Amikor a piacon megláttam az idei első, hazai epret, lelki szemeim előtt azonnal megjelent egy tejszínnel, eperrel vastagon megtöltött Scone képe. A Scone egy eredetileg skót sütőporos édes zsemle, ami ma már nagyon divatos az angoloknál az ötórai tea mellé. Bár a sütőporos kenyér nem hagyott mély nyomot bennem, erre a kis édes zsemlére mégis nagyon vágytam. Emlékeztem, hogy valahova lefirkáltam Rachel Allen receptjét, amit alig pár órás kutakodás után meg is találtam (de közben szerencsére más elveszettnek hitt receptes cetlik is előkerültek). A recept szerint összeállítottam a tésztát, kisütöttem, csodálatosan szépek is lettek, de csalódást okoztak, csak rengeteg tejszín és még több eper tudta elnyomni a szódabikarbóna szúrós ízét. A tészta sok-sok szódabikarbónát, vajat és írót tartalmazott. Hamburger zsemle, remekül sikerült – Közösségi Receptek. Ma a rendesen vezetett receptes füzetemet lapozgattam és egy másik, szintén R. A. Scone receptet találtam, ami kevesebb vajjal, több tojással, szódabikarbóna helyett sütőporral és tejjel készült.
Újhagyma, spenót, sóska, spárga és friss tök: vidd a konyhádba a tavaszt! Több mint 100 bevált tavaszi recept Az ébredő erdő, az erőre kapó tavasz illatával megjelent végre a tavasz első hírnöke: a medvehagyma, amely friss, zamatos ízt hoz a hosszú tél után. Őt követi a többi tavaszi frissességet hozó zöldség: újhagyma, spenót, sóska és a zsenge tök, amelyekkel új ízeket, a tavasz frissességét hozzák az asztalunkra. Ehhez mutatunk több mint száz bevált receptet!
Nagyon régóta szemeztem ezzel a teasüteménnyel. Nem szeretem a lekvárt, de meglátva az ehhez hasonló képeket mindig megkívántam. Már csak azt nem tudom mi a fenéért vártam eddig az elkészítéssel. Nem egy nagy dolog ugyanis. Az volt a két utolsó-utáni lökés, hogy Agatha Raisin folyton scone-okat eszik a délutáni tea mellé, és most már a magyar GoodFood-ban is rendszeresen szembejönnek különböző receptek. Egy teljesen sima alap-verziót választottam, nincsen benne se asztalt ezmegaz, se trükközés a sós-irányba. Két dolog nem működött teljesen tökéletesen a receptben, egyrészt talán sok volt a sütőpor, forrón érezni lehetett kicsit. Lehet hogy az oldal, ahonnan a sütőporos-liszt arányait néztem amerikai volt, és az angolok kevesebb sütőporral dolgoznak. Úgyhogy itt kevesebbet fogok megadni, szerintem úgyis fel kell szépen jönnie. A másik a sütési idő. Oké, figyelmetlen voltam, nem melegítettem elő a tepsit, de kb. 2x annyi időre volt szükségem, mint az előzetesen megadott. De még ezzel együtt is, ó anyám….
Ausztrália az eocénben, 52 millió évvel ezelőtt vált külön az Antarktisztól, így azóta az ausztráliai erszényesek teljesen elszigetelten fejlődtek. Ausztráliai erszényes állatok 3. Hasonló volt a helyzet Dél-Amerikában is: a kontinens elszigeteltsége 34 millió éve, az oligocénben kezdődött, és 1, 5 millió évig, a pleisztocénig fennállt. Az akkor kialakuló Panamai-földnyelven végigmenve egyes erszényesek ismét birtokba vették Észak-Amerikát. A dél-amerikai erszényesfajok többsége viszont kihalt, mert nem bírták a versenyt az Észak-Amerikából beáramló méhlepényes emlősökkel: ez volt a nagy amerikai faunacsere. " ( forrás: Wikipédia)
Nevüket egyrészt a farkasokhoz hasonló testalkatuk és életmódjuk, másrészt pedig a tigrisekre emlékeztető csíkozásuk miatt kapták. Rövid szőrű bundájuk színe a szürkétől a sárgásbarnáig változott. Fürge, mozgékony állat volt, a hátsó lábaik hosszabbak, mint a mellsők és a beszámolók szerint 2 méter magasra is felugrott. Ausztráliai erszényes állatok iskolája. Fotó: Wikipedia /National Archives of Australia Kipusztításukig az erszényesfarkasok Földünk legnagyobb testméretű erszényes ragadozói voltak: a hosszuk 100–200 cm között volt, amiből a farkuk több mint az egyharmadát tette ki, testtömegük pedig 20–30 kg között változott, a marmagasságuk átlagosan 60 cm volt. Ausztrália és Tasmania fás-füves térségein, 1200 méteres tengerszint feletti magasságig fordultak elő. Közepes és kisebb méretű kengurukra és madarakra vadásztak általában egyedül, a nagyobb testű állatokra viszont kisebb csoportokban támadtak rá. Zsákmányaikat feltehetően nem üldözéssel, hanem lopakodással és lesből támadással cserkészték be. A korabeli beszámolók szerint eszes, óvatos állatok.
