Félidőnél kifulladt A végeredmény így egy kellemes etap, ami lehetett volna sokkal rosszabb, de sokkal jobb is (és megkockáztatom, két-három epizóddal rövidebb). Amerikai Horror Story: 1984 - 9. évad - kritika. Bőven lett volna még mit kihozni a nyolcvanas évek slasherjeiből, sorozatgyilkosaiból, zenéiből, stílusából, de még a szokás szerint hihetetlenül színvonalas – ám jelentősen megcsappant – szereplőgárdából is. Roberts karaktere egy kiválóan felépített, komplex "utolsó lány"-karakter, Billie Lourd, Angelica Ross emlékezetes alakítást nyújtanak, John Carroll Lynch pedig egy újabb kiváló antagonistával bizonyítja, hogy már tényleg nagyon megérdemelne egy kiadós díjesőt. Ám végső soron az évad sajnos nem nyújt semmit, amit nem láthattunk már máskor, más formában, jobban alkalmazva. Sokan rebesgetik, hogy a jövőre közelgő tizedik évad lesz az utolsó – és ha őszinte akarok lenni talán itt is az ideje, vagy ha ennek nem is, egy egy-két éves pihenőnek mindenképp, mert bár az AHS még mindig tagadhatatlnul szórakoztató, az első évadok frissességének, kreativitásának és lendületének sajnos már nyoma sincs.
Nem volt rossz ötlet behozni a Night Stalker-t, viszont a hozzá köthető sátánizmust nyugodtan elhagyhatták volna. Ugyanígy az se volt rossz ötet, hogy Jingles emberi oldalát is megmutatják (sőt, néhány csavart is belevisznek karakterébe), viszont a fináléra belőle is túl sok lesz már. Ha túl sokat tudunk meg valamiről, az elveszi a misztikumot, és ez leginkább a Redwood tábor szellemeire igaz. Ott ugyanis ha bárki meghal, a lelke örökre a táborban ragad. Ez sem rossz ötlet, csak sajnos a vízbe folytja a teljes klasszikus slasher utánérzést, hiszen hiába hullanak a szereplők, ha utána kísértetként ugyanúgy visszatérnek, és lökik tovább a hülyeségeiket. MŰSOROK | VIASAT6. Na, igen, racionális döntéseket itt senki ne várjon, hőseink pontosan annyira idiótán kezelnek egy-egy szituációt, mint a Péntek 13 bármelyik részében az önkéntes hullajelölt tinik. Szegény Emma Roberts érezhetően az évad egyik leggyengébbje, és bár neki eleve a naiv, elesett lányt kellett alakítania, de vicces, hogy a többi mellékszereplő köröket ver rá.
A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy amúgy bármiféle kreativitást nélkülöző, kifulladt koncepció is. Nem sok hasonlóan szomorú példát láthattunk erre mostanában az AHS 1984 című, legújabb évadanál, amely bár közel sem lett rossz, már kínosan és látványosan kifogyott a kezdeti lendületből. Retro lázálom Az AHS 1984 a klasszikus, nyolcvanas években készült slasher filmek szellemében készült néhány érdekes csavarral és metaelemmel. Amerikai horror story 1984. Főhősünk Brooke (Emma Roberts), aki miután majdnem Richard Ramirez, az Éjszakai Vadász legújabb áldozatává válik, csatlakozik egy csapat tinédzserhez, akik a rettegett Redwood táborban vállaltak nyári munkát. Sajnos a biztos menedék közel sem azt nyújtja, amire számítottak, a táborban 1970-ben egy azóta csak Mr. Jingles (John Carroll Lynch) néven ismert bekattant vietnámi veterán végzett tömegmészárlást, a helyet pedig tizennégy év után az utolsó túlélő, a gazdag, ám komoly poszttraumás stresszben szenvedő Margaret Booth (Leslie Grossman) próbálja életre kelteni, hogy szembeszállhasson a kegyetlen múlt emlékével.
