A kor előrehaladtával, 50 év körül, a női ciklus fokozatosan elmarad. Korai klimaxról abban az setben beszélünk, ha a tünetek a 40 éves kor előtt jelentkeznek. A kor előrehaladtával a női ciklus először szabálytalanná válik, majd végül teljesen elmarad. Menopauzáról beszélünk, ha menstruáció az előző egy éven belül nem jelentkezett. Ezt az időszakot egyéb tünetek is kísérik: hangulati ingadozások, hőhullámok, alvászavarok, a szexuális vágy csökkenése, hüvelyszárazság a legjellemzőbb panaszok. Külső és belső kiváltó okok A korai menopauza gyakran korai petefészek elégtelenség következménye. A petefészkekben található petesejtek mennyisége az életkor előrehaladtával természetes módon csökken: 35 éves kor után a petefészkek folyamatosan öregszenek és átlagosan a nők 50 éves kora körül teljesen kimerülnek. A korai petefészek kimerülés esetén ez a folyamat előretolódik, a petefészkek idejekorán elvesztik hormontermelő és érett petesejt-képző funkciójukat, a korábban teljesen szabályos menstruációs ciklus felborul, majd teljesen elmarad.
Sajnos mindkettő előfordulhat fiatalabb korban is, a műtétet követő hormonhiánnyal összefüggő menopauzatünetek ezért már fiatalon is jelentkeznek. De a daganatos megbetegedések során alkalmazott gyógyszeres vagy sugárterápia is befolyásolja a szervezet természetes hormonműködését, így ezekben az esetekben is számolni kell a hormonhiányos tünetek kezelésének különböző lehetőségeivel. Legyen szó a menopauza természetes vagy korai megjelenéséről, minden esetben az első lépés a szakorvossal, endokrinológussal vagy nőgyógyásszal való konzultáció. Menopauzális hormonterápia (MHT) nem mindenkinél jöhet szóba: a fiatalabbaknál, hosszantartóan, illetve bizonyos betegségekben vagy azok fokozott kockázata esetén (pl. szív- és érrendszeri betegség, csontritkulás, sztrók, mellrák) ellenjavallt. Az ilyen páciensek, valamint a hormonkezelést teljesen elutasítók, továbbá azok számára, akiknek enyhe, vagy mérsékelt tünetei nem indokolják a hormonpótlást, léteznek természetes lehetőségek is a panaszok mérséklésére.
[4] Az esetek többségében azonban a pontos kiváltó ok ismeretlen, bár a genetikai tényezőknek erős szerepük van a kialakulásában. Több tanulmány is megerősítette, hogy azon nők körében gyakoribb, akiknek a családjában előfordult már korai menopauza. [3] Diagnosztika [ szerkesztés] A petefészek kimerülés egyik fontos következménye a csökkent ösztrogén szint, illetve az ezzel párhuzamosan emelkedett gondatropin hormonok ( FSH, LH) szintje. Ezek az eltérések laboratóriumi módszerekkel kimutathatók, illetve rendszeres PSA vizsgálattal. Petefészek elégtelenségben az FSH emelkedés jellemzően nagyobb mértékű, mint az LH szintté. [2] Ultrahang vizsgálattal a petefészkek kisebb méretűek, tüszőérésre utaló jelek nélkül. [2] A kivizsgálás része az egyéb vérzészavarokat okozó állapotok kizárása. (pl. terhesség, az agyalapi mirigy zavarai, stb. ) [2] Következményei [ szerkesztés] A korai menopauza legfontosabb következménye a termékenység elvesztése. Ha a diagnózis a teljes tüszőkimerülés után születik, akkor saját gyermek vállalására rendszerint már nincs mód, [2] azonban a donor petesejttel végzett mesterséges megtermékenyítés lehetséges.
A Schönbrunni kastély egy kerek kínai teremnek is helyt ad, amelyet kínai lakkfestmények és drága porcelánok díszítik. Mária Terézia korában tanácsteremként szolgált, amelyet egy titkos folyosón keresztül is meg lehetett közelíteni. A legendák szerint egy süllyesztőből terített asztalt lehetett felemelni a kínai terembe, hogy távol tartsák a titkos megbeszélésektől a kíváncsi szolganépet. Schönbrunni kastély érdekességek Mária Terézia nagy figyelmet fordított a Schönbrunni kastély impozáns berendezésére, amelyet a mai napig a nagy császárnő szelleme lepi be. A császári lakosztályokat otthonosan rendezte be, hiszen a nyári rezidenciában is szerette maga mellett tudni mind a 16 gyermekét. Székesfehérvár érdekességek – egy nap kevés a csodás város megismerésére - Fejér megye média. Mária Terézia messze földön híres volt a gyermekszeretetéről. A Schönbrunni kastélyban általában késő őszig tartózkodtak a Habsburgok, ahol a család minden tagjának 5 lakószoba állt a rendelkezésére, a házaspároknak pedig 10 helyiség. A hideg beköszöntével a családok visszaköltöztek Hofburg palotába. A Schönbrunni kastély 1780-ban Mária Terézia halálakor érte el a végleges formáját, amely 1918-ig a Habsburg uralkodók állandó nyári rezidenciájaként működött.
József anyukája. Gyerekkel a karján lovagolt be a pozsonyi országgyűlésbe, hogy meghassa a nagyurakat. Később is mindig sikerrel használta a gyerekeit politikai érdekeinek szolgálatában – tulajdonképpen ez volt az egyik legfontosabb politikai trükkje. És mivel 16 gyereket szült – bár csak tízen maradtak életben – meglehetősen komoly tőkéből gazdálkodott. Egy bölcs asszony mindig így tesz... Míg ő a birodalom irányításával foglalatoskodott, férje a család anyagi gyarapodásának szentelte magát. Lotaringiai Ferenc szerencsére könnyen túltette magát azon, hogy a felesége alatt áll rangban. Neki elég volt, ha a birtokukkal és a gazdaságukkal foglalkozhatott, ügyesen forgatta a pénzt (úgy is mondhatnánk, volt érzéke a tőzsdéhez), és üzletemberként is jeleskedett, korabeli gyárakat alapított. Magyarán: megalapozta a Habsburg-ház későbbi vagyonát, ami egészen a XX. századig szolgálta a családot. Mária Terézia pedig a levelei alapján mindig aggályosan ügyelt arra, hogy a férjének mindenben igazat adjon, felnézzen rá, a félrelépéseiről semmit ne kérdezzen, és egymás legjobb barátai legyenek.
Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőnek (aki férje révén császárné és királyné lett) és Ferenc Józsefnek négy gyermeke született. Mivel Ferenc József a Habsburgok "Habsburg–Lotaringiai" ágához (a fő ághoz) tartozott, mind a négyen örökölték a Habsburg–Lotaringiai címet: Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő ( videó - YouTube): 1855. március 5. –1857. május 29. Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő: 1856. július 12. –1932. július 27. Habsburg–Lotaringiai Rudolf főherceg (trónörökös/koronaherceg): 1858. augusztus 21. –1889. január 30. Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő: 1868. április 22. –1924. szeptember 6. Mivel a főhercegi/főhercegnői cím férfi ágon öröklődött, bármely Habsburg-Lotaringiai házból és annak oldalágából származó és címmel rendelkező leszármazottak közül csak azok kaphatták meg a főherceg, illetve a főhercegnő címet, akiknek az édesapja a Habsburg-Lotaringiai, vagy annak valamelyik oldalágához (Habsburg–Toscanai, Habsburg–Estei, illetve Habsburg–Tescheni) tartozott.