Elem: Én megőrülnék, elviselhetetlen lenne számomra az élet, ha bármi mással kéne foglalkoznom, mint a színészettel. Egyáltalán, a művészet az elemem. Nekem sajnos nincs máshoz kifejezési készségem, pedig az írásművészetet és a zenét tartom a legnagyszerűbb csodának a földön. Szent péter esernyője / Törőcsik Mari, Pécsi Sándor A színészet: Varázslat. Sámánkodás. Minden előadáson a színész meg a közönség együttesen teremt valami olyan soha-nem volt, soha-nem-lesz hangulatot, közeget, amelyben az író mondanivalója eljut az egyik résztvevőtől a másikig. A színész naponta szüli újjá a színpadi alakot. S bár ugyanaz a szöveg, ugyanaz a hangszerelés, az intonáció mindig a közönségtől függ. Eddie Carbone: Eddie Carbone volt életem egyik legnagyobb győzelme. Hogy miért? Mert önmagamat sikerült legyűrnöm, a magam manírjaitól sikerült megszabadulnom. Persze mindezt főként Ádám Ottó rendezői segítségének köszönhetem leginkább. Én ugyanis afféle higanyember vagyok, és sokkal könnyebb feladat számomra, ha olyan figurát kell megformálnom, aki folytonosan izeg mozog, lármás, robbanó temperamentum.
Mindig magányos voltam már gyerekkoromban, fiatalember koromban is, ezért különösen jó, hogy színész lehettem, hogy találtam egy pályát, ahol a kapcsolatteremtés a társadalommal és az emberekkel a pálya lényegéből fakad. Forrás: Színhá, Cserje Zsuzsa: Pécsi Sándor – Múzsák Közművelődési Kiadó
De sajnos azt nem látom, hogy ebben nekem mi a jó? Szükség van-e rám? Nincs! Pécsi Sándor, A pénzcsináló (Békés Italával és Gobbi Hildával) Cserje Zsuzsa tulajdonából és engedélyével Gondolhatnánk: Pécsi Sándor – hiába a Művész Színházban játszott szerepek sora – júliusban már végképp nem hiszi – hiába hitte még márciusban –, hogy alkalmas a pályára. Pláne arra, hogy színházat építsenek rá. Talán már csak a civil lét sanyarúsága dominál érzéseiben – melyről májusban írt részletesebben. Más a helyzet. Szükség van-e rám? Nincs! – írja, de úgy folytatja: Itt állok egy premier előtt.
Otthonában kutyájával (1969). Fotó: MTI/Keleti Éva Nyitókép: Pécsi Sándor Illyés Gyula Kegyenc című drámájában (1968). (Az eredeti képen Mensáros László is rajta van. ) Fotó: MTI/Keleti Éva
Száz éve, 1922. március 18-án született Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Sajószentpéteren született Péchy Sándorként, vezetéknevét később maga egyszerűsítette. Szülei mindketten üveggyári munkások voltak, a család sokat költözött, több Borsod megyei településen is laktak hosszabb-rövidebb ideig. Pécsi nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, szülei papnak szánták, ám ő már gyerekként Thália papjának készült. Pályaválasztását szülei hevesen ellenezték, így előttük többé szóba sem hozta a témát, sőt kedvükért a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be. A száraz jogi tanulmányokból egy év után elege lett, utána segédjegyző volt Monoron, majd Csepelen, ám ezt sem bírta sokáig, és jelentkezett a Színiakadémiára, ahová nyomban felvették. Diplomáját 1944-ben kapta meg, ezután Sátoraljaújhelyre, majd Szombathelyre szerződött. Szombathelyen szinte ki sem csomagolt, máris megkapta a behívóparancsot; a katonaságtól hamar megszökött, és a háború végéig bujkált.
