1242. január 19. Szerző: Tarján M. Tamás "Aratás ideje volt, behordták a gabonát, a szénát és a szalmát, és berakták a csűrbe. Ott állott mellettünk a kun és a tatár, és mulatott azon, hogy az apa leánya, a férj neje, a testvér szép húga árán váltja meg életét. " (Részlet Rogerius mester Siralmas énekéből) 1242. január 19-én írta meg IV. Béla királyunk (ur. 1235-1270) IV. Celesztin pápának küldött híres levelét, melyben támogatást kért az országot 1241 tavaszán elözönlő mongolok ellen. Miután a levél keletkezésekor Celesztin már elhunyt, és a pápai trón üresen állt, a segélykérésnek semmilyen hatása nem volt, két hónappal ezután azonban – vélhetően Ögödej nagykán (ur. Iv béla levele iv ince pápához. 1229-1241) halála miatt – Batu kán seregei mégis kivonultak Magyarországról. Három évvel azután, hogy Julianus barát hazatért második keleti utazásáról, és ultimátumot hozott a mongol nagykántól, a levélben foglalt fenyegetések egyre reálisabbnak tűntek a magyar királyi udvar számára: 1240-ben ugyanis az addig ismeretlen "tatárok" elpusztították Kijev városát, a következő évben pedig hadjáratot indítottak Magyarország, Lengyelország és a Német-Római Birodalom felégetésére.
Mindezekről tehát gondoskodjék főpapi Szentségetek és kegyeskedjék gyógyító orvosságot alkalmazni, mielőtt a seb elmérgesedik. A bölcsek sokasága csodálkozik azon, hogy ilyen körülmények között Atyaságtok támogatta Franciaország királyának, az egyház e nemes tagjának Európa határaiból való távozását. Még inkább csodálkozik és nem szűnik meg csodálkozni azon, hogy az apostoli kegyesség annyira gondoskodik a konstantinápolyi császárságról meg a tengerentúli részekről, amelyek, ha elvesznének is – ami távol legyen –, nem ártana Európa lakóinak annyit, mintha egyedül csak a mi országunkat foglalnák el a tatárok. MILHÍR Magazin 8. szám. Isten és ember előtt valljuk, hogy a szóban forgó dolognak oly nagy a szükségessége és fontossága, hogy ha az utazás különféle viszontagságai nem akadályoznának bennünket, nemcsak követeket küldenénk, akiket küldöttünk is, hanem személyesen vetnők magunkat lábad elé, hogy az egész egyház színe előtt odakiálthassuk a magunk mentségére, hogy ha a szentséges atya sem tud segítséget nyújtani, felszabadítjuk magunkat, hogy akaratunk ellenére, kényszerűségből megegyezzünk a tatárokkal.
Mert napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nemcsak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket megmutatták, és főképp országunk keleti szomszédjai, mint Oroszország, Kunország, a brodnikok, Bulgária, amelyek azelőtt jórészt a mi hatalmunk alá tartoztak, mind adófizetőik lettek, hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt több szavahihető bizonyságból tudjuk, szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen teméntelen hadat indítanak. Tartunk tőle, hogy ha ez a népség elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a tatárok vad kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, ha csak az Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban meg nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek ott laknak. Főleg két dolog miatt írunk: hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.
Frigyes császár (ur. 1212-1250) hűbéresének ajánlotta magát, visszatért a Dunántúlra, ez az országrész ugyanis – a Dunának hála – addig elkerülte a mongol hordák pusztítását. A magyarok balszerencséjére azonban 1241–42 tele a szokásosnál is hidegebb volt, ennek következtében pedig a folyóra
Már nem olyan Már nem egészen Ugyanaz a hangod Már nem olyan Már nem is Szívből mondod Valami történt Valami nem jó Valami más lett Valami bánt Keserű percekkel Tör rám a félelem A saját bűneink Zuhantak ránk Már nem olyan Már nem izzik fel Semmi Már nem olyan Már nem is boldog Senki " Megöl a fékevesztett harc, különös álmok törnek rám Nem is a magányom tart sakkban, inkább a fájó távolság Megin' a fékevesztett harc, gyötör sok könnybe fulladt vágy Én, aki az életet úgy falta, mára csak a válaszokra vár ~ Anti fitness Club - Mennyország ~ Sajnálom, hogy rosszul léptem, nem tudom hol hibáztam. Sajnálom, hogy szerettelek pedig nagyon vigyáztam..! Idézetek Nektek *-* :): Vegyes,hosszabb idézetek. Bánt ez a kudarc, feldúlt, Ez a tapintat nélküli nyers modor, De honnan is tudhatná, ki álarcod mögé bújt, Ki égő szerelemnek még sosem hódolt. Bánt ez a keserűség, Ez a sok rám zúdított szó, Kifejezhetetlen világi csalódás, Semmi más, csak cinikus támadás, Nem ártott nekem még hasonló. Fáj hogy ilyen voltam, És fáj az hogy ilyen voltál, Esélyt sem adtál, Még akkor is ha Neked úgy tűnt, Mert hiába volt az igyekezet, Ha közben, nem is rám gondoltál... Fáj hogy gyáva voltam, Hogy páncélodat áttörni nem tudtam, Képtelen voltam, meg sem próbáltam... Mintha Te is, végig így akartad volna, Nem voltam más, mint szeszélyeid ócska játéka.
~1~ A szerelem olyan, mint a fejsérülés. Beleszédülsz, azt hiszed, meghalsz, de túléled. Általában... ~2~ Az els ő szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az els ő szerelemt ő l való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá... ~3~ Hallottam már a reménytelen szerelemr ő l. Mesékben, dalokban, szavakban, könyvekben.. de nem tudtam, hogy tényleg ennyire fáj! Idézetek mindenek felett - Blogger.hu. ~4~ Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. Fájdalom az, amikor tudod, mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. ~5~ A szerelem gyorsan fellobbanhat, de az igaz szerelemnek id ő re van szüksége ahhoz, hogy er ő ssé és tartóssá váljon. A szerelem mindenekel ő tt elkötelezettségr ő l, odaadásról szól, és arról a hitr ő l, hogy együtt sokkal többet elérhetünk, mint külön-külön. De valójában csak az id ő dönti el, hogy az ember jó döntést hozott-e. ~6~ csak egy bajom van, az, hogy mindig mikor a szemembe mondtad: szeretlek, azt gondoltad: hülye liba, csak etetlek.. ~7~ Szeretem ő t. Eddig nem, de mostmár a szívemnek is be merem vallani.