A mások élete egy őszinte film, és a maga groteszk módján szépnek is mondható. Minden percében jelen van az érzékeny, apró rezdülésekre fogékony rendezői-forgatókönyvírói attitűd. A nagy volumenű politikai változást nem a "könnyebbik végén" ragadja meg, az ő választása az emberi oldalra, a hétköznapok mikrokozmoszára esik. Nem arról mesél, hogyan s miért omlott össze a keletnémet szocializmus és bomlott fel az oszlopának számító Stasi (az NDK állambiztonsági intézménye) – bár kétségtelenül ad némi támpontot a messzebbmenő következtetésekhez is. Nem ezt teszi, hanem egy olyan ember (a Mühe játszotta Gerd Wiesler kapitány) történetét meséli el, aki már évtizedek óta légüres térben létezik; nincs saját élete, ezért kénytelen a nap huszonnégy órájában a másokét élni (a cím már önmagában hatalmas telitalálat). Ahogy az már a plakáton is látszik, nevetségesen ormótlan fejhallgatóval üldögél egy íróasztal mögött, és katatón módjára mered maga elé; hogy néha az írógép billentyűinek csapkodásával kavarja fel pár pillanatra a nyomasztó egyhangúság atmoszféráját.
Ám még ez a párhuzam is sántít kissé. Elvégre az akkori endékában félelmetesebb volt a légkör: a margóra szorultaknak kettétört a karrierjük, tönkrement a családjuk, az életük. Nem csak azoknak, akik ellenálltak, hanem azoknak is, akik nem vettek részt a képmutató játszmában. Nemzedékünk legjobb elméit láthattuk – az őrület? nem: – a meghunyászkodás, az önfeladás romjaiban. Hogyan lehet ezt elmagyarázni a következő generációknak? A lopakodó félelmet, a besúgásokat, a lehallgatásokat, a szomszéd figyelő tekintetét, a jóbarát hallgatását a vonal túloldalán, szerelmek, hitek elárulását vagy egyszerűen csak az idióta, szolgálatkész vigyort a fogadásokon. Ha valaki – egy marslakó, mondjuk – megnézi Von Donnersmarck filmjét, sokat megért ebből a nehezen fölfogható kelet-európai szenvedéstörténetből. A másik kötelező olvasmány alighanem Makk Szerelem je volna. Közös bennük, hogy – fonákjáról – hőstörténet mindkettő. Szabó hasonló tárgyú filmjei, mindenekelőtt a Mephisto, a bukásról szólnak. A mások élete, akárcsak a Szerelem, arról, hogy lehet győzni: Makk nál a szerelem erősebbnek bizonyul a terrornál, német kollégájánál a szerelem elbukik ugyan, de a lelkiismeret és a morál diadalmaskodik a diktatúra pusztító hatalma fölött.
Tartalom: Kelet-Berlin, 1983 novembere, hat évvel a berlini fal leomlása előtt: az NDK és állambiztonsági szolgálata még elnyomja a (másként) gondolkodókat, és kíméletlen megfigyelő-besúgó rendszere mindenkit behálóz. Ennek a gépezetnek tökéletes fogaskereke Gerd Wiesler százados, akit politikai nyomásra egy sikeres színpadi szerzőre, Georg Dreymanra és élettársára, az ünnepelt színésznőre Christa-Maria Sielandra állítanak. A rendszerhez vakon hű Wiesler, a mások életét figyelve hamarosan ráébred saját élete kisszerűségére.
Annak idején viccként mesélték, mára közhellyé vált és nem vicc. A hajdani NDK lakosságának egyik felét megfigyelte a hírhedt titkosszolgálat, a Stasi jól szervezet ügynökhálózata, amelyik az ország lakosságának másik felét tette ki. Az ügynökügy(ek) az egész volt kommunistablokkban mind a mai napig szinte tabutémának kezeltetnek, túl sokan érdekeltek mind a mai napig benne. Élnek még a megfigyelők, élnek még a megfigyeltek. Rendre kiderül feddhetetlennek tűnő emberekről, besúgója volt a régi rendszernek. E sorok írása közben éppen Lengyelország frissen megválasztott érseke mond le szinte azonnal, mert kiderült ügynöki múltja... Akik koruk, vagy lakóhelyük és pozíciójuk miatt nem érintettek ebben, azok részéről talán még érthető is a vágy, hogy rendezni kéne végre közös dolgainkat, de talán még inkább azoknak kellene ezt erőltetniük, akik vastagon benne voltak. Önkritika a legnemesebb emberi tulajdonságok egyike, talán ezért annyira nehéz gyakorolni. A német kultúra mindig az eszményi szép és nemes felé haladt, vadhajtásai is ennek túlzásaiból adódtak.
