bővebben Legyen része a NAT-nak ősi írásunk! Szerző: Szondi Miklós | 2019. (hétfő) - 08:40 Kérjük az új Nemzeti Alaptantervbe, a MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM tantárgyba a székely-magyar rovásírás oktatását az általános iskolák 5. évfolyamán a következő helyre: A KULTURÁLIS EMLÉKEZET, NEMZETI HAGYOMÁNY, A KULTÚRA HELYSZÍNEI. bővebben
(vasárnap) - 17:59 Azoknak, akik az időszerű történésekről és a hagyományaink műveléséről is, kizárólag rovásbetűkkel megírt szövegekből szeretnének tájékozódni. bővebben Ismerd meg az egódat! Szerző: Szondi Miklós | 2020. 03. 21. (szombat) - 19:33 Vigyázat! Aki a cím ismeretében nem akarja elolvasni ezt a néhány oldalt, akkor tudhatja: ez nem a ő döntése, hanem az egójáé! bővebben Így róhatunk a számítógépünkön Szerző: Szondi Miklós | 2019. 14. (szombat) - 22:39 Ahhoz, hogy számítógépünkön tudjunk róni, ahhoz előbb be kell azt vele "tanítanunk". bővebben Hullámvilág Szerző: Szondi Miklós | 2019. 07. 16. (kedd) - 10:50 Végső soron mi az, ami bennünket körülvesz? Kájoni János rovás ÁBC 1673-ból. Főként anyagi részecskék, amik néha hullámtermészetet mutatnak, vagy hullámok, amik néha anyagi természetet mutatnak? bővebben Népünk őstörténetében is jelenlévő "Szeretet hangja" Szerző: Szondi Miklós | 2019. 06. (szerda) - 09:40 A valós őstörténetünk megismerése során azzal az Istennel találkozhattam, Akit a Magyar Szent Koronán úgy ábrázolnak, hogy a jobb kezével áldást oszt, a bal kezében könyvet tart.
A könyv megvásárlása után automatikus e-mailt küldünk a részletekkel! A régi magyar írás a magyar nép kultúrájának legősibb rétegéhez tartozik úgy mint a népdal, a népmesék, mondák és a népművészet. A régi magyar írás szabályai a nyelv törvényszerűségeit tükrözik és története közelebb visz az azt használók történetéhez is, ezért az íráskutatás része a magyar őstörténetkutatásnak. A régi magyar írás az írásrendszerek nagy családjába tartozik, a legkorábbi mezopotámiai, közép-ázsiai és mediterrán írásokkal mutat rokonságot, betűi archaikusak, még a képírásra visszavezethető jelek is megőrződtek benne. A jelrendszer egységes, a sajátos magyar hangjainknak (cs, gy, ly, ny, sz, ty, zs, ö és ü) is mind van önálló betűje. Magyar rovásírás abc 2. A régi magyar írás fejlettebb alkalmazásában rövidítéses, gyorsírás jellegű, amely a nyelv hangzóilleszkedésére és más nyelvi jellegzetességekre épül.
TEST? Alapértelmezett RTL jelzéssel TEST: 𐲦𐲉𐲤𐲦! TEST? Jobbról balra írás kezelése a rendszer által támogatott rovásírás betűtípusban TEST: 𐲦𐲉𐲤𐲦! TEST?
Őshonos élőhelyén, így például Magyarországon, ahol a harcsát húsáért is kedvelik, nem tekintenek rá problémaként. Populációjuk relatíve stabil már hosszú ideje, és nem jelent különösebb veszélyt a többi itt élő halfajra. Fattyúhering és lazac Jóval nagyobb gondot okoz viszont azokban a folyókban, ahol a közelmúltban telepedett meg. Santoul szerint az európai harcsa több országban is rendkívüli veszélyt jelent például az atlanti lazacra és a fattyúheringre is. Gyönyörű halak: fajok, nevek. A legszebb hal a világon. A kutató úgy véli, hogy a földrész legnagyobb édesvízi hala Nyugat-Európában több halfajt is kiirthat. Ezzel alapjaiban változhat meg a folyók ökoszisztémája, melyeket egyébként is veszélyeztet a szennyezés, a túlzásba vitt halászat és a gátak építése. Ezek az egymásra épülő tényezők a halpopuláció teljes összeomlását eredményezhetik tíz éven belül – figyelmeztetett Santoul. Fotó: Thinkstockphoto 80 évig is elél és bármit megeszik 1974-ben egy német horgász több ezer európai harcsát engedett bele a spanyolországi Ebro folyó vizébe.
