Yann Tiersen - A38 Hajó – A Sivatag Fiai

Wednesday, 10-Jul-24 21:57:13 UTC

Ezeken túl csupán rövidfilmeket vállalt, illetve egy dokumentumfilmet, a francia vitorlázóról, Éric Tabarlyról szóló Tabarly t. Amellett tehát, hogy az ilyen jellegű projektek hozták meg számára a hírnevet, a mozgóképek kíséretei csupán egy kis szeletét képezik munkásságának, s amikor filmzeneszerzőként aposztrofálják, ezt szokta mondani magáról: "Nem vagyok zeneszerző, nem rendelkezem klasszikus képzettséggel". Yann Tiersen figyelme elsősorban stúdióalbumaira és koncertkörútjaira összpontosul, s amellett, hogy kézjegyét hamar felismerni, stílusa nehezen kategorizálható: a kritikusok legtöbbször Philip Glass-szel és Michael Nymannel szokták egy lapon említeni – gyakorta emlegetik úgy, mint a gall Michael Nyman. Sokoldalúságát jelzi, hogy nemcsak zeneírással foglalkozik, hanem zenei rendezőként is jegyzi albumait, hangszeralkalmazása pedig a mellotrontól kezdve a cimbalmon, a buzukin, a marimbán és egyéb különleges hangú instrumentumokon át a megannyi elektronikus eszközig bezárólag rendkívül színes skálán mozog, ugyanakkor zenélt már írógépen, edényeken, biciklin, autón és székeken is.

Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A fényszóró) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia: 1995 - La valse des monstres 1996 - Rue des cascades 1998 - Le Phare 2001 - L'Absente 2001 - Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain, filmzene) 2003 - Good bye, Lenin! (filmzene) 2004 - Yann Tiersen & Shannon Wright 2005 - Les Retrouvailles 2008 - Tabarly (filmzene) 2010 - Dust Lane

Nem volt más, mint egy lázadó (ugyanakkor viszont roppant tehetséges) tinédzser, akiből senki nem nézte volna ki, hogy később komoly zeneszerző lesz. Ő nem a tipikus visszahúzódó, magának való, csendes művészgyerek volt, mint sok más pályatársa. Egyszer ezt mondta: "Nincs határ a klasszikus és a populáris zene között, azzal dolgozol, amivel akarsz. Számomra természetes, hogy több különböző hangszert, szerkezetet, hangot és zajt használok, mert az élet is pont ilyen. " És pontosan ez az, ami leírja az ő zenéjét. Ő arra ír darabot, ami éppen eszébe jut. Lehet, hogy ez éppen szimplán egy zongora, de gyakran előfordul a műveiben a harmonika és a hegedű is, valamint – itt tessék jól figyelni- a bicikli, gyerekzongora és írógép is. Igen, írógép- ami egyébként gyakorlatilag egy a dobéhoz hasonló funkciót töltött be. Gyönyörűek a zongoradarabjai is, de a "fura" művei az igazán különlegesek, amik egyedivé teszik a munkásságát. Zárásképp pedig újra magától Yann Tiersentől idéznék: "Csak játsszunk a hangokkal, felejtsünk el mindent, amit a zenéről tanultunk, egyszerűen csak kövessük az ösztöneinket. "

Bár három évvel később, a második albumának ( La Phare- A fényszóró) megjelenése után Franciaországban már kezdett kikecmeregni az őt övező homályból, nemzetközileg csak 2001-ben került be a Yann Tiersen név a köztudatba. Nem véletlenül, hiszen ekkor debütált az Amélie csodálatos élete c. film, ami egy csapásra világhírűvé tette, több díjat is bezsebelt vele. Két évvel később ő komponálta a Good Bye, Lenin! zenéjét is. Yann Tiersen esetében sem tartom fontosnak a biográfiát. Csinált, amit csinált, írt, amit írt. Illik megjegyezni a két filmet, nem árt tudni, hogy ő vetette papírra azt a sok hangjegyet, ami tényleg nem kis teljesítmény, de ennyi. Amit igazán érdemlegesnek és érdekesnek, az az ember, aki az egész mögött áll. Az életút, amit bejárt. Nem, most sem állok neki ömlengeni arról, hogy mekkora tehetséget kapott a világ az ő személyében, vagy hogy mennyit dolgozott a sikerért. Igen, nyilvánvaló, hogy így van és így volt, de engem nem ezek a dolgok fogtak meg. Hihetetlen ironikus, de mindenekelőtt inkább emberi, amit ő végigcsinált.

