Az eredeti Assetto Corsa 2014-ben jelentkezett először, természetesen PC-re és lévén hogy az autós játékok hardcore kategóriájában indult, a szimulátoros ismerősöktől már a szélesebb körű bejelentés előtt lehetett hallani, hogy valami nagy dolog készülődik. A játék igazából az rFactorral és az iRacinggel kívánt elsősorban konkurálni, így nagy kérdés volt, hogy konzolon mennyire sikerül majd átadni ugyanazt az érzést. Maradjunk annyiban, hogy nem lett zajos siker (elsősorban a teljesítménnyel voltak gondok). Aztán öt esztendő elteltével jött a kvázi folytatás, ami nem is az, hanem inkább egy vadhajtás. A Competizione ugyanis nem egy általános autós játék lett, hanem a GT világbajnokságot dolgozza fel, annak is három szezonját. 2018-ban és 19-ben Blancpain GT Series néven futott a sorozat, 2020 óta pedig GT World Challenge Europe-ra változott (itt fog versenyezni az idéntől a motoros karrierjét 25 év után befejező MotoGP legenda, Valentino Rossi is). Sajnos azonban még ez is az előző generációra érkezett konzolokon és hasonló gondokkal küszködött, mint elődje.
Az adaptív ravaszok is sikeresen elmélyítik a játékosokat a motorsport-szimulációban, épp a megfelelő mértékű ellenállással bírnak gyorsításkor és fékezéskor egyaránt. A jelentősen továbbfejlesztett vizuális megjelenítéssel és a sokkal fogékonyabb versenyzéssel, valamint a magával ragadó DualSense-kihasználással az Assetto Corsa Competizione az egyik, ha nem a legjobb elérhető versenyszimulátor PS5-ön. Aki akár csak futólag is érdeklődik a komoly versenyszimulátorok iránt, mindenképp ajánlom egy-kér körre!
Őszintén szólva a karrier módot eléggé sótlannak találtam, ellenben a Championshippel, amit a kocsiktól a szabályokig nagyon aprólékosan testre lehet szabni. Ezzel érdekesebbé válnak a futamok, és ugyanez igaz a kisebb, speciálisabb versenyekre is, mint például a Singleplayer, ahol kedvünkre gyakorolhatjuk az autóvezetést. Apropó testreszabhatóság: mi sem bizonyítja jobban az Assetto Corsa Competizione autentikusságát, minthogy a fizikai motor minden részletre odafigyel. A gumik és a fékek hőmérsékletétől kezdve az időjárás változásain és az aszfalt minőségén át, az autó tömegéig és beállításaiig. Bizony gépparipáink beállításával nagyon sok időt el lehet szöszölni, ám ha erre nincs affinitásunk, akkor választhatunk előre beállított sablonok közül is. Ezeknek hála könnyen kaphatunk lassú, de nem túl izgága kocsit, vagy olyat, ami gyors, viszont csak vasmarokkal lehet a pályán tartani. Száguldás és öröm Az Assetto Corsa Competizione sosem volt ronda játék, sőt az eredeti változat máig is gyönyörű.
Direkt kipróbáltam egymás után ugyanazon a pályán, ugyanolyan időjárás mellett, csont ugyanolyan autóbeállításokkal, ugyanazzal az autóval, ugyanazzal a kormánnyal: PC-n amellett, hogy gyorsabb voltam, az autó pontosan úgy viselkedett, ahogy azt én elvártam, megszoktam, és ahogy az a valóságnak szerintem megfelel; viszont PS5-ön pár kanyarban gépészkednem kellett, hogy megfogjam a kocsit, mert érthetetlen módon el akart menni a hátulja. Nem olyan vészes volt ez már, mint anno a PC-s megjelenéskor, de nem az igazi ez így. És ami a legszomorúbb: látható, hogy helyre lehet ezt hozni. A gamepades irányítással kapcsolatban is némileg felemás érzéseim vannak. Láthatóan figyelmet fordítottak erre, hiszen a DualSense képességeit igyekszik csillogtatni: a legjobban a fékpedálnak megfelelő ravaszon érezhető ez, amely szépen adja vissza, hogy dolgozik az ABS (hallod, Gran Turismo 7? Ez a megfelelő erősség ehhez! ). Viszont mivel egy komplex szimulátorról beszélünk, bekapcsolt segítségek nélkül pokoli nehéz dolgunk lenne – a stability controlt én 100%-ra tekertem fel, hogy értelmes módon tudjak bekanyarodni.
