Van-e kiút? Túl lehet-e élni egy ilyen kapcsolatot, egy ilyen szakítást, egy ilyen életet? Döbbenetes sorsok és elképesztő viszonyok, a gazdagságnak és a kegyetlenségnek olyan történelmi mélységű dimenziói tárulnak fel a Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart című kötetből, amelyek tényleg hihetetlennek tűnnek innen nézve… Virginia Vallejo napjainkban…. Nem véletlen, hogy Javier Bardem (Pablo) és Penélope Cruz (Virginia) főszereplésével, Fernando León de Aranoa rendezésében film is készült Vallejo történetéből. A magyarországi bemutató 2018 első felében várható: drog, drogbáró, Fernando León de Aranoa, javier bardem, kokain, kolunbia, loving pablo, mester yvonne, Pablo Escobar, partvonal kiadó, penelope cruz, politika és bűnözés, Szerettem Pablót gyűlöltem Escobart, virginia vallejo
Ezzel az agresszív, karrierista nővel, aki a rivaldafénybe vágyik? Vagy Escobarral, aki gusztustalanul kövér, suttyóra van maszkírozva, folyton eszik, sörözik, marihuánát szív? Virginia Vallejo pénzt csinált abból, hogy valaha Pablo Escobar közelébe került (a fia is írt róla könyvet, magyarul is megjelent), de ez csak bizarr érdekességek gyűjteménye, nem egy olyan történet, aminek íve és tétje van. Sok jó gengszterfilm van. Csak egy példa: Brian de Palma 1983-ban készítette A sebhelyes arcú -t, de amíg emberek filmet fognak nézni, addig ezt is nézni fogják. Egy drogbáró felemelkedése és bukása. Tökéletes a dramaturgia, Al Pacino lenyűgöző a főszerepben. Az Escobar -ra egy év múlva már nem fog emlékezni senki, pedig Penelope Cruz és Javier Bardem nagyszerű színészek, remélhetőleg jobb alapanyagot találnak majd a következő családi vállalkozáshoz.
A nő nem lehetett tapasztalatlan, sokat látott, hiszen korábban már Kolumbia leggazdagabb embereinek volt a szeretője, így aztán volt összehasonlítási alapja. Mégis elhitte, hogy Pablo nem egy őrült pszichopata, hanem egy társ, akit kisebb-nagyobb kilengései ellenére lehet terelgetni a jó felé. Pablo Escobar megnyílt Virginia előtt. Azt is elmeséli szeretőjének, hogy mi történt azzal a korábbi szeretővel, aki teherbe esett tőle: Ám, az intésem ellenére egy nap teherbe esett. És elment a fodrászhoz, ahová a feleségem is jár, és győzedelmesen a képébe vágta: »Ez a gyerek bizony szerelemből fogant, és nem kötelességből! «. Másnap négy emberemet küldtem érte. Elvonszolták egy állatorvoshoz, és megparancsoltam, hogy érzéstelenítés nélkül végezzék el rajta az abortuszt. Attól a naptól fogva soha többé nem láttam. A könyvből megkapóan kirajzolódik az, ahogy Virginia Vallejo ráébred a valóságra. Arra, hogy életét a világ egyik legveszélyesebb emberéhez kötötte, és arra is, hogy ez a kapcsolat konkrét életveszélyt jelent, s a rivális bűnözők, politikusok és üzletemberek szemében (a három kategória komoly átfedést mutat) ő is célponttá vált.
Ahogy Joey Zasa a Keresztapa III -ban, úgy Pablo Escobar is a tiszteletről fröcsög a róla készült legfrissebb filmben. Ugyan mit kellene tisztelni egy szimpla gyilkoson, aki ráadásul exhibicionista is? Forrás: AFP Ebben az évben a Gotti után az Escobar már a második filmes próbálkozás, hogy az életrajz tényeihez ragaszkodva mégis összetett figurának mutasson valakit, aki nem volt egyéb, mint kegyetlen gyilkos és gátlástalan bűnöző. Egy közönséges tahó, aki erőszakosabb volt a többi tahónál, így föléjük emelkedett annyi időre, amíg el nem érte az elkerülhetetlen végzete. Mindkét film hosszú perceket szentel annak, hogy John Gotti vagy Pablo Escobar mennyire szerette a családját. Na persze, a macsó imázsukhoz hozzá tartozott, hogy miközben szexuális ragadozóként viselkedtek, otthon várja őket az asszony a gyerekekkel és odaülhessenek az asztalfőre a vasárnapi ebédhez. A szervezett bűnözés egy permanens háború a riválisokkal és a hatóságokkal, kiemelkedő hadvezéreinek jó taktikai érzékre van szükségük, de még ennél is fontosabb a tekintélyt biztosító hallatlan kegyetlenség.
