Visszatérve az írásom elején említett Kung Fu Panda ünnepe című animációs filmre, a felhők ködébe vesző magas hegyen álló Kung Fu Palotát otthagyják a megközelíthetetlennek hitt, a transzcendenciát személyükben képviselő mesterek, hogy Pót kövessék, és utolsónak még maga Sifu mester is megjelenik, majd amikor meglátja az ünneplő, örömteli sokadalmat Po apjának fogadójában, csak annyit mond: Ez maga a tökély! Ha Isten Fiaként akarnánk az emberek közé jönni, nem egy ilyen ünnepi pillanatot választanánk? Ez a karácsony paradoxona: Nem azért ünnepelünk így, mert Jézus közénk jött, hanem éppen fordítva: azért jött közénk, mert így ünnepelünk.
Ez az ünnep a legrégebbi életformát és az aranykort – amikor még (a rómaiak elgondolása szerint) Saturnus isten uralkodott – volt hivatott megidézni. Ennek egyik kelléke az örökzöldek dekorációs célból való használata. Ennek a szokásnak a továbbélésére – a római vallás eltűnése után – a kereszténység adta meg a lehetőséget. Isten országa és az édenkert, valamint a paradicsom egymást kiegészítő fogalmai a keresztény reménységnek. A középkorban szokás volt misztériumjáték keretében eljátszani Ádám s Éva bibliai történetét december 24-én. Sebastian Brant humanista egyik 1494-es versében már említi a karácsonyi fenyőágak használatát, és 1600-ra – Balthasar Beck krónikájából tudjuk – már megszilárdult szokás német földön, hogy karácsonyfát állítsanak, és azt almákkal és ostyákkal díszítsék. Az almák a jó és rossz tudásának fájára utaltak, az ostyák pedig az élet fájára, és így idézték meg az első emberpár édenkerti boldog állapotát. Karácsony: hallottuk eleget az elmúlt évtizedekben, hogy ez a szeretet ünnepe, amikor nem lehetett nyíltan Istenről beszélni.
Így a karácsony egy másik keresztyén ünneptől, a keresztelés ünnepétől elvált ugyan, viszont egy pogány ünnep befolyása alá került. Ettől a befolyástól, mely az évszázadok során mindvégig megmaradt, lehetetlen lenne leválasztani ezt az ünnepet. Szélsőséges biblicisták és fundamentalisták nem is szokták szeretni a karácsonyt. Köreikben igyekeznek is tiltani a karácsonyfát – változó sikerrel. Tény az is, hogy a karácsonyért lelkesedők motiváltságát az ünnepnek egy olyan mély, a kereszténységet – de még a legyőzhetetlen nap, illetve a szaturnália ünnepét is megelőző – ősi rétege adja, mely ideológiai és konfesszionális sík mellett, vagy inkább alatt, faszcinálja a vele kapcsolatba kerülőket. Ezek a meghittség, mely szelíd fényeket, lágy megvilágítást kíván, a bőven terített asztal, tele ínycsiklandozó falatokkal, és a közösség élménye, melyben az alá-fölérendeltségi viszonyok elhomályosulnak, háttérbe húzódnak, hogy helyt adjanak a mellérendelő–egyenrangú kapcsolatfelvétel lehetőségének, melyet egyszerűen barátkozásnak szoktunk nevezni.
Vakáció a gengszterrel (Mario Girotti filmje) - YouTube
Így nézett ki Terence Hill kamaszként - fotók Terence Hill Instagram-oldalán két fotó is látható róla kamaszként: bár az egyiknél pont azt kérdezi, hogy vajon ki lehet a képen, átható tekintetéről talán meg lehet ismerni. A másik fotónál az a kérdés, hogy melyik filmből származik, amire több tipp is érkezett a kommentek között, az 1952-es Vakáció a gengszterrel és az egy évvel későbbi Il viale della speranza is szóba került: ezekben Terence Hill még az igazi nevén, Mario Girottiként szerepelt. Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Ennek köszönheti, hogy a filmszakma felfigyelt rá. Egy 1951-es viadalon kiszúrta a jó kiállású, szőke, kék szemű fiút a világhírű rendező, Dino Risi (†91), és szerepet ajánlott neki a Vakáció a gengszterrel című produkciójában. Így 1952-ben, tizenkét esztendősen debütált a mozi világában. Első szerepe a Vakáció a gengszterrel című filmben volt 1951-ben, partnere Giovanna Pala – Először el sem hittem, hogy valóban egy filmben szerepelek majd, de végül valósággá vált. Imádtam a mozit és ezt a munkát – emlékezett vissza Terence Hill egy interjúban. Családjával Rómába költöztek, hogy a színészi pályafutása beindulhasson. Édesanyja sok válogatásra elcipelte, s több tucat filmben kapott kisebb-nagyobb szerepet. A karrierje kezdett beindulni, és a gázsiját máig tartó hobbijára, a motorozásra költötte. Közben az egyetem irodalom szakára is beiratkozott. – Érdekelt a színészet, imádtam szórakoztatni, de még nem tudtam, hogy ez lesz az én pályám, a tanulás és az úszás is fontos volt számomra. Igazából arra vártam, hol ér az első nagy sikerélmény – idézte fel a régi időket Hill.
