Az eredeti mangát természetesen animébe ültették át és a világsikert ez hozta el, és követte meg annyi spin-off, egész estés film, konzol és PC játék, így egy igen jövedelmező franchise lett. Mint említettem készült pár anime a történetből, a legsikeresebb ezek közül a Dragon Ball Z volt melyben főhősünk Son Goku már felnőtt és a szokásos harc mellett a mindennapokkal is meg kellett küzdenie, megannyi komikus helyzetet szülve. A most tesztelt Kakarot alcímű játék ezen sorozat 4 nagyobb állomását öleli fel. A történetbe ott csatlakozunk be mikor kiderül, hogy a Földre érkezett nagyon erős entitás egyetlen célja a bolygó lakóinak leigázása, na ebben leszünk mi, akik meg kell hogy akadályozzuk, és lényegében el is mondtam a teljes történet alapját. A DB univerzum teljes sztorija ilyen faék egyszerűségű, általában azzal a csavarral, hogy jön valaki még erősebb, és nekünk őt is le kell nyomni. A fura és megmagyarázhatatlan az, hogy ez nagyon jól áll a sorozatnak és mai napig működik. Na de akkor most tereljük is végre oda a szót ahova kell, és beszéljünk a játékról.
A Dragon Ball Z: Kakarot egy nyílt világú akció rpg. Epizódonként adott egy egyre bővülő világtérkép és azok zónái között tudunk "gyors" utazással ugrálni, a zónák viszont teljesen bejárhatóak, npc-kel és megannyi gyűjtögetnivalóval, mellékküldetéssel és felfedezni valóval ellátva. Na azért nem túlságosan, sőt kicsit foghíjasan, de garantáltan kitolva az amúgy sem rövid fősztorit, melyet az internet népe 42 órára saccol (a 100% kb. 60 óra), nekem ezzel szemben 51 órába telt abszolválni, persze gyakran elkalandozva a mellékküldetések között is. A grafika a helyén van, nem nagy extra, de az animét simán hozza, gyors, pörgős, meg sem reccen, folyamatos a képfrissítés. Nagyon ritkán azért látni olyat, hogy a textúrák még nem töltöttek be, de ez szinte minden ilyen sandbox típusú világgal operáló játékban megesik és tényleg ritkán látni, tehát simán eltekinthetünk ettől. A renderelt átvezetők szuperek, ám a játék motorjával készülteknél már nem mindig van szinkron, csak egy mondat eleji odabökés, de gondolom spórolni kellett, ezen tudtak kicsit, nem mondanám zavarónak.
Dermesztő bukása - DragonBall Z Kakarot - 3. rész (Kommentárral - PC) - YouTube
A Ki ölte meg Sarát? első etapja után viszonylag hamar meg is kaptuk a folytatást a Netflixtől, és gondoltam, hogy legalább az S2-es kezdésről legyen írás, ha már ekkora siker volt itthon is. Ebben a szezon már nem a címszereplő gyilkosa után fog folyni a nyomozás, legalábbis azt hittem. Titok azért ezen felül is maradt, s ez bőven tartogat izgalmat a második felvonásra. A tovább mögött spoileresen folytatom. Az előző évad végén úgy tűnt, hogy megvan Sara gyilkosa, és Elroy tette, de az első részben erre rácáfolnak, és tovább folyik a nyomozás, hogy mi is történt pontosan Sara-val. Rendesen megvezettek ezzel, mert szépen építették fel ezt a szálat, kíváncsi vagyok hogyan csavarnak rajta. Az első rész után világosan látszik, hogy Sara nem az az ártatlan kislány volt, akinek gondolhattuk az első évad alapján. Kiderül ugyanis, hogy Sara-nak skizofréniától szenvedett, és a pszichológusa szerint veszélyes volt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova futtatják ki ezt a szálat, és mit kell még Álexnek megtudnia a húgáról.