Sokkoló látványt nyújt a furcsa tetem Forrás: Alex Tan Alex a hátborzongató leletéről egy rövid videót is megosztott az Instagramon, ami lentebb tekinthető meg. "Valami furcsa dologba botlottam. Ez olyan, mint amikor az emberek azt állítják, hogy földönkívülieket találtak"- kommentálta a különös leletet. Ami különösen döbbenetes, hogy a tetem fejéről hiányzik a hús, míg a test többi része hiánytalan. Ausztráliai erszényes állatok grindelwald bűntettei. Valószínűleg egy vízbe fulladt erszényes lehet a "földönkívüli" Alex Tan felkérte az Instagram követőit, hogy találgassanak, vajon milyen állat lehetett eredetileg a lény, mert "őszintén szeretné kitalálni", hogy mire bukkant rá. Alex Tan, a furcsa tetem felfedezője Forrás: Instagram/Alex Tan Egyes követői arra tippeltek, hogy a titokzatosnak látszó lény egy vízbe fulladt kenguru vagy wallaby lehetett, mások pedig felkérték az ausztrál legenda, Steve Irwin lányát, az ismert természetvédőt és zoológust egy szakértői vélemény elkészítésére. A huzamosabb ideig a tengerben hányódó szárazföldi állatok testének a bomlás, a sós víz és az óceáni dögevők gyakran furcsa, túlvilági megjelenést kölcsönözhetnek, ami miatt nehéz azonosítani őket, mert ezek a hatások a felismerhetetlenségig eltorzíthatják a tetemeket.
A Flinders Egyetem paleontológusai egy nyugat-ausztráliai barlangban találtak választ a kérdésre, ahol az erszényes oroszlán csontjait és több ezernyi karomnyomát fedezték fel. A fiatal példányok a barlang kijáratát egy csaknem függőleges sziklafalon felmászva közelíthették meg, a karomnyomokból pedig két dolog is világos: ezek az állatok remekül másztak és kicsinyeiket barlangokban nevelték. A kutatást vezető Gavin Prideaux professzor szerint az erszényes oroszlánok a sziklafalon át másztak ki, nem a hosszabb, kevésbé meredek utat használták a barlangból való a kijutáshoz. "Most már bizonyosan állíthatjuk, hogy tudtak mászni. És ha tényleg ilyen jól másztak a sötétben, a föld alatt, miért ne tudtak volna a fákra is fölkapaszkodni. Földrajz-Mikes: Ausztrália - Állatok. Nagy veszélyt jelenthettek az Ausztráliába elsőként megérkező emberekre" - mondta. A kutatók a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányban leírják, hogy a karomnyomokat a Margaret folyó mentén fekvő Tight Entrance barlangban találták meg. A kilencvenes évek közepén sikerült azonosítani a barlangban lévő csontmaradványokat, amelyek Prideaux professzor szerint már kihalt, 30-150 ezer évvel ezelőtt élt nagytestű emlősök csontjai voltak.
Ez egyébként nem más, mint az állat állkapcsainak széles szarubevonata. Kiváló úszó. Ezek a kloákás emlősök folyópartok mentén élnek föld alatti üregeikben. Csigákkal, rákokkal, kagylókkal táplálkoznak. Lágy héjú tojásaikat fűvel bélelt üregükben költik ki testük melegével. A hangyászsün testét erős szőrzet és tüskék borítják. Hosszú ormányuk van, fogaik nincsenek. Erős ásókarmaival hangya-és termeszbolyokat bont meg, az ízeltlábúakat pedig hosszú, ragadós nyelvével kapdossa el. Ausztrália főként az erszényes emlősök hazája. Két legismertebb erszényese a koala és a kenguru. A koalákat a ázad elején szinte kiirtották, olyan mértékben vadásztak rájuk finom, puha bundájuk miatt. Miért élnek erszényes állatok Ausztráliában?. Mára újratelepítették őket azokon a helyeken, amelyekről korábban eltűntek. Szinte kizárólag eukaliptuszfák leveleivel táplálkoznak. A kenguruk jellegzetessége hatalmas, hátsó ugrólábuk, és hosszú farkuk, amit támasztékul használnak. Növényevők. A kenguru rokona az erdőszéleken élő wallaby. Zömök testű erszényes állat a vombat.