Az igeidők egyeztetése az angolban I. Nézzük meg a következő magyar mondatokban az igeidőt! Péter azt mondta, szép idő van. Azt hittem, álmodom. Ezekben a mondatokban a főmondatban múlt idő van ("mondta" és "hittem"), a mellékmondatban pedig jelen idő ("van" és "álmodom"). De valójában ezek a jelen idők tényleg jelen időt fejeznek ki? Tényleg most van szép idő? Tényleg most álmodom? Angol Igeidők Táblázat - Összefoglaló - Imprevo. Nem! Akkor volt szép idő, amikor Péter mondta ezt, és akkor álmodtam (ha csakugyan álmodtam), amikor ezt hittem, nem pedig most a jelenben. Tehát ugyan jelen időben van a "van", mégis, nem arra vonatkozik, hogy most a jelenben van szép idő, hanem arra vonatkozik, hogy akkor volt szép idő, amikor Péter mondta ezt. Jelen időben van ugyan, hogy "álmodom", mégsem azt fejezi ki ez ebben a mondatban, hogy most a jelenben álmodom, hanem akkor történhetett az álmodás a múltban, amikor ezt hittem, a múltban. Érdekes jelenség ez a magyar nyelvben: jelen idővel fejezünk ki itt a mellékmondatokban olyan cselekvést, történést, ami valójában nem a jelenben történik, hanem a múltban történt, és ez a főmondatban álló múlt idejű igéből derül ki.
She keeps phoning me. This job involves making a lot of calls. I don't mind working late. I don't miss doing a lot of overtime. They postponed meeting with the clients. Can we put off/delay going to the zoo? I often practise pronouncing words. She risked getting injured. We spent two hours watching TV. Have you stopped fishing? I suggest having a party. Bevallotta, hogy nem készítette el a házi feladatát. Nem tudtam elkerülni a John-nal való találkozást. Mindig nevetnem kell rajta. ("nem tudom megállni") Ki nem állhatjuk a hosszú órákon át tartó várakozást. Nem tud szembenézni a problémával. Folytasd a tanulást! Mary nem szeret úszni. Nem tagadta, hogy ellopta a pénzt. Élvezem az angol tanulást. Van kedved eljönni egy italra? Abbahagynád a hangoskodást? 6 hónappal ezelőtt abbahagyta a dohányzást. El tudod képzelni, hogy külföldön élj? Állandóan telefonálgat. Ez a munka sok telefonálással jár. ("magában foglalja") Nem bánom, ha későig kell dolgoznom. Nem hiányzik a sok túlóra. Elhalasztották a találkozót az ügyfelekkel.
Szenzációs érzés látni a nagy révbe éréseket, és azt, miként képesek (ésszerű keretek közt) lobbizni a színész- és alkotótársak egy-egy kollégájuk sikeréért. Így volt ez annak idején, a 90-es évek elején, amikor már mindenki évről-évre várta, hogy Al Pacinot végre díjazni fogja az Akadémia, és így volt ez Leonardo DiCaprio-nál is mielőtt A visszatérő című film főszerepéért elvitte az Oscart. Hacsak őket kettejüket említjük, kétségtelenül Hollywood kedvenceiről beszélünk, még akkor is, ha a döntőbizottság sokáig várt a díjazásukkal, ám akad olyan színész, aki látszólag náluknál sokkal kevésbé nyilvánvaló név, és akinek ugyanakkor szintén akár már két évtizeddel ezelőtt is kijárt volna az elismerés. Joaquin Phoenix kétségtelenül nem nyilvánvaló neve Hollywoodnak. Öntörvényű zseni, aki szó szerint a nagyobb testvér árnyékából kilépve nőtte ki magát az álomgyár egyik legsokoldalúbb, jó értelemben vett művészévé, aki ezzel párhuzamosan tragédiák egész sorát tudja maga mögött, és aki már számtalanszor hátat fordított volna a filmezésnek, ugyanakkor egészen az idei évig kellett várnia, hogy életének minden erőfeszítése végül a legnívósabb filmes díjban csúcsosodhasson ki.