De soha nem látjuk Sara testét. Az egyik legzavaróbb cselekményeleme Ki ölte meg Sarát? César Lazcano illegális tevékenységei közé tartozik az emberkereskedelem is. César és ugyanolyan nyálkás társa, Sergio alapvetően fiatal nők profi emberrablói. Annak tudata, hogy César korábban eltüntette a nőket - és az a tény, hogy Sara César gyermekével terhes volt - elég erős bizonyíték arra, hogy nála lehet a kulcs ahhoz, ami valójában vele történt. És ez az legnagyobb megválaszolatlan kérdés 2. évad válaszolnia kell. Ki ölte meg Sarát? a 2. évadban olyan karakterek szerepelnek, amelyeket nem öltek meg az első évadban. Ximena Lamadrid visszatér Sara Guzmanként és Manolo Cardona Sara bosszúálló testvéreként, Alexként. A teljes Lazcano család is visszatér. Claudia Ramírez és Ginés García Millán a matriarcha, Mariana és pátriárka, César Lazcano, valamint a Lazcano gyerekek, Elisa (Carolina Miranda alakításában), José María Chema (Eugenio Siller) és Rodolfo Lazcano (Alejandro Nones) szerepét újból betöltik.
A Ki ölte meg Sarát? 2. évada mindent megtesz azért, hogy a fordulatokon keresztül fenntartsa ugyanazt az üldözést és izgalmat, amit az első évad is nyújtott. (A bejegyzés olvasása csak azoknak ajánlott, akik már láttak a Ki ölte meg Sarát? második évadát! ) Azonban ez az évad már sokkal inkább Sara (Ximena Lamadrid) karakterére koncentrált, mintsem Alexre. A Sara meggyilkolása körüli rejtély egyre inkább elnyújtottnak tűnik, különösen a finálét tekintve. Ami viszont kiválóan működött, hogy Sarát más megvilágításban mutatták be, az ártatlansága elszállt, aminek köszönhetően a karaktere iránti szimpátia is elveszett. Alex (Manolo Cardona) bosszúvágya talán ezért is túlságosan belekényelmesedett a börtönön kívüli életbe, és a bosszúvágya csak a szavaiban mutatkozott meg. Ennek ellenére, aki végig nézte az 1. évadot, az vélhetően a második évadon is jól fog szórakozni, és majd a harmadik évadon is, mert hogy ennek a történetnek még közel sincs vége. Viperafészek – Ki ölte meg Sarát? kritika Ki volt valójában Sara?
Persze erre a sorozatot rendező José Ignacio Valenzuela bőven adott is okot, ugyanis az ártatlannak hitt kislányról kiderül, hogy súlyos pszichés zavarokkal küzd. Sara már-már szociopata, aki nem igen alkalmas a társas kapcsolatokra, mert veszélyt jelent a környezetére, illetve magára nézve is. Az második évad az elsőhöz hasonlóan szintén elénk tárja a rétegzett múltat és jelent, a megbánást és a megkérdőjelezhető döntéseket, miközben immáron a nagy maffiózó hírében álló Lazcano család mellett Sara családjának féltve őrzött titkaiba és életébe betekintést enged. A Lazcano család. Nem egy Vad angyal A sorozat második felvonásában ráadásul a rejtély sem lankad, sőt, tartja a tempót, és a főszereplő jellemfejlődése sem olyan, ami kiverné a biztosítékot a nézőnél. Az akció, a kém elemek, a bonyolult családi hierarchia, az erotikától túlfűtött jelenetek, a korrupció, és a bosszú ötvözete kellemes csalódást nyújt még a telenovella műfajt kevésbé kedvelőknek is. Ebben a sorozatban ugyanis nincsenek meg a szappanoperákra jellemző túlgesztikulált érzelmi kitörések, sem a felesleges távolba merengések.
Alex eltökélte, hogy bosszút áll, és bebizonyítja, hogy tévesen ítélték el húga megöléséért, ráadásul nem pusztán a bűncselekmény valódi elkövetőjét akarja leleplezni.
Sőt, egyes karakterei – annak ellenére, hogy a színészi játék egy-két szereplőt leszámítva azért itt is hagy bőven kivetni valót maga után – kellően érdekesek ahhoz, hogy maradjunk a folytatásra. Ami érkezni is fog, ugyanis a címben szereplő kérdésre 2 évadon és 18 részen keresztül sem sikerül egyértelmű választ kapnunk. Így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a már így is túlságosan elnyújtott gyilkossági ügy körüli rejtélyt kell-e még egy évaddal tovább nyújtani. De ha a második évadhoz hasonlóan a harmadik etapnak is sikerül valami teljesen újat nyújtania akkor a történet mindenképpen megér még egy misét. A műfaj kedvelőinek pedig mondhatni kötelező. Ajánljuk még: 5 focis film és sorozat, amellyel felkészülhetsz a két hét múlva kezdődő EB-re