20 perc kelesztés után átgyúrjuk és újabb 20 percig kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett deszkára teszem és 8 darab 15 dkg-os kerek cipó formát készítek. Jó távol rakom őket a tepsire (célszerű egyszerre csak 4-et sütni) és lekenem tojással 10 perc pihentetés után újból lekenem. Hamburger puffancs (buci) készítése házilag » Balkonada. Majd előmelegített sütőben 200 fokon kb 15 perc alatt szép barnára sütöm. Nagyon köszönjük a kitűnő receptet Mészáros Annának!
A húspogácsákat kevés olajon süssük ki teflon serpenyőben. A zöldségeket vágjuk karikára. A puffancsot vagy hamburgerzsemlét - szerintünk a puffancs az igaz - vágjuk ketté, tegyünk bele egy salátalevelet. Erre mehet a hamburgerhús, majd a tetejére a többi finomság. Mehet rá a mustár és a ketchup ízlés szerint. Tegyük rá a tetejét, és ez után jöhet az a művelet, amit mi a feleségemmel csak viccesen tömörítésnek nevezünk. A puffancs tetejére tegyük rá a tenyerünk, hagyjuk hogy markunk felvegye a puffancs formáját, majd jól nyomjuk le. Ezzel e roppant egyszerű művelettel sikerült elérnünk, hogy házi hamburgerünk magassága a felére csökkenjen. Így már talán egy átlagos méretű száj képes beleharapni... Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a finom házi készítésű hamburgerhez. Egy aprócska tipp: kígyóuborka helyett - vagy akár mellé is - lehet csemegeuborka karikákat is tenni. Azzal is roppant finom!
Páros játékok Hogy a csibe, hogy? Három forint, húsz. Három forint, húsz a csibe ára, Lecsapom az asztalára. Gyere be rózsám, gyere be Csak magam vagyok idebe. Három cigány-legény hegedül, Csak magam vagyok egyedül. Csinta, csinta, palacsinta Odasült a palacsinta. Ha odasült, sütünk mást, sütünk mást, Feleségem a hibás, a hibás. Ha odasült eszünk mást, eszünk mást, Házasodik a lapát Elveszi a piszkafát. Zireg-zörög a fedő, Sistereg a serpenyő. Járja vígan a lapát, Forgatja a piszkafát. A sottis, a mazur és a többiek | Felvidék.ma. Ugrándoznak, lármáznak, Majd felverik a házat. Ejnye, cica, mi volt itt, Mondd meg, kislány, ki volt itt! Ugrándozott a lapát, Elvette a piszkafát. Háromlábú görbe szék, görbe szék, görbe szék, Ez a kislány, jaj, de szép, jaj, de nagyon szép. Kettő dobogás, három tapsolás. Ne nevess, ne nevess, mert megtudják, hogy szeretsz! A pozsonyi sétatéren megy a villamos Arra jár a kis Mariska, ej, de aranyos. Galambom Csip-csap-csapodár, 9 a cigány, Engemet a babám a kapuba vár. Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!
Valamennyit megtaláltuk Jókán is. Adatközlők: Kiss Jenő (1939), Újhelyjóka. Kiss Jenőné sz. Nagy Ilona, Újhelyjóka, (1939). Jenő, milyen alkalmakkor táncolták azokat a táncokat, amelyeket a falu folklórcsoportja sikeresen felújított és műsorára tűzött? Itt, Jókán mindig három napig tartott a farsang, akkor rendszeresen táncolták. A lakodalmak alkalmával is nagyon szerették ezeket a táncokat, főleg ha újhelyi ment férjhez Jókára, vagy onnan hoztak párt. Valamikor az is meg volt határozva, hogy ki honnan nősülhet. A jókai legények nem is nagyon szerették beengedni az újhelyieket, de ha igen, akkor ott már táncolták ezeket a táncokat is, meg mulatságok alkalmával, úgy reggel felé. Volt pár ember, aki nagyon tudta ezeket, azok odamentek a zenéhez és eltáncolták. Mi pedig az ablak alól leselkedtünk, ellestük a táncokat. Kik voltak azok, akik "nagyon tudták a táncokat"? Horváth György bácsi, Budai Feri bácsi, Budai Feri bácsinak a fia, Budai Imre bácsi, és annak a fia, Budai Laci édesapja. Voltak többen.
Nekem is kell! Kitől kaptad? Nagyon jó könyv, megveszem! " – így mások. Azt hiszem, itt be is fejezhetném. Könyvbemutatót, könyvajánlót ennél hatásosabb befejezéssel el sem tudok képzelni. Csakhogy: ahányszor kinyitottam, bele-beleolvastam, mindig valamilyen régi emlék kerített hatalmába. Az első pozsonyi emlékem (így mondják mások) a nagykórház. Ahová kétévesen kerültem, s hazajutva a kérdésre ("Mit mondtak a bácsik meg a nénik? ") a Nyeplacs! (Ne sírj! – a szerk. megj. ) volt a válasz. A kórházba a nagynénim járt a leggyakrabban látogatni (Jóka 1953-ban nem volt ennyire közel! ), aki a szemben lévő, a Metropol kávéháznak is otthont adó bérház második emeletén lakott. A lépcsőházában olykor nem csak a kávéillat terjengett. S bár a lakás az udvarra néző ablakaival nem sokat mutatott a városból, a déli, be nem épített nyíláson a leégett vár tornyait – persze, már évekkel később – bámulhattam akár naphosszat. És felhallatszott a pozsonyi villamos kerekeinek csikorgása a nagy ívben kanyarodó síneken, meg persze a csengetés.