A Gladiátor Ridley Scott egyik legjobb filmje. Ez vitathatatlan. Még az akadémia is elismerte. 5 Oscar szobrocskát kapott, beleértve a legjobb film díját is. Főszereplői Russel Crowe, Joaquin Phoenix és Connie Nielsen. 2000. május 5-én jelent meg az Egyesült Államokban, és hamar kasszasiker lett. Megnéztük, hogy mi lett a filmben játszó színészekkel. Russel Crowe (Maximus) Joaquin Phoenix (Commodus) Connie Nielsen (Lucilla) Derek Jacobi (Gracchus szenátor) Djimon Hounsou (Juba) Ralf Möller (Hagen) Tommy Flanagan (Cicero) Spencer Treat Clark (Lucius) David Schofield (Falco szenátor) Giorgio Cantarini (Maximus fia) Csak 54 éves volt, amikor meghalt Michael Clarke Duncan – híres szerepét eredetileg Shaquille O'Neal-nak szánták (Via) Article Tags: Connie Nielsen · Derek Jacobi · Djimon Hounsou · featured · Gladiátor · Joaquin Phoenix · Oliver Reed · Russel Crowe · Russell Crowe · Tommy Flanagan
Ha létezik színész, akit egész élete, döntései, tragédiái a színész létre determináltak, akkor az alighanem Joaquin Phoenix. És, hogy miért nem olyan egyértelmű és nyilvánvaló alakja ő a mai Hollywoodnak, mint volt Al Pacino, vagy Leonardo DiCaprio a saját Oscar-lobbija környékén? Phoenixet látszólag jóval kevésbé érdekli, hogy ki mit gondol róla, bátran kimondja, amit gondol, és itt most messze nem a környezetvédelemről, vagy a vegán életmódról beszélek, sokkal inkább a társadalmunkat alapjaiban meghatározó, elsősorban emberi problémákról. Éppen ezek a szenvedélyes beszédek azok, amik miatt olykor még az álomgyár is vakarta a fejét, és azon töprengett, mennyire vág egybe saját hitvallásával egy ilyen ember díjazása. Hogy ezért húzódott-e ilyen sokáig, míg az aranyszobor Phoenix kezébe került, nem tudni, de nagy összegben fogadnánk rá – ismervén a döntéshozók önérzetességét – hogy bizony része volt benne. Ha néztétek az Oscar-díjátadót, és azt, ahogy Phoenix átvette a díjat a Joker főszerepéért, majd meghatódtatok, mikor alig-alig jutott szóhoz testvére említésétől, akkor alighanem talán ti is úgy gondoljátok, hogy abban a pár pillanatban ott volt minden, amiért kedvelni és tisztelni lehet ezt az embert.
Az, hogy mindezen élmények mellett a fiatal fiú különös érzékenységről is tanúbizonyságot tett, valósággal űzte a színész szakma, a művészet felé. Testvéreivel apró színdarabokat adtak elő az utcán, hogy pénzhez jussanak, és minden pénz a családi kasszába folyt. Ahogy Phoenix fogalmazott később egy interjúban: " Pénzünk ugyan nem volt, de annyi más módon voltunk mégis gazdagok. " Mikor szüleik észrevették, hogy a gyermekekbe valódi tehetség szorult, castingokra kezdték hordani őket, és még tíz éves sem volt, Joaquint bátyjához, Riverhez hasonlóan felfedezte a showbiznisz. Joaquin balra) és River A kisebbik testvér Joaquin Phoenix manapság is rettenetes interjúalanyként él a köztudatban, több olyan újság is akad, amely nem szívesen ül le beszélgetni vele, más riporterek kifejezetten kihívásként tekintenek a magának való művészre, holott alighanem csupán arról van szó, hogy a színművészetnek valóban kizárólag a művészi dimenziója érdekli Phoenixet, az ezzel járó csillogás, a vörösszőnyeg, az interjúk, és a népszerűség már jóval kevésbé.
Kitűnő színész, nagyon megérdemelne már egy Oscart! Két jelölés utána talán már beérik neki... tovább további vélemények
Abban az évben három filmje debütált a mozikban, de közülük is kiemelkedett a Gladiátor mellékszerepe, melyben Ridley Scott kizárólag vele akarta eljátszatni a zsarnok, és pszichopata Commodus császárt. A döntés kiváló volt, Joaquin ördögi karakterré vedlett át a szerep kedvéért, bár állítása szerint iszonyúan izgult minden pillanatban a kamera előtt. Akárhogy is, ez a szerep meghozta a várt elismeréseket, ám mégsem változtatta meg a még mindig csak 27 éves fiatalembert. Az alázat, a szerénység továbbra is kitartott, ezt jól jelzi az, mennyire önfeledten volt képes örülni Russell Crowe Oscar-díjának, dacára annak, hogy őt magát elkerülte az aranyszobor. A megható Oscar-beszéd Megható önazonosság Phoenix – bár nem beszélnek róla annyit, mint Christian Bale-ről – ugyanúgy a method acting kíméletlen művelője, ahogy korábban Daniel Day-Lewis, vagy Marlon Brando. Ha kell, kifejezetten kegyetlenül bánik önmagával, hogy kihozza a legtöbbet a szerepből, ám játéka sosem válik öncélúvá, nem jellemzőek rá a nagyvonalú, már-már karikatúraszerű alakítások, sőt, valahogy mindig sikerül elkapni a figura lelkületének legmélyét, és onnan felépíteni a karaktert, aminek pusztán csak csúcsa és betetőzése volt a Joker lebilincselően félelmetes, és kiszámíthatatlan Arthur Fleckje.