Iszapos, növényzettel dúsan benőtt vizekben élnek a kicsiny méretű (1-2 cm) naisz (Nais, Stylaria)- fajok. Szerves anyagokban gazdag vizek, gyakran szennyvizek iszapjában él a csővájó féreg (Tubifex tubifex), amelyet gyakran használnak akváriumi halak etetésére. Trágyázott talajok, szerves anyagokban gazdag iszapok legtömegesebb lakója a közönséges televényféreg (Enchytraeus albidus). A legfontosabb talajlakó, sőt talajképző szervezetek közé tartoznak a földigiliszták (Lumbricidae család). Földigiliszták és nadályok A különféle Lumbricus- fajok főként erdei, réti és kerti talajokban gyakoriak, pl. a 30 cm-es méretet is elérő közönséges földigiliszta (L. terrestris) és az erdei giliszta (L. polyphaemus), továbbá a kisebb (10–15 cm) méretű vöröslő giliszta (L. rubellus). Trágyában és bomló szerves anyagokban gazdag talajokban él a sötét barnásvörös színű trágyagiliszta (Elisenia foetida), nedvesebb szántóföldi és réti talajokban pedig a halványabb színű Allolobophora- fajok, pl. Beporzók napja: Jól működő „cserekereskedelem”. a mocsári, a rózsaszínű, a mezei és a szántóföldi giliszta (A. dubiosa, A. rosea, A. leoni, A. antipai).
A legismertebb "férgek" közé tartoznak a gyűrűsférgek (Annellida törzs). Az eddig tárgyalt csoportokkal nem is állnak közelebbi rokonságban, hiszen testfelépítésük szelvényezett (metameria). Ez a tulajdonságuk és egyedfejlődésük számos sajátsága is az ízeltlábúakkal (Arthropoda) közös. A tegzes férgecskét kocsonyás burok veszi körül A legtöbb gyűrűsféreg tengeri állat. Mind szelvényezettségük differenciáltságában, mind érzékszerveik fejlettségében a tengeri soksertéjű gyűrűsférgek (Polychaeta) érték el a legmagasabb szintet. Trópusi halak úszkálnak a Hévízi-tó csatornájában | Sokszínű vidék. Feji részükön fejlett tapogatóik vannak, a szabadon úszó életmódú fajok mozgásszervei, az ún. csonkalábak (parapodiumok) is jól fejlettek, kettős ágúak, erős sörtézettel. Helytülő életmódú fajaik gyakran színpompásak. Nálunk a gyűrűsférgeket a nyergesek (Clitellata) osztálya képviseli, két, erősen eltérő küllemű és életmódú csoporttal. Mindkettő közismert és gyakorlati jelentőségük is nagy. A kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta rend) közé édesvízi és talajlakó fajok tartoznak.
Ide tartoznak az Azov beluga, a sterlet, a Volga hering, a Volhov whitefish, a fű ponty, a Baikál fehér harjca, a Baikális tok, a közönséges sculpin, a Kamcsatkai lazac és mások. Ezek a halak a kihalás szélén vannak. Vegyük például a Volhov-halhalot, amely korábban, a Volhovi vízerőmű építése előtt (1925) nagy szerepet játszott a halászatban, és óriási számban található meg a Volhov, Szjaz, Svir folyókban. A baikális tokhal fogása a tizenkilencedik századbanelérte a három ezer centert, és a huszadik század kilencvenes éveiben ez kétszáz centenre csökkent. Manapság ezeket a folyami halakat a Bajkál-tóban és az ahhoz folyó folyókban - Angara, Kitoy, Belaya, Selenga, Barguzin és Khamar-Daban találják meg. Hasonló sors érkezett Baikál fehér szürkére, amely szintén korábban elterjedt ezekben a vizekben. Egy másik veszélyeztetett fajkihalás, a fű ponty. Mivel a halak száma a múlt század hetvenes éveiben hirtelen csökkent, betiltották a fogását. Manapság fű pontyok találhatók a Khanka-tóban, valamint az Amur és az Ussuri folyókban.