Ezzel küszködik ingatag térségünk bő másfél évtizede: az elszámolatlan, bevallatlan múlttal, amely a jelenig ér. Görgetjük az adósságot, amely ahogy duzzad a múló időben, egyre keservesebben törleszthető. Németország kivétel, s ezért követendő-követhető példa is: ahogy A híd tól ( Bernhardt Wicki, 1959) kezdve Fassbinder, Schlöndorff munkáin át egészen a legújabb mozidarabokig, A bukás ig és A kilencedik nap ig megpróbál tisztesen szembenézni a náci örökséggel; majd előbb bátortalanul, a Bye-bye Lenin ben, aztán most nagy erővel Von Donnersmarck művében, a befalazott keleti Németországgal, a besúgások-megfélemlítések, kis és nagy árulások-önfeladások társadalmával. Magyarországon (és sehol másutt a szomszédságban) nem folyt és folyik ilyen intenzitású-mélységű viviszekció. A honi filmművészetben nem lett folytatása a Hideg napok nak, s aligha véletlen, hogy mindmáig a legőszintébb, legjobb filmünk az egypártrendszerű szocializmusról Makk 1970-es Szerelem je. Magyarázat, persze, sorolható, bőséggel: a nyugatnémet "nagy testvér" bátorító-számonkérő jelenléte mindenekelőtt.
Kedvencelte 66 Várólistára tette 168 Kiemelt értékelések ptagi 2018. július 9., 20:31 Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nagyszerűen tárja a néző elé, miért nehéz ügy bolygatni a '90 előtti évtizedeket. Senki nem fekete-fehér. Semmi nem vörös-narancssárga. Ekhal 2020. május 13., 21:44 Ez egy nagyon emberi, emberséges film, egy embertelen időszakról. Így tudnám a legjobban megfogalmazni a mondanivalómat a filmről. :) Mr_White 2016. augusztus 23., 20:55 Elolvasva a Stasiország című könyvet újra meg kellett néznem a filmet. Kétségkívül egy remek történet, remek film. Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy a készítők azzal, hogy egy "jó" stasist tettek meg főszereplőnek, pont azt a reménytelenséget vették ki a történetből, ami az egész rendszert jellemezte. Nagyon kevesen lehettek ilyenek, ha egyáltalán akadtak, hiszen olyan szintű volt a megfigyelés (kb minden 6. ember ügynök, vagy besúgó volt), hogy senki sem bízhatott senkiben. Funder könyvét elolvasva egy ennél sokkal brutálisabb, értelmetlenebb rendszer képe jelenik meg.
entropic 2019. augusztus 16., 22:12 Második legkedvencebb kollégám mesélt egy csomót az évek során erről a filmről, úgyhogy most, hogy felbukkant az egyik kertmozi műsorán, naná, hogy megnéztem. (Jó is ez a kontraszt a film meg a valóságos nyári este között. ) Fantasztikusan agyas, kíméletlen, szép film. Emerson 2016. január 29., 08:14 Újabb Berlini Fal témájú film. Kerek négy éve hevert a DVD megnézetlenül valamelyik polcomon. Sokan dicsérték, ezért vettem meg (no meg akciós volt), aztán pont ez riasztott el talán. Ha mindenki dicséri, akkor én biztos húzni fogom a szám. Nos, nem így lett, de azért nem is csatlakozom a hasraesőkhöz. Persze volt benne egy-két jelenet, ami nagyon ott volt és kétség kívül az Oscart is megérdemelte, de ha Berlini Fal, akkor Der Tunnel. Nálam ez a mérce… Imdb-n top 250-ből 55. – ez azért meglepetés… fórumon megy is az értetlenkedés, de az értékelésekben ömlengenek ezerrel. Én csak azért se fogok. lakatoszoltan01 2021. október 27., 08:59 A szovjet lehallgatási módszerek bemutatása.