A sztárpár eljátszhatná egy perzselő, irracionális szerelem történetét, csakhogy ez nem az a sztori. A szeretők folyton veszekednek, két önző és törtető embert látunk, akinek trófea a másik. Virginia Vallejo hiúságának hízeleg, hogy el tudta csábítani a rettegett bandavezért, pláne ha olykor-olykor bőröndnyi pénzt kap tőle ajándékba. Pablo Escobarnak nagyon tetszik, hogy megkaphatja az ismert, csinos nőt a tévéből, aki után sokan vágyakoznak. Perzselő szerelemről, a külvilággal való szembeszállásról szó sincsen. Egyáltalán nem hűségesek egymáshoz sem szexuális, sem emberi értelemben. Pablo Escobarnak nincsen egyenrangú társa, csak alattvalói vannak. Virginia Vallejo kikezd az Escobarra vadászó amerikai ügynökkel is. A filmet létrehozó szakemberek rendkívül ügyesek voltak: lepereg a szemünk előtt egy kétórás jelenetsorozat, egészen filmszerű az élmény. Hidat építettek, pedig a pillérek hiányoznak. A törvény részéről nincs olyan szereplő, akivel azonosulni tudnánk. Akkor Virginiával vagy Pablóval kellene?
Ráadásul nem is úgy, hogy a bűnből meggazdagodva visszavonultak és magukra öltötték a tisztesség jelmezét, hanem úgy, hogy mindkét pályán játszottak egyszerre. A nyolcvanas évek végén könyvünk "hőse" a világ hetedik leggazdagabb embere volt, s mint ilyen, elképesztő szociális beruházásokat hajtott végre. Lakásokat épített a medellíni szeméttelepeken tengődő hajléktalanoknak, kórházakat működtetett. (Futballstadion is építtetett! ) És közben, elképesztő luxusban élve, kemény kézzel irányította a világ legnagyobb drogelosztó szervezetét… és politikai karrierjét. Nem kel fel reggel hatkor, hogy ambiciózus rabszolgáit szólítsa, csak tizenegykor hívja a rosszarcú fiúkat. Bablevest eszik a mindennapos brunch alkalmával, s még csak nem is kávébarna öltönyben jelenik meg a parlamenti üléseken, hanem bézs zakóban. Fogalma sincs a walesi hercegről, és tornacipőben meg farmernadrágban jár. Harminchárom éves, és nem ötvenöt, és nem tudja pontosan, ki is az a Santo Domingo, mert egy kis köztársaság gazdája lévén csak azok az elnökök foglalkoztatják, akiket finanszíroz, és azok a diktátorok, akik mindenben együttműködnek vele.
Egy közösségi iroda, ami nem csak a nevében közösségi és nem csak azért, mert több vállalkozás, vagy vállalkozó operál egy térben. A Ferenciek tere 2. szám alatt – az első emeleten balra – kőkemény közösségépítés folyik a 600 négyzetméteres irodában. Az Impact Hub Budapest tavasszal nyitotta meg irodahelyiségeit és mi gyakorlatilag egyből befészkeltünk, de előtte, naná, hogy készítettünk az irodába néhány FéR bútordarabot. Az eddigi legmerészebb, egyedi tervezésünk is ide készült, de belógattunk egy kevés fát a közösségi térbe is és természetes menedékként ott vannak asztalaink is azoknak, akik nem szeretik a műanyag érintését karjukon. Karácsony környékén ezerrel WAMP-oztunk minden hétvégén és az egyik ilyen forgatagban jött oda hozzánk Shayna Prunier, a budapesti Hub egyik alapítója. Odavonzotta standunkhoz a sok fa, a szép formák és néhány hívószó a környezetbarát gyártásunkról és bútorainkról, amiket valamelyik stand up comedy-szerű performanszunk közepette harsogtunk. Bemutatkoztunk, beszélgettünk és kiderült, a Hub-nak szüksége van ránk, nekünk pedig a Hub-ra.
Az Impact Hub nemzetközi szervezetét 11 évvel ezelőtt alapították Londonban, jelenleg Bécsben működik a központja. Értékteremtő, nyitott, befogadó, hasonló értékek mentén gondolkodó közösséget építenek, mert hitvallásuk, hogy csak együtt tudunk maradandó és pozitív társadalmi és környezeti változásokat elérni. A nemzetközi hálózat előnyös azoknak a munkatársaknak, akik felváltva több országban dolgoznak, hiszen 80 világvárosban várja őket a Budapestihez hasonló befogadó szakmai közösség. Az Impact Hub Budapest irodája méltón nyerte el az Év Coworking Irodája 2016 címet. Képek: Impact Hub és Europa Design
a Social Impact Award, ami a társadalmi hatás díja. Olyan kezdő gondolatokat jutalmaznak vele, melyek valamilyen társadalmi vállalkozást hivatottak életre kelteni. "Honosításra" vár még egy akcelerátor program is, ami abban segít, hogy egy jó gondolatból hogyan lehet felépíteni egy vállalkozást, az Investment Ready program pedig a már elindult vállalkozásokat segíti növekedési pályára állítani. (Utóbbira magyar résztvevő is jelentkezhet. ) Nem csak a társadalmi felelősségvállalás kap központi szerepet a Hub-ban. A fenntarthatóság nevében itt fontos a szelektív hulladékgyűjtés, így minden sarkon szelektív kukákba botlik az ember. A falakat bio festék borítja, egy kisebb csapból pedig szűrt ivóvíz csordogál. Igyekeznek a műanyagot csökkenteni a bútorok tekintetében, ezért az irodai székek nagy része újrahasznosított műanyagból készült, de így kerültünk képbe mi is rétegelt nyír bútorainkkal. Hatalmas, fából készült gömb csillárunkat az utcáról is lehet látni, ha a Kossuth Lajos utca és a Ferenciek tere találkozásánál, a templom irányából közelítetek a volt bérpalotához.