Ha van még egy szabad negyedórája erre a témára, ezt nagyon ajánljuk, rengeteg kultúrtörténeti érdekességet és megfigyelést tartalmaz. És ha már idáig eljutott, hadd álljon itt egy közvéleménykutatás, klikkeljen, ha van kedve, és kíváncsi arra, hogy mennyire népszerűek a Csillag születik-filmek olvasóink körében!
Mindenki tehetséges valamiben, de nem mindenkinek van mondanivalója Publikálva 2018. október 7. 12:00 Mint egy refrén nélküli dal, olyan ez a film. Remek a ritmusa, fülbemászóak a dialógusai, és szimpatikusak az előadói, de hiába várnád azt a sort, azt a pillanatot, amikor egy szépen csengő filmélményből felejthetetlen lesz. És ami még ennél is nyugtalanítóbb érzés, hogy mintha magát a dalt is hallottad volna korábban. Persze, már csak azért is ismerős az érzés, mert a Csillag születik története négyszer is megjárta korábban a vásznat (1932-ben, '37-ben, '54-ben és '76-ban), és a maguk idejében mind nagy siker volt; az Oscarig is eljutottak, és bekerültek az egyetemes köztudatba - főleg a két legutóbbi Judy Garlanddal és Barbra Streisanddal. De ha nem a filmeket nézzük, a történet akkor is ismerősnek hathat, hisz szegről-végről hasonlít a koldus és királyfi meséjére, habár jóval több benne a glitter meg a romantika. Miért gondolhatta hát előbb Clint Eastwood (aki Beyoncéval a főszerepben képzelte el a filmet), aztán Bradley Cooper azt, hogy érdemes éveket szánni az életükből ennek a történetnek az elmesélésére?
A romantikus szál mellett ott van minden, ami egy jó filmhez szükséges: humorban is bővelkedik a sztori. A dalok egytől egyik érzelmesek, szerelmesek ezrei osztják meg a megosztócsatornákról belinkelve a közösségi oldalon, tehát megugrották az alkotók a lécet. A Shallow-ban Gaga viszi a prímet, és a maga is kellemes orgánummal megáldott Bradley szerényen támasztja hangjával Gagát a háttérben. A film szívet lelket szaggat. A történet szépen ível, fellelhető benne az összes olyan konfliktus, ami ebben a világban létrejöhet. Lady Gaga igazi arcát láthatjuk, aki bár olyan, mint egy kaméleon, most mégis valós önmagát mutatja. A zsenialitása átüt az egyszerűségén is, hiszen amikor a mikrofon elé áll a film egyik legmeghatározóbb jelentében, felkapjuk a fejünket, és a már megszokott hangot kapjuk, amelytől még a legádázabb Gaga gyűlölők hada is fejet hajt. A filmet nézve, lassan kikúszik a fejemből a tinédzserkorban látott Csillag születik, és egy új történet veszi át a helyét, amit magamba szívok, áttranszformálok magamon, telítődöm.
Ebben az az érdekes, hogy elvileg mostanában reneszánszukat élik a hagyományos musicalek, elég csak a Kaliforniai álomra vagy A legnagyobb showman re gondolni – Bradley Cooper azonban rendezőként mégis úgy döntött, hogy az ő filmjében a szereplők csak akkor fognak énekelni, ha van rá valami okuk. 3. Kritikai vonatkozás Önmagában párját ritkítja, hogy ugyanazt a filmet négyszer leforgassák Hollywoodban, de még különlegesebb a Csillag születik attól, hogy a négyből három verzió mekkora sikert aratott. Az 1976-os, Barbra Streisanddal készült változatot húzták csak le a kritikusok, ez a film 33%-on áll a Rotten Tomatoeson, igaz, azzal, hogy Barbra Streisand zenei betétjei ebben az alkotásban is fantasztikusak, és hogy ez a verzió is kasszasiker volt annak ellenére, hogy a kritikusoknak nem tetszett. A három másik verziónak jóval magasabb a tetszési indexe: 90% fölött van mind a három. 4. Díjkiosztós vonatkozás A Csillag születik egyik kulcsjelenete egy díjkiosztón játszódik. Ez a díjkiosztó az első két verzióban az Oscar-gála, és az első két verziónak mindkét főszereplőjét az életben is jelölték Oscarra ezért a filmét – de egyikük sem nyert.
A téma örök és kifogyhatatlan. Szerelem, sztárrá válás, és az ezzel járó konfliktusok. Tudtam mire számíthatok, amikor elindultam a moziba, hogy megnézzem a Csillag születik című filmet, Bradley Cooper és Lady Gaga főszereplésével. hiszen kamaszként láttam az 1976-ban Barbra Streisand-al és Kris Kristofferson-al készült változatot. Akkor nagy hatással volt rám Barbra, akiről már akkor is tudtuk, hogy hatalmas sztár. Az ugyan ezzel a címmel készült Bradley Cooper rendezésében bemutatott film, nem kisebb hatással volt rám. Volt némi kétség bennem, hogy Lady Gaga milyen figurát hoz Ally szerepében, de a kész produkció nem várt meglepetésekkel szolgált. A helyzet mindennapos is lehet akár, hiszen gombamód szaporodnak a különböző csatornákon tálalt csillagokat felfedező műsorok. A sztori végtelenül egyszerű, bárhol elolvasható a spoiler, és aki látta a régebbi verziókat, az ismeri az alaphelyzetet. Nem is maga a történet hozza a hátán a filmet. Egy karrierje végén lévő zenész, akinek meggyűlt a baja az alkohollal, beleszeret egy lányba, aki nem hisz magában, és külső adottságait nem látja megfelelőnek arra, hogy ismert énekesnő legyen.
Mintázatok