A láthatatlan ember Amit nem látsz, az is árthat neked. Az Emmy-díjas Elisabeth Moss ( Mi, A szolgálólány meséje) a főszereplője ennek a félelmetes modern mesének, melyet a Universal klasszikus szörnykaraktere ihletett. Cecilia Kass egy erőszakos kapcsolat csapdájában vergődik egy gazdag és briliáns tudóssal, de egyszer csak úgy dönt, hogy megszökik éjnek évadján, és elrejtőzik. Tervében segítségére van a nővére, egy gyerekkori barát és annak tinédzser lánya. Ám amikor Cecilia erőszakos exe öngyilkosságot követ el, és hatalmas vagyonának egy jelentős részét feleségére hagyja, Cecilia arra gyanakszik, hogy férje halála csak színjáték volt. Amikor a hátborzongató események sora halálos fordulatot vesz, és szerettei életét veszélyezteti, Cecilia elméje kezd megbomlani, miközben kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy kísérti őt valaki, akit senki sem lát… A LÁTHATATLAN EMBER producere a horror műfaj kortárs mestere, Jason Blum, az író, rendező; executive producer pedig Leigh Whannel, aki a Fűrész sorozat egyik ötletgazdája, legutóbb pedig olyan filmeket rendezett, mint az Upgrade – Javított verzió és az Insidious: A gonosz lélek.
Elisabeth Moss kiváló színésznő, és igazi főnyeremény ennek a történetnek a reflektorfénybe helyezésére: Elképesztő, amit nyújt, remekül adja elő a széteső, paranoid nőt, aki egyedül érzi magát valós, ám de mások által el nem hitt problémáival. Ahogyan igazából mindenki jó ebben a filmbe, senkire sincs panasz, ám az is igaz, hogy Mosson kívül nincs is nagyon kit kiemelünk, hiszen csak ő nyújt maradandót, Whannel forgatókönyve másnak nem is igazán engedi ezt. Ellenben teret ad a kamerának, a hangulatnak, az atmoszférának, és mindezek azok, amik miatt ugyan egy néhol hibás darab, de mégis szórakoztató, izgalmas kis rettegés A láthatatlan ember. A második fele beleesik néhány olyan hibába, amelyekbe semmiképpen sem kellett volna, vagy épp a kontextusba nem illő történések zajlanak a vásznon, de összességében nem csak hogy a Bloumhouse produkcióinak egy remek darabja, de az idei év eddigi legajánlhatóbb mozija lett A láthatatlan ember. Agyafúrt, modernizált, és kifordított feldolgozás, amely megérdemli, hogy megváltsuk rá a mozijegyet.
Mindazonáltal a produkció eléri a kívánt célt, még ha a végéből le is lehetett volna csippenteni egy kicsit. Nem beszélve a téma adta szűkös lehetőségekről, hiszen a pénzlopáson és a kukkoláson kívül mégis mi másra lenne jó a láthatatlanság képessége? És mivel a címszereplőnk a pénznek egyáltalán nincs híján, és így gyakorlatilag minden nőt meg is kap, tényleg nem maradt sok alternatíva. Szóval jelen szempontból egyáltalán nem meglepő, hogy végül ehhez a témához nyúltak, ugyanakkor az, hogy a film megszületett (pontosabban, hogy végül ebben a formában született meg), kétségkívül inkább a mostanság népszerű #metoo mozgalomnak és a divatos PC-mániának köszönhető. Tömegfilm lévén lényegében kikerülhetetlen és evidens lett volna, hogy jobban ráfeküdnek ezekre az elemekre, és jobban kidomborítják ezeket a valós társadalmi problémákat, de mostanra már ott tartunk, hogy minél kevésbé érintik komoly formában érintik a filmek ezeket a témákat, annál jobb. A láthatatlan ember hálistennek pontosan ezen az ösvényen jár, így bizton állítható, hogy a produkció ezeknek a hányásig erőszakolt témáknak az eddigi legjobb és egyben eddigi egyetlen pozitív hozadéka Hollywoodban.
Réz András szerint nem döntött jól az akadémia, egy film elkészítése csapatmunka, nem csak a színészekről szól. A filmkritikus kiemelte: Mai filmjeink jelentős részét a láthatatlan közreműködők teremtik meg. A Réz Andrással készített interjút bővebben itt olvashatja el, nézheti meg.
A film még nem található meg a műsoron.
Természetesen senki sem hisz Cecíliának, aki kezd egyre inkább szétesni, maga sem biztos már abban, hogy mi a valóság és mi az, amit csupán a képzelet szül. Ezt a szétesést, ezt a magába fordulást tökéletesen mutatja be a mozifilm ami nem csak érzelmileg jelent hullámvasútszerű utazást, de többször felteszik a kérdést, hogy mi van akkor, ha nem is létezik az, amit Cecília lát…de mi nézők pontosan tudjuk azt, hogy a fenyegetés igenis valódi.
Qin Shi Huangdi 秦始皇 (magyar népszerű átírásban: Csin Si Huang-ti; élt Kr. e. 260 – 210, uralkodott Kr. 247 –Kr. 210) Kína első császára, a Kínai Császárság megalapítója volt. Ying Zheng néven eredetileg Qin állam királya volt. Kr. 238 -ban érte el a nagykorúságot, addig régensként Lü Buwei kormányzott helyette. 238 után gyorsan leszámolt a hatalmát fenyegető belső klikkekkel, és minden hatalmat a saját kezében összpontosított. 230 -ban átfogó hadjáratsorozatot indított a többi kínai állam ellen, aminek eredményeként Kr. 221-ben az összes kínai területet egyesítette. Ekkor felvette a "császár" ( huangdi) címet, és Qin Shi Huangdi vagy Qin Shihuang (Csin Első Császára) néven uralkodott. Kr. 221 után hozzálátott az addig számtalan független részből álló terület egységes birodalommá szervezéséhez. Qin állam hagyományainak megfelelően legista politikát követett: szigorú törvényeket adott ki, az országot 48 tartományra osztotta fel, és hogy a régi arisztokráciát meggyengítse, a hat meghódított fejedelemség vagyonosait családjukkal együtt fővárosába, Xianyangba költöztette.
Kína, Korea, Mandzsúria és Mongólia történetének is fontos fordulópontjaira irányítja rá a figyelmet kínai régészek legújabb felfedezése. Csilin tartományban a Nagy Fal ókori szakaszainak újabb részeire bukkantak rá. Kínai archeológusok a mandzsúriai Csilin tartományban. Északkelet-Kínában több olyan helyre is bukkantak, ahol a Nagy Fal maradványait sejtik. A falmaradványok a Kr. e. 221 és 206 között fennálló Csin-dinasztia és az őket követő és Han-dinasztia (Kr. 202 - Kr. u. 220) idejéből származhatnak. A kínai régészek 11 helyszínt vizsgálnak jelenleg. Négyről már kiderítették, hogy tényleg a Nagy Fal részletei - írja a China News Service, illetve a A romokat Tonghua megyében találták, ez a terület Csilin délnyugati részén található. A kutatócsoportot Csilinben szervezték meg, miután erre a kínai állami kulturális örökségvédelmi hivatal felkérte a tartományi hatóságokat. A Nagy Fal több évezreden át készült, becslések szerint a Ming-dinasztia (1368-1644) idejére hossza elérhette a 8851 kilométert is.