Mario Girotti, ismertebb nevén Terence Hill a spagettiwestern műfaj egyik legnépszerűbb sztárja volt a 20. században, a Bud Spencerrel való közös filmjeiknek köszönhetően vált még nagyobb sztárrá, olyan alkotásokat csináltak együtt, mint például Az ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk vagy a Kincs, ami nincs. Az olasz színész természetesen Spencer nélkül is helytállt, gondoljunk csak a Nevem: Senki, a Lucky Luke vagy a Szuperzsaru című filmekre. 2000 óta a Don Matteo című sorozat sztárja. A színészet mellett a rendezésbe is belekóstolt, 2018-ban jelent meg az utolsó olyan mozi, amit ő rendezett a Nevem: Thomas címmel. Terence Hill friss fotókon A 82 éves színész szép karrierje során igazi legendává vált, ráadásul napjainkban is aktívan dolgozik. Az 1952-es Vakáció a gengszterrel volt a legelső film, amiben szerepelt, akkor még nagyon fiatal, csupán 13 esztendős volt. A színész azt vallja, a sorsfordító pillanat a karrierjében akkor jött el, miután Bud Spencerrel belekezdtek a közös filmjeik gyártásába, ezt 2020-ban az olasz Millennium magazinnak mesélte.
A rajongók örömére színészként jött a nagy áttörés, Luchino Visconti (†69) 1963-as A párduc című mozijában komoly szerepet kapott, és olyan sztárokkal játszhatott együtt, mint Burt Lancaster (†80), Alain Delon (83) és Claudia Cardinale (81). A világhírig azonban még kacskaringós út vezetett... A párduc című filmmel lett ismert Terence Hill (középen) még Mario Girottiként, Alain Delonnal (balról) és Giuliano Gemmával játszott együtt Bud Spencerrel úszott Kevesen tudják, de Terence Hill és Bud Spencer (†86) már filmes karrierjük előtt, egészen fiatalon ismerték egymást a sport világából. Mindketten a Lazio klubjában úsztak, és többször is találkoztak az uszodában az 1950-es években. Azonban a köztük lévő tíz év korkülönbség miatt még nem barátkoztak össze. Velence Terrence Hill Mario Girotti filmek úszóverseny Drezda
Öt fiú egy rab üzenetét fedezi fel, amelyben azt állítja, hogy igazságtalanul lett elítélve. A fiúk tervet készítenek az elítélt kiszabadítására és egy süteményt küldenek az 5823-as rabnak, amelynek a belsejében egy levelet rejtenek el. A véletlen során az édesség azonban egy másik rab, egy veszélyes gengszterhez jut el. A gengszter barátai és Amelia a fiatal énekesnõ, tervet eszelnek ki szintén... Elhitetik az egyik fiúval, a fülig szerelmes Giannival (Terence Hill), hogy a lány az ártatlannak vélt rab testvére. A terv elég meggyõzõ és a fiatal fiú mindent elkövet a gengszter kiszabadítására. A sikeres akció után egybõl kiderül az igazság és a dolgok kicsúsznak a fiúk kezébõl, egészen addig amíg a rendõrség fényt derít az igazságra és a fiúk segítségére nem siet... Beszerzési forrás: Megjelenés: 22. 03. 1952 Olaszország Mozipremier 23. 07. 1966 Németország TV Premier ARD Mutasd a kiegészítő leírást Fel Szereplők No. Színész Szerep Szinkron színész Kép Infó IMDb 1 Marc Lawrence Jack Menotti 2 Giovanna Pala Amalia 3 Lamberto Maggiorani Der unschuldige Gefängnisinsasse mit der Nr.