Szépen felépített, a klasszikus mesék kötelező karaktereit és bevett elemeit ügyesen felvonultató filmet kapunk. Félő volt, hogy a "szakmán kívüli", rendre széles gesztusokkal élő Csobot Adél kilóg majd a fiktív univerzumból, a rendező azonban tökéletesen személyre szabott szerepet szánt neki. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy az El a kezekkel a papámtól! hellyel-közzel úgy néz ki, mint egy átlagos amerikai fantasy-musical. (A kép forrása: a film hivatalos Facebook oldala) De vajon van-e értelme egy az egyben átvenni egy külföldi műfajt? Az alkotók patikamérlegen kimérték, hogy milyen beállításoknak mennyi ideig és milyen színészi gesztusokkal megtöltve kell sorakozniuk a mozivásznon. Felmerül a kérdés, hogy miért ne nézzünk egy még profibb, még letisztultabb és sokkal eredetibb amerikai alkotást? Rendkívül zavaró, hogy jelen mű bár magyarul beszél és magyar nevekkel dobálózik, nem tudunk benne ráismerni a saját hazai közegünkre. Hiába kerülünk varázslatos helyszínekre, mégiscsak itthon játszódik a történet.
Ahogy a film veszélyes gonosztevőjének kikiáltott Hudák nevű furcsa hibrid lény, akit a gyerekek hüllőként emlegetnek, miközben szőrös, a föld alatt él, és leginkább a Harry Potter patkány-animágusára, Peter Pettigrew-jára hasonlít, épp olyan kaotikus és tisztázatlan a film egésze. Karakterek egész sora van a filmben csak azért, hogy eggyel többen legyenek, a főszereplők közötti kémia annyira nem létezik, hogy azon semmilyen lábrángás nem segít, és a filmre elköltött, hazai viszonylatban bődületes összeg – amit kétségkívül leginkább jelmezekre és CGI-ra költöttek – sem elég ahhoz, hogy a hiányos rendezői kompetenciát, jóízlést és mondandót pótolja. Az El a kezekkel a papámtól! december 9-től nézhető a mozikban. 3/10 Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Valószínűleg az vezette az alkotókat, hogy a mozik mellett a rádióba is bekerüljön az El a kezekkel a Papámtól! – és itt jön a képbe a már említett Csobot Adél. Nyilván a dalbetétek és egy plusz célközönség moziba csalogatása miatt fontosnak tartották mint termékelhelyezést, de azért na! Mert maga a borzalom. A 96 foggal, eszelősen mosolygó, minden ízében természetellenes cukormérgezés, akinek semmi olyan színészi tálentuma nincs, ami ne indokolná, hogy visszazavarják a vokálba. Még a leggyengébb gyerekszínész is nagyságrendekkel jobb nála. És Csobot Adél lenne a film Nagy Szerelme, a vágy titokzatos tárgya... Pedig ő a kulcsszereplő, rajta múlna, hogy elhiggyük: szegény ügyvéd úrnak meg kell szabadulni a boszorkától, hogy Dorka is új anyukát találjon, és boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Tényleg sok mindent el lehet nézni Dobó Kata filmjének, még azt is, hogy nem akart kilépni az agyonkoptatott klisék közül, de Csobot Adélt nem. Olyan, mintha a túrós tésztába szalonna helyett macskaalmot tennénk.
A tartalom helyét így a gonosz mostohával való rivalizálás, a dráma helyét a musical, a katarzis helyét pedig a kliséktől érzett apátia veszi át. Ha valaki pedig szeretné képernyőn látni a mesék által tanított tanulságokat, akkor meg fogja nézni az eredetit és véletlenül sem gyötri magát a reálisnak tűnő irreális köntösbe csomagolt, tanulságmentes kliséhalmazzal, mert ez 2021-ben nem újat jelent, hanem hatalmas visszalépést. //Kritika: Csuka Gergő// A 20 legbénább magyar filmcím fordítás Forrás: Filmezzünk! Bővebben az eredeti megjelenési helyen
A Boris Vian-életműsorozat kilencedik köteteként megjelent Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmány" az újabb és újabb ifjú generációknak. A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei -a szerelem és a zene- mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. Tajtékos napok - Boris Vian - könyváruház. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket.
Könyv: Tajtékos napok ( Boris Vian) 308715. oldal: - Könyv Irodalom Szépirodalom Próza Világirodalom Regények 20. Tajtékos napok könyv online. század Francia Kiadónk a tragikusan fiatalon elhunyt francia író születésének századik évfordulója alkalmából jelenteti meg Boris Vian (1920-1959) leghíresebb művét, a Raymond Queneau által a XX. század legmeghatóbb szerelmes regényének nevezett Tajtékos napokat. Bár megjelenésekor (1947) a könyvet mind a kritika, mind az olvasóközönség távolságtartó közönnyel fogadta, a mű 1960-as évekbeli újrakiadása óta töretlen népszerűségnek örvend, s ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Tajtékos napok azóta számtalan adaptációnak szolgáltatott alapanyagot. A könyvből már három filmváltozat is készült (a Charles Belmont rendezte 1968-as első feldolgozást a japán Riju Go 2001-ben bemutatott filmje követte, majd 2013-ban jött Michel Gondrynak a magyar mozikba is eljutó alkotása), a mű színházi adaptációit fel sem lehetne sorolni, de a regény alapján született már egy opera- (Edison Gyenyiszov, 1981) és két képregényváltozat is.
Hogy vagy? – kérdezte Chick. - És te? – kérdezett vissza Colin. – Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. - Az új szakácsod? - Ő – felelte Colin. – A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. - Jól főz? – érdeklődött Chick. - Úgy tűnik, érti a dolgát. Tajtékos napok - Boris Vian - Régikönyvek webáruház. Gouffé tanítványa. - A kalapácsos gyilkosé? – rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. - Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! - Ó, tudod, kérlek! Én… – szabódott Chick – ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. - Nicolas – szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat. - Jó napot kívánok, uram – mondta Nicolas. - Jó napot, Nicolas – felelte Chick. – Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? - De van, uram – felelte Nicolas. – Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést.