2015. 15. 08:36 Hasznos számodra ez a válasz? 4/4 A kérdező kommentje: Majd ha eszedbe jut, írd meg légyszi a címét. :) Kapcsolódó kérdések:
Legnagyobb Retró Club Zenék [80-as 90-es Évek Legjobbjai] Vol. 2 2019 by MusicPlanet - YouTube
Peter Sellars színházi világnapi üzenete 2022. 27. "Itt az idő, hogy elménket, érzékeinket, képzeletünket, a történelmünkről és a jövőnkről formált gondolatainkat megújítsuk" – hangsúlyozza Peter Sellars amerikai rendező a színházi világnapra megfogalmazott üzenetében, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) felkérésére írt. Vörösmarty Színház Székesfehérvár. Érdekességekért, ajánlatokért iratkozzon fel hírlevelünkre! Kitekintő Művészeink a színházon kívül "Túl rövid az élet ahhoz, hogy öröm nélkül éljünk" – Interjú Tóth Ildikóval A Vörösmarty Színház decemberben indította el társadalmi kampányát, melynek keretében a színház művészei a székesfehérvári Kossuth Zsuzsanna Szociális Intézmény lakóival vették fel a kapcsolatot. A jótékony cselekedetek legtöbbször a karácsonyhoz köthetőek és ott sokszor véget is érnek, de a színház hosszabb távra tervez, a Neked is van időd! kampány keretében folyamatosan tartják a kapcsolatot a magányos, idős emberekkel. A projekt egyik résztvevője a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Tóth Ildikó - Steindl Gabriella interjúja "Viharban vitorlázom" – interjú Bagó Bertalannal a "A színház is olyan mesterségbeli tudást igényel, mint az asztalos munkája.
Liliomok nyíltak és Mária-énekek muzsikáltak akkor huszonháromesztendős szívemben, mint Szent Eleknek a legenda aureá-ban és tudom, hogy a tengeren evezők csillaga senkire se mosolygott még oly szépen e világon, mint akkorában énrám, boldog Robinzónra, aki a kis nemenjtovább ucca virágos szigetén (két szoba, középen a konyha) fütyörészve kopácsoltam fehér csónakot az ismeretlen fekete vizekre. Kipp-kopp, kipp-kopp, bölcsőt is kopácsoltam aztán és az első pólyában a Máriácskának mutattam be először Pankát, mint ahogy ő mutatta be fehér gerlice-áldozatát az Urnák a jeruzsálemi templomban, az én kisdeák-koromban. (Most bemutatja-e még, nem tudom, mert divatja van az iskolás bibliának is és a tízparancsolat se egészen az már, mint aminek én tanultam. Az én anyukám fogalmazas. ) És valahányszor este, az ólomszérűkről hazaszabadulva, a karomra kaptam a gyereket, mindig odaálltam vele a Máriácska elé, nem úgy nézvén már rá, mint a jázmin-szagú tavaszi éjeken, inkább bizodalmas szeretettel, mint házi tűzhelye penáteseire a római.
De éppen Tiborért férj és apa kell a házhoz, aki egy kicsit fékezze a Tibor korai férfiasodását és gőgös Krammer-természetét. Szóval, a szelíd, jóságos Lujza a maga jóságában, szelídségében garmadával gyüjtötte az érveket, hogy ismét feleség lehessen. Tibor abban az időben, amikor az anyja mennyasszony lett, elnémult s mintha nem is a régi Tibor lett volna. Egészen illedelmes, gyermekes gyermek lett, mintha kicserélték volna, olyan, mint egy normális kilenc éves fiú. De az esküvő után valamivel, amikor Krammerné már nászútról visszatért Nagy Illésné volt, Tibor beszélt vele: - Anyuka, te hamar elfelejtetted a papát, pedig ez a Nagy Illés elég utálatos ember s nem igen értelek téged. Dal a fehérruhás kislányról – Wikiforrás. Nekünk van vagyonunk, nekem nem kell apa után más apa, te is el lehettél volna férj nélkül. Én arra nem adok semmit, hogy a fiúk az iskolában csúfolnak engem s alattomban téged is. De azt jegyezd meg, hogy az én apámat nem lett volna szabad ilyen könnyen fölcserélni. És Tibor ezután megint elnémult, megint nem beszélt és illedelmes volt.
Lehet, hogy ez nagy bűn volt, de anyu minden este leimádkozta gyöngyház-olvasóján és apu az újságba is kiírta és vannak bűnök, amelyeket tapsikolva néznek még a legmordabb arkangyalok is. És én tudom, hogy Máriácska életének ezek voltak a legboldogabb esztendei és azután is mindig ezekről álmodott a sakalóban. Mert egyszer aztán végkép odakerült. Lujza, a jó feleség – Wikiforrás. Lecsorbultak összekulcsolt kezei, az orrocskája is letörött és a kígyó is elszabadult a lábai alól. (Ezt csak én tudom, aki sok álmatlan éjszakán hallottam csúszkálni a gonosz kísértőt fejem alatt és lábaim fölött. ) Csonka volt már egészen az istenanya szobra, – de istenem, mennyi csonka szobrot őrizgetünk itt belül is, szívünk sarkaiban, szánalomból, megszokásból, félelemből, tudom is én, miből. És jöttek a nagy, új babák, a könyvek, a kanyarók, a difteritiszek, hajak megfehéredése és szívek elfeketedése, örömök ritka pillangói és gondok sűrű denevérei, háborúk tüzei és forradalmak pernyéi. Máriácska, állván porosan és elfeledetten a sakalóban, hallója és látója volt mindeneknek, de kimaradván már életünk közösségéből, közönséges szobor némaságával fogta össze kicsorbult ajkait.
De most már mindig arra kell gondolnom, hogy megrontom én annak az ártatlan kis léleknek egy-két hetét a rigmusba szedett babérral, borostyánnal, meg egyéb klasszikus zöldséggel, aminek hírét se hallotta soha. Az en anyukám . Menne hancúrozni a zöld gyepre, szeretne főzőcskét játszani a babáival, heverne az eperfa alatt, elbambulna a ringó ágak fölött suhanó felhőkön s talán, mikor anyu egész biztosan nem néz oda, még az ujjacskáját is a szájába kapná, – de neki tanulni kell, még pedig azt kell tanulni, hogy »kis gyermekajkról hála zeng feléd, nagy férfiú« és hogy »hazánk befényli glóriás fejed«. Mármint a tűzoltófőparancsnok bácsi, vagy a dohánygyárigazgató bácsi feje. De hát mi köze egy ilyen buksi kis fitty-firittynek azokhoz a derék öreg kopasz fejekhez és áldásdús tevékenységükhöz és miért kelljen neki kiállni a bácsik és nénik elé és ott addig kárálni, míg bele nem sül és ríva nem fakad, vagy végig nem hadarja a botokud szavakat, mint egy kis fehér kakadu, aki egy igét se ért abból, amit mond? Nem, én ilyen gonosz cselekedetben nem leszek részes és ha én csinálnám a törvényt, én megtiltanám ezt a heródeskedést.
Én most nemrég vetettem véget egy kialakulóban lévő kapcsolatomnak pont emiatt, és én voltam beállítva szarnak, hogy a nők azért nők, hogy a férfiak figyelmét felhívják magukra 😂 életem leggyengébb, legbetegebb indoka volt arra, hogy valaki nem képes elengedni ezt a viselkedést.