Lola szerencséjére újdonsült férje nem sokkal később elhalálozott – állítólag vízbe fulladt, de semmi konkrétat nem tudunk sorsáról –, jelentős örökséget hagyva hátra, melynek segítségével hősünk az Egyesült Államokba utazott, hogy ott kezdjen új életet. Garázdaság miatt nyomoz a Celldömölki Rendőrkapitányság az ostffyasszonyfai tégladobálás miatt - Ugytudjuk.hu. Póktánc, aranyásók és végzetes nemi betegség Lola Montez Amerikában – stúdiófénykép az 1850-es évek elejéről Bettmann / Getty Images Hungary Az Újvilágban Lola Montez legalább annyira színes egyéniség maradt, mint Európában volt: San Franciscóban és más nagyvárosokban szórakoztatta a közönséget az ún. póktánccal, melynek során addig húzta fel a szoknyáját, hogy a nagyérdemű láthassa, semmilyen alsóneműt nem visel. A bulvárlapok Amerikában is rengeteget cikkeztek a botrányos táncosnőről, aki állítólag marhák módjára, ostorral terelgette a színpadra a férfiakat, hogy azután megfegyelmezze őket – ő maga ugyan tagadta ezt a "vádat", de megjegyezte, nagyon sok férfi valóban megérdemelné az ostorozást. San Franciscóban Lola harmadszor is férjhez ment, egy jómódú üzletembernek, Patrick Hullnak mondta ki a boldogító igent, az 1850-es évek elején pedig Ausztráliában is megfordult, a kenguruk földjén aranyásókat szórakoztatott a póktánccal.
Hugonnai Vilma nyomában – Sikeres nők az egészségért A beszélgetős portréműsorban olyan, a Semmelweis Egyetemhez kötődő nők szólalnak meg, akik kimagasló eredményeket értek el szakterületükön. A műsor célja, hogy bemutassa, miként állnak helyt a 21. század egészségügyi dolgozói a családban és a munkahelyen egyaránt, szó lesz a munka és a magánélet egyensúlyáról, a szakmai sikerekről, a Családbarát Egyetemről. Az első epizódban a Feketéné dr. Szabó Éva stratégiai és fejlesztési rektorhelyettessel, a Konduktív Pedagógiai Központ igazgatójával készült interjú látható. A falon bekeretezett régi fényképek: az egyikről egyszerű ruhát, fűzős cipőt viselő, nyílt, de határozott tekintetű fiatal lány néz le a látogatóra. "Ehhez a fotóhoz különös történet kapcsolódik. Egy kertész kollégámtól kaptam. Amikor megtudta, hogy kinek a leszármazottja vagyok, elhozta nekem ezt az eredeti fényképet. Híres magyar not support inline. Ahogy mondta, a családi dokumentumok között találta, neki sincs ötlete, milyen úton került a famíliához" – mesélte Radványiné Lőw Andrea, akinek anyai dédapja, Kálmán az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma bátyja volt.
Április 2-án és az azt követő napokban, hetekben a világ minden táján kékbe borulnak ikonikus épületek, híres természeti képződmények. Magyarország is csatlakozik a Ragyogj kéken! figyelemfelkeltő kampányhoz. Az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) és tagszervezetei országszerte több, mint 60 rendezvénnyel hívják fel a figyelmet az autista emberek társadalmi elfogadására. Rúzsa Magdi videóban mesélt az anyaságról és a gyerekeiről. "Ragyogj Kéken" A közösségi médiában a #AutismDay2022 hashtag és a világnapra készült profilkép használatára buzdítjuk az embereket. Az Autisták Országos Szövetsége idén életút fotókból készült kiállítással hívja fel a figyelmet arra, hogy az autista gyermekekből autista felnőttek lesznek. A családok támogató szeretete kifogyhatatlan, de csak az állami gondoskodás jelenthet biztos jövőképet. A 12 évvel ezelőtt készült fotókon autizmussal élő gyermekek pillanatai láthatóak, akik mostanra már fiatal felnőttek, testvéreik lassan saját útjukat járják, szüleik idősebbek lettek. Emberek, akikért mindannyian felelősek vagyunk!