1805-ig működött fogadóként, majd 5 évvel később jelentős átépítés kezdődött, az épület ekkor kapott klasszicista jelleget. A ma is látható Vörös Sün dombormű is ebben az időszakban került a homlokzatra. A 20. század elején előbb kabaré, majd a két világháború között bordélyház működött a nagy múltú épület falai között. A II. világháborúban a Vörös Sün Ház nem sérült meg jelentősebben, azonban a vakolat alól ekkor tűntek elő a középkorból maradt részletek. 1959-ben, nagyrészt a klasszicista stílust megtartva renoválták. A rendszerváltás utáni években aztán ismét felújításon esett át, ma is lényegében ezt az állapotát őrzi. Források: MTA, Wikipedia Még több izgalmas hely Budapesten 5 romantikus kirándulóhely Budapesten 5 patinás budapesti épület sosem hallott története Magányos graffitik, titkos filmtekercsek, elhagyott épületek Budapest szívében
A Vörös Sün Ház egyike a legidősebb épületeknek egész Budapesten, ráadásul a több mint nyolcszáz éves múltra visszatekintő házat mindmáig használják, sőt akár te is felkeresheted a Fortuna út 1. szám alatt, az I. kerületben, a Budai Várnegyedben. Az eltelt csaknem 800 év alatt természetesen az épület nagyon sok mindenen keresztülment, többször átalakították, felújították, sőt, összeépítették a környező szomszédaival, ám a történetnek még most sincsen vége, hiszen a Vörös Sün Ház továbbra is működik. A Vörös Sün Ház kalandos története Körülbelül a budai Várral egy időben, 1260 körül épültek fel azok a gótikus házak, melyekből a 18. században egyesült a Vörös Sün. Az eleinte nemesi tulajdonban lévő ingatlan adományozással a csatkai pálos kolostorhoz került, akik Remete Szent Pál testereklyéjét őrizték itt. Később asztalosműhely lett belőle, majd 1686-ban Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, Budapest utolsó török kormányzója éppen a ház előtt lelte halálát. Fotó: / nevetnijo Jóval később tánctér és színpad épült benne, majd a Vörös Sün Ház adott helyet az első budai színielőadásnak.
Pedig – ahogyan Ballai Károly a magyar vendéglátóipar történetéről szóló munkájában írja – "a budai Vár elsősorban katonai erőd volt, másodsorban hivatalnokváros. Maguk a tisztségviselők voltak az első települők és házépítők a visszafoglalás után. A Vár külső forgalma az országnak hivataltjáró népéből került ki, de ezek is inkább szálltak meg a derűsebb Vízivárosban vagy a hangosabb Tabánban, mint a rideg Várban. " Ám a polgárok szívesen rendeztek a Vörös Sünben bálokat, táncmulatságokat, és a piaristák pesti rendházában 1719-ben rendezett első pesti előadások után 1760-ban e helyen, majd a vízivárosi Fehér Kereszt fogadóban tartották Budán az első színielőadásokat. A színészek – Kelemen László vezetésével – a híres "kocsma-szálló" szűk, füstös helyiségeiben gyülekeztek az előadások előtt, azok befejezése után pedig szívesen vigadtak, iszogattak itt. Amikor azonban a Vár másik fertályán, az egykori karmelita kolostor helyén 1790-ben felépült a Várszínház, Kelemen László társulata ott folytatta az előadásokat.
Az épület kezdettől legalább egyemeletes volt, amit a keleti és a nyugati emeleti homlokzati részen fennmaradt egy-egy gótikus ablak bizonyít. Míg az előbbi csak egy meglehetősen egyszerű, kifelé szélesedő csúcsíves nyílás, utóbbi töredékes, faragott kőkerete sokkal igényesebb kivitelű. A kőkeret készítését profiljának műformája az 1260-1270-es évekre keltezi: ez az épület jelen ismeretünk szerint Buda városának első - viszonylagos pontossággal keltezhető - emeletes háza. A nyugati homlokzata előtt folytatott régészeti kutatások kimutatták, hogy e helyen volt már egy másik, kisebb és más tájolású épület, amelyet a szóban forgó épület emelése előtt lebontottak. A Fortuna utcai oldalon az északabbra lévő, az utcával párhuzamos épület eredetileg is alacsonyabb volt, középen szűk gyalogos kapualjjal. Egy kis ablakmaradványon kívül különösebb középkori építészeti részlettel ma már nem büszkélkedhet. Több középkori részletet őrzött meg a keleti oldal észak felé eső második és harmadik épülete.
Nagy Lajos annyira kedvelte a pálos rendet, hogy megfogadta, ha sikerül győzelmet aratnia Velence felett, a szent ereklyét a pálosoknak adja. A szent maradványainak nagyobb részét 1381 októberében szállították Budára, majd onnan kerültek a budaszentlőrinci főmonostorba. Ennek emlékére a középkor végéig az épületet "Remete Szent Pál testét őrző háznak" hívták, és erről nevezték el ekkoriban Szent Pál utcának a mai Fortuna utcát. Érdekes módon a következő három évszázad háztörténetéről már alig tudunk. Bár a magyar középkorból viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn, arról oklevelek vallanak, hogy a 15. században iparosok bérelték – többek között egy asztalos és egy ablakkészítő. A következő feljegyzés már Buda 1686-os visszafoglalásához kötődik. Az épület előtt esett el szeptember 2-án a budai vilájet utolsó török kormányzója, Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa. A híres albán származású katona nagy karriert futott be: volt Bagdad kormányzója, majd Egyiptom helytartója, a boszniai vilájet kormányzója, 1682-tól Buda helytartójának nevezték ki, két évre rá pedig az egész hódoltság ura.