Utolsó 10 hozzászólás Írta Angeelina gazdi ( Angelina emlekére), 2017. August 05. 15:31:42 #1929233 Szia Arti! Én is Boldog Születésnapot kívánok. Írta Nagymarjanka gazdi ( Bojszi emlékére), 2017. August 04. 19:34:28 #1929068 S zia Arti! Csatlakoztam már én is égi barátokhoz, boldog égi születésnapot kívánok! Bojszi Írta hoffmannsaci gazdi ( Gina), 2017. 08:58:10 #1928953 Arti! Ha jó a szimatom, torta illatot érzek... Jó! Jó! Az első szelet a Tiéd! Addig míg szeled, széthúzom a felhőket... Ölel örök égi barátnőd: Gina+ Írta hoffmannsaci gazdi ( Jenny), 2017. 08:45:55 #1928948 Arti! Eltelt megint egy év, s én idén is sütöttem egy -t Neked. Gyere szeld fel, s osszad szét... Boldog égi születésnapot! - Zöld Újság. tán kilünk a felhők szélére leskelődni... Ölel örök égi barátnőd: Jenny+ Írta hoffmannsaci gazdi ( Jenny), 2016. 11:33:32 #1808904 Arti cicus! Ma is hoztam neked egy -t. Gyere szeld fel, s osszad szét égi barátaid, köszöntőid között... Örök égi barátnőd: Jenny+ Írta hoffmannsaci gazdi ( Gina), 2016. 11:29:46 #1808902 Kicsi Arti, kis bajuszkirály!
Végül kis borítékokba tett bölcseleti gondolatokat emeltünk le egy tálcáról. Sokat derültünk, mennyire célba talált mindenkinél a neki szóló üzenet tartalma. Feltöltődve, szellemi kincsekkel megrakva léptünk vissza mindennapjaink feladatai közé. Így történt ez sok éven át. Ezt az emelkedett ünnepi hangulatot tapasztaltuk nála az év más napjain is. Azután megtanultunk önállóan ünnepelni, felébreszteni magunkban a benső tüzet, az áhítat csendjét, amelyben megérinti lényünket a láthatatlan világ gyógyító kimeríthetetlen gazdagsága. Karácsony közeledtén említésre méltó Szepes Mária bőséges adakozó áradása. Őszinte lángoló hittel remélte, hogy segítő szavai eljutnak mindazokhoz, akiknek szükségük van rá. őA szeretet nem fogyóeszköz. Minél többet adunk belőle, annál inkább gyarapodik. ő Imádott ajándékozni is. Rengeteg játékot, szimbólumot vásároltatott velünk egész évben gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Sokat nevettünk. Úgy tudott örülni, mint egy gyermek, s lehetett vele szárnyalni az öt érzékszerven túli benső tartományokba.
Első fellépésének egyike, nyolc évesen történt. A gyökerei is a művészet…
A hazatérés ábrándja impresszionista képsort teremt, s a lelassult idő nyugalmában békésen szemlélődik a képzelet. Felidézi a nyárvégi, őszi kertet, a szilvalekvárfőzés családias hangulatát, a szerető hitves törékeny alakját, a pihentető csöndet. Az igék mozdulatlanságot (hűl, napozna, várna) vagy alig észlelhető mozgást (ringnának, írna) érzékeltetnek, s festői és zenei elemek (szinesztéziák, halk alliterációk, megszemélyesítések) teszik kifejezővé a szöveget. – Az ész persze tudja, hogy mindez nem létezik már, csupán az önámító fantázia vágyálmaiban született újjá. A harmadik mondat logikailag nem zárul le (vessző, gondolatjel): a mellékmondatok mellől hiányzik a befejező főmondat. A negyedik, záró egységben egy felkiáltásszerű kérdő mondat ("de hisz lehet talán még? Mai metrós “kalandom” : hungary. ") jelzi a csüggedésen végül is diadalmaskodó elszántságot. A kétségbeesett, észszerűtlen remény most a telihold épségébe kapaszkodik: mindent mégsem rombolt szét a háború, hiszen "a hold ma oly kerek! " – Az utolsó sor már a túlélés határozott szándékát sugározza, s a pesszimista én azonosul a reménykedő "bolonddal".
Hát megint ablak és párna és kilincs... S a nap s a hold reflektora -- s én nem megyek haza soha! És kávéház. És Balaton. És villamoson. S vonaton. Kattog a kerekek dala: Nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza! Ha rigófüttyel fürtös ág bezúzza a tél ablakát s elsőt kiált az orgona -- én nem megyek haza soha! Ha dombtetőre lép az ősz, mint dobogóra a vén dizőz, véres a szél, sikolt az a nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza! Ha dél, ha sár, ha nyár pora, ha égbolt, utca és szoba, ha kilincs, párna és pohár --: Vak szemgödör. Barátaim, megértitek? egy ember él közöttetek, van kulcsa és van ajtaja -- hazamegy és nem megy haza. Lefekszik és nem alszik el, egy néma istennel perel, mig rákövül az éjszaka, az álom kényszerzubbonya. És hályogszínü virradat. S ő fölkél, s megy, megy, mint a vak. Villamosok, autók alatt csak megy, mintha vizek alatt. És hallgatja hogy nyikorog, mint saxofonok s vad dobok között egy árva nyenyere, a gyászhintó négy kereke. Kiálts rám! S fölkelek! · Pécsi Tibor – Szobota István (szerk.) · Könyv · Moly. A temető. Be hallgatag most a fenyő. Be harsog a rózsabokor!
Igen, mert muszáj visszamenni, fájdalmakat átélni, sírni egymás vállán, azután elmondani - nemzedékről nemzedékre. Tanulni a múltból, hogy tanuljunk mi is meg a gyerekeink is. Ezt kell tenni, mert bennünk is még meg nem született gének vannak, akik gyermekké formálódva ránk számítanak majd, mikor oly sok kérdés görbül előttük az amúgy is rögös Élet-útjukon, miközben kényelmes új divatú cipellőt húzunk a lábacskáikra, s meg kell magyarázni, hogy oly gyakran az "ember-fák" miért nem engedik látni a zöld erdőt. Lassan de biztosan bandukolunk, mellettem francia pár Eötvös Józsefre mutogat, "Ki lehet? " kérdezi a férfi. "Államférfi és író" - így a párja. Jól esik, hogy tudják, külföldi létükre. (Ő volt, ki elsők között szorgalmazta a magyar zsidóság emancipációját. ) Mellettem tinik és aggastyánok kis csoportja áll meg egy pillanatra, hogy egymás fáklyáját meggyújthassák. Kamerák, hol vagytok? Az élet menete története kicsit régebbre nyúlik, mint néhány év, s egy nemzetközi "meneteléssé" nőtte ki magát.
A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a "gettógyűjtőházakba" zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt, és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0, 25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0, 6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból. Az idei évben – mivel a Pészach utolsó napja április 16-ára esett – a virág- és kőelhelyezésre a mai napon került sor. A néma főhajtás után dr. Cser-Palkovics András úgy fogalmazott, hogy minden időben fontos kötelezettségünk emlékezni.