Belekeseredtem az életbe. Egyszerűen érdektelenné vált számomra – sőt unom, de rettenetesen. Ugyanott, pár sorral lejjebb: Nekem, a szánalmasan csörtető művészpalántának csak a hiúságban van részem. Kegyetlen ösztöke. Aznapi bejegyzésében kifejti: a hiúság sarkantyúzza arra, hogy elviselje az ostobákat, a beképzelt majmokat. De még arra is, hogy nyelje a port, benzingőzt az utcán; vagy tűrje a lakásának nevezett "ólban" a svábbogarakat, penészgombákat, a társbérlő zajait. Pécsi kifejti, hogy a színészi megmutatkozás lehetősége, vagyis a puszta hiúság miatt tűri még annak kényelmetlenségét is, hogy közös "óljukban" anyja előtte kénytelen öltözni – s még azt is művészi hiúsága miatt viseli el, hogy szülője pusztuló fogait sem tudja megcsináltatni. Az akkor huszonöt éves, a Művész Színházban főszerepeket alakító, ám alulfizetett színész aznapi bejegyzésében úgy összegez: Nincs ennek semmi értelme. 1947. július 9. Bár meg tudna győzni valaki, hogy az a mindenek fölötti bölcs Szellem, aki ezt a Világcsodát megteremtette, nyilván velem is akart valamit kezdeni.
Ráczné Somogyi Erika @Hanga Vannak ételek amiket a fiam nem eszik meg. A brassói is ezek közé tartozott. Szalonnás-zöldborsós brassói aprópecsenye. Megpróbálom vele megszerettetni azokat az - egyébként finom - ételeket amiket ilyen-olyan okoknál fogva eddig otthagyott a menza, vagy étterem tányérjain. A brassóit azért nem szerette, mert túl olajos/zsíros volt. Elkészítettem hát szárazabban. Bevált, ízlett neki. :D 2 óra Hozzávalók 6-7 adag 1, 5 kg sertéslapocka 20 dkg füstölt csemegeszalonna 2 db nagy fej fokhagyma szükség szerint só ízlés szerint bors ízlés szerint majoránna 3 kg krumpli ízlés szerint étolaj
Hagyjukkihűlni. A mazsolát meleg vízbe áztatjuk. A vaníliakrémhez a tejet a vaníliával és 2 dl tejszínnel egy lábosba öntjük és alacsony lángon forráspontig melegítjük. A tojássárgákat kikeverjük a cukorral, kanalanként felöntjük a meleg tejjel, majd hozzáadjuk a 100 g liszttel kikevert maradék 2 dl tejszínt. Visszatesszük a tűzre és kb. 10 perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Kihűtjük. A csokoládéöntethez a rum kivételével az összes hozzávalót vízgőz felett felolvasztjuk (a vízgőzhöz egy tálat egy lábos vízre tesszük s így melegítjük). Amikor fényes és sima az öntet, hozzáadjuk a rumot is. Amikor minden elkészült és kihűlt, összeállítjuk a somlóit: a piskótákat egyforma méretűre vágjuk. Egy tepsire tesszük a diós lapot, meglocsoljuk a sziruppal és vastagon megszórjuk durvára vágott dióval. Megkenjük a krém egyharmadával és rátesszük a kakaós lapot. Ezt meglocsoljuk sziruppal, mehszórjuk a beáztatott és lecsepegetetett mazsolával és bevonjuk a maradék krém felével. Jöhet rá a vaníliűs piskóta, amit szintén meglocsolunk sziruppal, rákenjük a maradék krémet és vastagon megszórjuk kakaóval.
Ha retró ételekről van szó, akkor nálunk nem maradhat ki a brassói, desszertfronton pedig a világ egyik legjobb sütije, a somlói galuska. Mutatjuk mind a kettőhöz a tökéletes recepteket! Somlói galuska A három piskóta lapot egyformán készítjük el: a tojássárgáját fehéredésig keverjük robotgépben (a vaníliás piskótánál itt hozzáadjuk a vaníliát is). Félretesszük és egy csipet sóval közepesen kemény habot verünk a fehérjéből is. Belecsorgatjuk a sárgáját, lazán elkeverjük és hozzáadjuk a vizet, amivel szintén összekeverjük. Végül beleszitáljuk a lisztet – a diós piskótánál a lisztet és a darált diót, a kakaós piskótánál a lisztet és a kakaóport., és simára keverjük, vigyázva, hogy ne törjük össze és habos maradjon. Sütőpapírral bélelt tepsire simítjuk 2 cm vastagon és 180 fokra előmelegített sütőben,, 12 perc alatt világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt. A sziruphoz egy kisebb lábosba tesszük a vizet és a cukrot. Kb. 10 percig forraljuk, amíg egy kicsit besűrűsödik és a cukor teljesen felolvad, végül hozzáadjuk a rumot.