- ha nem jelenik meg a kommented, várj türelemmel, mert elég gyakran nézzük a spamszűrőt, vagy a szokott módon (a reggeli híreknél, illetve levélben) jelezd és aktiváljuk a hozzászólást. - feliratot és letöltési linket ne kérj - vannak ilyesmire szakosodott oldalak. Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz
Profilozók, Profilozók sorozat, Profilozók online sorozat, online sorozatok, sorozatbarát ingyen sorozatok IMDB: LINK Év: 2009 Kategória: krimi, thriller Tartalom: Matthieu Pérac a párizsi rendörség nyomozóparancsnoka és Chloé Saint-Laurent, kriminálpszichológus hatékony csapatot alkotva kutatja fel a francia fövárosban történt gyilkosságok elkövetöit.
A TvProfil sütiket használ a webhely jobb felhasználói élményének és funkcionalitásának biztosítása érdekében. A sütikkel kapcsolatos további információ itt található: adatvédelmi irányelvek.
Az 1894-ban kirobbant, majd évekig magas hőfokon égő Dreyfus-ügyet feldolgozó film nem is Dreyfusról szól, hanem az ügyben vizsgálódó ezredesről - és csak egy kicsit a rendező Roman Polanskiról. Azt most hagyjuk, hogy kinek mikor és hol volt az ügyben igaza, de ha valaki, hát Roman Polanski tudja, hogyan teszi tönkre egy ember életét egy súlyos vád. Mondom, egy pillanatra hagyjuk, az ő esetében a vádak igazak-e vagy sem. Talán ennek is köszönhető, hogy a rendező, aki az elmúlt hosszú években nem igazán tett le fontos munkákat – az Igaz történet alapján és a Vénusz bundában aligha volt az -, de új filmje valóban emlékezetes. Amihez persze kell az is, hogy maga a sztori is emlékezetes legyen, márpedig a modern kori Franciaország egyik legnagyobb port felverő történetéről van szó, a Dreyfus-perről, ami a magyar címbe így került be: Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy. Pedig ugye az volna itt a lényeg, hogy Alfred Dreyfus, a francia hadsereg tüzértisztje NEM volt kém. A film egy komor, a korabeli tudósításokból jól ismert ceremóniával nyit.
Roman Polanski új filmje kicsit sem finoman sugallja a vélt vagy valós életrajzi párhuzamokat, de a Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy ezek nélkül is működik. Alfred Dreyfus tetőtől talpig igazi hazafi volt, Franciaország iránt forró szeretet és hűség fűtötte, és egész ifjúkorát arra áldozta, hogy a hazájáért dolgozhasson a hadseregben. El is végzett minden iskolát, megtanult mindent, végigjárta a ranglétrát, és kiváló magaviseletű, tehetséges, megbecsült tagja volt a szervezetnek. Addig, amíg egy borongós napon nyilvánosan megfosztották tisztségeitől, rangjelzéseit leszaggatták, fegyvereit elvették, szeme láttára összezúzták, miközben Dreyfus könnyeit nyeldekelve ordította a világba: egy ártatlan embert hurcolnak meg. Mindhiába, a procedúra nem állt le, és annak végeztével Dreyfusnek ráadásul száműzetésbe is kellett vonulnia, ám, ha a tömegre lett volna bízva, nem úszta volna meg ennyivel: a lefokozásra összegyűlt tömeg tombolva követelte: halál a zsidóra. Ugyanis Alfred Dreyfus makulátlan renoméján volt egyetlen, ám annál végzetesebb hiba: elzászi zsidó család fia volt.
Leírás J'accuse | Franciaország, Olaszország | 2019 | thriller, történelmi dráma | 136 perc | francia nyelven, magyar felirattal Rendezte: Roman Polanski Forgatókönyv: Robert Harris, Roman Polanski Főszereplők: Jean Dujardin, Grégory Gadebois, Louis Garrel, Emmanuelle Seigner A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolják, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélik. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel monumentális játékfilm formájában.
A többség a hadsereg tekintélyére és az államérdekre hivatkozva elvetette a perújrafelvételt, a kisebbség az emberi jogokra hivatkozva követelte azt. Tüntetések, verekedések, merényletek követték egymást, s az antiszemiták egyre hangosabban követeltek halált a zsidókra. Az antiszemita megmozdulásoknak Francia-Algériában több halálos áldozatuk volt. 1899-ben egyes szélsőjobboldaliak már az Élysée-palotára akartak támadni, s az auteuil-i lóversenyen inzultálták Loubet köztársasági elnököt. Az efféle provokációk végül erélyes fellépésre késztették a radikális republikánusokat. Waldeck-Rousseau által vezetett kormányuk (1899–1902) határozott intézkedésekkel véget vetett a szélsőségesek agitációjának, és elrendelte a perújrafelvételt Dreyfus ügyében, akit 1906-ban rehabilitáltak. A főszereplő Polanski filmjének főszereplője nem az áldozat, nem Dreyfus, hanem Georges Picquart alezredes, aki ekkoriban került a katonai kémelhárítás, az úgynevezett Második Iroda élére. Nem kedvelte a zsidókat, és meg volt győződve Dreyfus bűnösségéről.
A rendező a hadsereg irányítóinak korlátoltságát sem hangsúlyozza túl: nem rosszindulatú intrikusok ők, nem véres szájú gyűlölködők, hanem egyszerű, középszerű hivatalnokok, akik elfogadják a korabeli előítéleteket, és ezeknek megfelelően cselekednek. Picquart nem gáncs nélküli lovag, nem az üldözöttek védelmezője, "mindössze" egy becsületes katonatiszt, aki a kötelességét végzi. Igazi történelmi filmet látunk, aprólékosan korhű díszletekkel, jelmezekkel, berendezési tárgyakkal, a színészek pedig rendkívül meggyőzően alakítják a korabeli dokumentumokból fennmaradt, hiteles kijelentéseket hangoztató, történelmi alakok szerepét. Polanski semmivel sem "dúsította fel" a cselekményt, nem talált ki mellékszálakat, újabb epizódokat, fordulatokat, hanem teljesen hű maradt a történelmi valósághoz. A film mégsem vált száraz vagy unalmas beszámolóvá. Sor kerül benne párbajra, üldözésre, gyilkossági kísérletre, tiltott szerelmi viszonyra és a katonai fegyelem által alig leplezett, rendkívül feszült konfliktusokra.