A COVID-19 járvány miatt 2020-ban nem volt nemzetközi egyezmény. A 2020-as egyezmény kellett tartandó Warwick, Rhode Island, de törölték. A következő egyezményt 2022-re tervezik az új-mexikói Albuquerque- ben. Az eddigi éves kongresszusok áttekintése Nem. év szervező Megjegyzések 0 1 1978 Chicago, Illinois Bacon Grabbers sátor (Oasis 10) A Sivatag fiai című filmben a Desert Sons hely Chicagóban megrendezett éves kongresszusa. 0 2 1980 Los Angeles, Kalifornia Nyugati sátor (Oasis 5) A Laurel és Hardy filmek készítésének helyszínén olyan történelmi helyszíneket kerestek fel, mint a Culver City City Hall (megyei kórház, Going Bye Bye). Beery, F. G.: A sivatag fiai. | 83. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, műtárgyak, numizmatika, bélyeg, egyéb gyűjtemények) | 1. nap | Mike és Portobello Aukciósház | 2016. 09. 21. szerda 17:00 | axioart.com. 0 3 1982 Detroit, Michigan Táncoló kakukkos sátor (2. oázis) 0 4 1984 London / Ulverston, Anglia Segítőtársak (Oasis 25) és kikötőhelyek (Oasis 24) Ulverston Stan Laurel szülőhelye, és 2016-ban egy kongresszuson látogatták meg. 0 5. 1986 Philadelphia, Pennsylvania Két kocsi sátor (Oasis 14) 0 6. 1988 Saint Paul, Minnesota Blokkfejű sátor (3. oázis) 0 7. 1990 Clearwater, Florida Mellek az erdőben sátorban (Oasis 59) 0 8.

A Sivatag Fiai De

A tagok rendszeresen megkapják a The Intra-Tent Journal folyóiratot. Az Utopia sátornak körülbelül 200 tagja van. Munka módja Helyben a sátrakban Nincs olyan, hogy tipikus Fiak gyűlnének, mivel a tagok között ilyen nagy a sokszínűség. Egyes sátrak olyan kocsmákban tartják üléseiket, ahol a vacsora a filmprogram része. Martin Luther Kinget gyilkolták meg - Blikk. Mások egy tárgyalóteremben találkoznak, és nagy képernyőn élvezik a filmeket. Egyes sátrak a helyi oktatási intézményekben tartottak megbeszéléseket, néhány sátor pedig Laurel & Hardy örömét kelti a gyermekkórházakban és az idősek otthonában. A sátrak további összejövetelei informális összejövetelek magánházakban, ahol harapnivalókat visznek körül, és Laurel & Hardy filmeket néznek. Bármilyen formátumban is, a találkozók a Laurel & Hardy filmekre összpontosulnak. Nemzetközi egyezmények Általában a világszövetség üléseire kétévente kerül sor, mint nemzetközi egyezmény. A Laurellel és Hardyval együtt dolgozó színészek és technikusok gyakran voltak vendégek, ritka filmeket mutatnak be, és emléktárgyakat mutatnak be.

szerkezet Az egyes helyi vagy regionális baráti csoportok (az úgynevezett "sátor" sátor); a számozás az "Oázis" ( Oázis) kifejezéssel történik. A sátrak eleve Laurel és Hardy nevű film címet választanak. A 21. században világszerte több mint 100 aktív sátor található, főleg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. A sivatag fiat 500l. A tagok rendszeresen találkoznak, hogy kötetlen légkörben élvezhessék a Laurel és Hardy filmeket. Az 1960-as években létrehozott számos helyi fejezet továbbra is aktív. A német sátrak (2021 márciusa szerint): Vezetéknév Oázis hely Újabb finom rendetlenség sátor 320 Glinde Fra Diavolo sátor 280 könyv Boldog gyermekkori sátor 208 Landstuhl Viszlát viszlát sátor 315 Berlin Egy jó forduló sátor 256 Saarbrücken Thar Hills sátor 246 Nagy szobák Két kocsi sátor 63 Solingen Sátrak száma más országokban: Azok számára, akik nem rendelkeznek sátorral a környéken, lehetőség van egyéni taggá válni. Ezen nagy küldöttek számára ott van az Utopia sátor, amelyhez csatlakozhat, ha felveszi a kapcsolatot a naticki levelező titkárral, és fizet egy kis éves díjat.