(2) A 2012. január 1-jén állami tulajdonba és fenntartásba került megyeszékhely megyei jogú városok területén lévő megyei múzeumok, valamint azok megyeszékhely megyei jogú városok területén lévő tagintézményei 2013. január 1-jétől a feladat ellátásához rendelkezésre álló személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek egyidejű átadásával a megyeszékhely megyei jogú városok – Pest megyében Szentendre Város Önkormányzata, Komárom-Esztergom megyében Tata Város Önkormányzata – fenntartásába kerülnek. (3) Azok a – nem megyeszékhely megyei jogú város területén lévő – muzeális intézmények, amelyek 2012. december 31-én a megyei múzeumi szervezetek tagintézményeként működtek, 2013. Index - Belföld - Százötven éves a magyar ügyészség. január 1-jétől a feladat ellátásához rendelkezésre álló személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek egyidejű átadásával a működési engedélyükben meghatározott székhely szerint illetékes települési önkormányzatok fenntartásába kerülnek. (4) A megyei intézményfenntartó központok helyébe az átvett vagyonnal, illetőleg intézményekkel kapcsolatos jogviszonyok tekintetében 2013. január 1-jét követően általános és egyetemleges jogutódként az új fenntartók lépnek.
Az RTL is kérdőre vonta a botrányba keveredett kormányfőt, aki így reagált: " Emlékeim szerint ezt a művet annak idején lelkiismeretem szerint írtam. Ma már elismerem, hogy másképp is csinálhattam volna, és másképpen is kellett volna tennem. " Xavier Bettel úgy fogalmazott: teljes mértékben megbízik a Nancy Egyetem megítélésében, hogy az adott mű megfelel-e a kor kritériumainak. Egyértelmű tehát, hogy a kormányfő részben azzal próbál takarózni, hogy abban az időszakban esetleg másképpen ítélték meg az internetes források használatát, másrészt az eltelt időre is előszeretettel hivatkozik, 20 éves ügyet emlegetve. Xavier Bettel's master thesis from 1999 is probably one of the clearest cases of plagiarism. 2012 évi ii tv schedule. However the prime minister still insists that he wrote the thesis "to the best of my knowledge and belief at the time". — Pol Reuter (@PolReuter) October 27, 2021 Ezzel szemben – mint arról a távirati iroda is beszámolt – a Luxembourg Times hírportál tudósítása szerint, Anna-Lena Högenauer, a Luxemburgi Egyetem politológiaprofesszora azt nyilatkozta: Bettel dolgozata nagyon problematikus, mert hosszabb részeket szinte szóról szóra átvett más szövegekeből.
Az Orosz Labdarúgó-szövetség azt kéri a nemzetközi Sportdöntőbíróságtól (CAS), hogy függessze fel a nemzetközi (FIFA) és az európai szövetség (UEFA) szankcióit, azaz a végső döntés meghozataláig az orosz válogatottak és klubcsapatok indulhassanak a nemzetközi sorozatokban – írja a Magyar Távirati Iroda. Úgy vélik, a FIFA és az UEFA döntése ellentétes a sport szellemiségével (Fotó: AFP) Az orosz szövetség múlt csütörtökön jelentette be, hogy a CAS-hoz fordul, mert a FIFA és az UEFA múlt hétfőn felfüggesztette az orosz válogatottak és az orosz klubcsapatok nemzetközi részvételét, amiért Oroszország február 24-én háborút indított Ukrajna ellen. Az oroszok szerint a FIFA és az UEFA döntése ellentétes a sport szellemiségével, és kategorikusan nem értenek egyet a szankciókkal. A két szervezet döntése alapján például az orosz férfiválogatott nem játszhat világbajnoki pótselejtezőt március 24-én a lengyelek ellen, és így ki sem juthat a november 21. és december 18. között sorra kerülő katari vb-re.