alatt jött a fordulópont, a tavalyi karantén, amikor úgy döntöttek: összeköltöznek. "Egyre mélyebb és mélyebb beszélgetések történtek, tényleg az volt a kulcs, amikor rájöttünk arra, a világ fontos dolgairól nagyon-nagyon hasonlóan gondolkodunk. " Estillának megvan az a konkrét pillanat, amikor benne minden átfordult.
Irigység, álnokság, rosszindulat, gonoszság, dölyf és féltékenység életük fő mozgatórugói, és még attól sem rettennek el, hogy vízbe fojtsák Kömény Mókát, ám igaz a mondás: a szerelem mindent legyőz. Ez esetben még a vágyott halál fölött is diadalmaskodik, hiszen kedvesének köszönhetően sikerül megmenekülnie a szerelemittas legénynek. Magdó kegyeiért folyik a harc. Mikecz Estilla, Fándly Csaba és Mohácsi Norbert Erőteljes karakterek ütköznek a népi játékban, miközben a jó és a rossz is csatát vív fölöttük. A gonosz hatalom vissza-visszatértét, szédületes forgatagát talpig fekete leplekben mutatkozó, vartyogó varjúhad hangsúlyozza – Orza Calin bámulatos koreográfiájában –, ám a harcból a kar által megformált sötét erők helyett a tisztaságot, a szerelmet, az életet hirdető énekes madár kerül ki győztesen. Persze ehhez elengedhetetlen az istenhit, a darabban is meg-megjelenő ima, amely szemmel megtapasztalt csodákra is képes… A történetnek nem csak prózai hősei vannak. A már az aulában muzsikáló György-Horváth László mindvégig amolyan égi-földi közvetítőként van jelen a darabban – felvonultatva a népi hangszerek tárházát.
Üdvözlünk a híraggregátor oldalán. Webfejlesztő csapatunk szerelemprojektjének lényege, hogy összegyűjti az egy témához tartozó cikkeket a több különböző hírforrásról. A weboldal változatos forrásokból összegyűjtött cikkeket kategorizál. Az adatbázis jelenleg több mint 50 000 cikket tartalmaz. Az oldal folyamatosan fejlesztés alatt áll. Ha hasznos számodra ez az oldal segíts a visszajelzéseddel, vagy támogatásoddal. Írj Nekünk az címen!
Ez az értelmezés vitatható. Kertészet/Madarak/Kerecsensólyom – Wikikönyvek. Prózára a sorokat így is át lehet tenni: Szívemben még ifjú a lángsugarú nyár stb. S ha már vitatható, akkor éppen példaként nem szerepelhet. Egyébként nem a közrefogottnak gondolt mondatrész áll, hanem – a kötőszótól eltekintve – határozószó, mely, ismétlés lévén, a két sornak gondolatritmusára utal, és nem a "közölésre", mely egyébként a gondolatritmus egyik fajtájának tekinthető. Az Aranytól vett példa különösen szép: megfelel az álom technikájának, amely az egymásra következő eseményeket együtt fejezi ki.
Az anyagi világ változásai nélkül nincsen történés a szellemben, s a termelés története nélkül nem érthetjük a kultúrákat. Mialatt az utazó álmodozik, halad a vonatja, mialatt a költők énekelnek, és uralkodnak a királyok, mélyreható változások esnek a termelésben, hogy majd elismertetésüket követeljék a szellem előtt. Vajjon miért lép föl egyáltalában az egyéniség követelménye az irodalomban, mint második fejlődési szakasz, Bessenyeiék után, ha nem az egyéni vállalkozású kapitalista szellemi képviselője? Nagyon hiányzik ez a szempont H. 2 vessel mit jatszunk en. töténeti áttekintéséből, bár egy helyütt a következőket írja: "Deák Ferenc bölcs mértéktartása és klasszikus jogérzéke a kor jobb költőinek is ideálja". Dehát Deák politikája az adott anyagi helyzetből sarjadt, ahogy a szabadságharc szüksége és szelleme sem érthető, fejlődésben lévő mezőgazdasági kivitelünk és a gátló nemesi társadalmi rendszer összeütközése nélkül. 5. A könyvhöz elkelne egy rövidre fogott verstan. H. nem ismeri jól a mai, háború utáni művelt közönségünket, ha föltételezi róla, hogy tud verset olvasni.
Kár, hogy a szépséges Himnusz mellé ezt is nemzeti imává léptették elő hivatalos, vagy nem hivatalos köreink. A két költemény között 1300-tól napjainkig minden valamire való költő, sőt dalszerző művei jelzik azt a fejlődést, vagy változást, hogy mikor milyen eszmékkel, gondolatokkal vélték a leghelyesebben kifejezni költőink az olvasó emberek képviseletében az ösztönök állapotát, személyesnek fölfogott, legmélyebb, személytelen érzéseiket. De nem egy darabjával arról is számot ad ez a gyüjtemény, hogy sokan és sokszor milyen sekélyes elmével próbálták megragadni ezeket az érzéseket s hogy a valóság felszínének tündéri színjátéka helyett milyen silány képzelettel is beérte a nagyérdemű közönség. Röviden szólva, rossz versek sem hiányoznak a könyvből. Ez csak gyarapítja a könyv történeti értékét, különösen a mi historizáló korunkban, de – ha eljut a könyv minden magyar család asztalára – ezek a rossz versek, melyek jobbára középszerü közönség kedvencei és nem éppen Horváth János ízlésére vallanak, talán azt a szerepet is játszhatják, amit Vörösmarty színjátékában Csongor mellett Balga játszik, esetlenségükkel fölhívhatják híveik figyelmét az igazi költeményekben kibontakozó szépségekre.