Büszke kun sziv reszket, lázad! Követség szól, a király hall... Nézve szúró pillantással, Jobbra délceg hősök állnak, Színe, lelke táborának. Balra foglyok, ketten-ketten, Talpig láncban, talpig sebben., Békét kérünk, király! - ajkad Kész a szóval, (bár még hallgat, ) Mint a kézív megvont húrja, Hogy a vesszőt el-kirúgja; Mi az: - hányd meg jó-előre - Szó kimondva, nyíl kilőve?! ', Vér, vagy sarc kell? e fogoly had Hűtse boszúd; rendre fojthadd! Kincset mér a kún cseberrel... Vagy ha kedved tartja: szedd el Ifjainkat, szűzeinket. Győztél, szabd meg, ami illet! ' De ha tovább-menve ennél, Célod, hogy megbélyegeznél! Ősgunyánkból kifordítva, Szakálunkat megcsonkítva,... Őseinkre! kik elhunytak: Még egy harca lesz a kunnak! A vadon foglyai online. ' »Nincs, - mond László nyugton, gyorsan, - Kincsre éhem, vérre szomjam: Ki foglyul van, elbocsátom... « (Foglyok vélik, hogy csak álom, Amint békó, lánc kezökrűl: Mint a haraszt földre zördűl. ) »Szűzek, ifjak, - nép virága - Nem kerűlnek szolgaságra; Aminő volt, lesz az öltöny... S kún szakála nagyra nőjön!
Eközben fény derül Charles szeretett felesége és Bob, akit Charles addig barátjának tekintett, sötét közös titkára: ugyanis Bob és Mickey szeretők, továbbá gyanítja, hogy valószínűleg, kettőjük összeesküvést szőttek ellene, ki akarják őt iktatni. Miután Steve a medve áldozatául esik, megkezdődik a leszámolás az okos és ravasz író, valamint a kiszámíthatatlan, és nagyszájú Green között. Szereplők [ szerkesztés] Színész Szerep Magyar hang [1] Charles Morse Sinkó László Bob Green Szabó Sipos Barnabás Steve Kálloy Molnár Péter Mickey Morse Orosz Anna Styles Kun Vilmos Ginny Báthory Orsolya David Lindstedt James szereplő Eli Gabay vadászgép pilóta Larry Musser kétéltű pilóta Wohlmuth István Jack Hawk Kelsa Kinsly riporter Kodiak-medve A film készítése [ szerkesztés] A szerepet, a forgatókönyvet Harrison Ford és Dustin Hoffman elutasították, mielőtt Alec Baldwin Robert Green szerepét elvállalta volna. A vadon foglyai teljes film magyarul. Robert De Nirót érdekelte Morse karaktere, de végül elutasította. Bart, a medve utolsó szerepe volt ez, 2000. május 10-én, huszonhárom éves korában elpusztult.
Andromaché, ma rád gondolok! ─ A kis árva Folyóra, hol sötét tükörben ragyogott Özvegyi bánatod roppant királyisága S a csalfa Simois könnyedtől csobogott ─, Ma termékenyítő iszapjától lett sáros Emlékem, járva épp az új Carrousselen. ─ A vén Párizs oda! A vadon gyermekei : HunNews. ─ (hajh, változik a város, És oly gyorsan, ahogy halandók szíve sem! ) Csak lelkem látja még az eltűnt baraktábort, Oszloptörzsek s fejek dirib-darab díszét, Giz-gazt, kőtömböket, amikre zölden ráforrt A hínár, limlomot, zavart fényt szerteszét. Itt valamikor egy állatsereglet állott; S itt láttam egyszer én, egy reggel, amikor Hűs, fakó ég alatt ébred a Munka, s pállott Gőzökkel a szemét a csöndes légbe forr, Egy hattyút: ketrecét otthagyta, és sután a Szárazt kaparva a hártyás láb fájva járt, Húzódott i rögön a hószín toll utána, S egy kiszáradt vizű árok mellett kitárt Csőrrel idegesen fürdött a lomha porban, Zengtek szivében az otthoni, dús tavak: "Óh, víz, zokogsz-e még, villám, zuhansz-e zordan? " ─ Gyakorta íátom őt, bús mítoszt, furcsa vak Balvégzet madarát, ki mint Ovidiusban Az ember, nézi a gúnyos, zordkék eget, S görcsös nyakán sovár fejét felnyújtva búsan Vádakkal illeti a rossz isteneket!
Piros virággal ékesen, április Látott születni tégedet egykoron. S a Romulustól vont barázdán Nézni le zordul a puszta síkra. S ma, annyi század amikor elsülyedt, Dicsőn ragyog rád ujra az április. S a nap s Olaszhon üdvözölnek. Isteni Flóra te, drága Rómám! Bár pontifexet s Vesta leányait Nem látja most már a Capitólium. S nem húzzák győző hadvezérid' Hószinü mének a Via Sacrán: De fórumodnak néma s üres tere Dicsőbb ma is még százszor akárminél; Minden, mi művelt, nagy, magasztos, Római most is a földkeréken. Oh istenasszony, Róma, köszöntelek! Ki föl nem ismer, ködbe' csatangol az, Vagy ott burjánzik vad szivében Barbar időknek a durva gazza. Oh «Salve, Roma! » Nézve a fórumod Bús omladékit, könny lepi el szemem. Ősidőkből – Wikiforrás. S imádom multad nyomdokát is, Égi, malasztos anyám, hazám te! Te tetted azt, hogy mint ez Itália Polgára és mint dalnoka élhetek. Te nyomtad szellemed' a földre S adtad e honnak a büszke dicsfényt. Elédbe járul mostan Itália, Egységesítve, szabadon általad, És ráborulva kebeledre, Sas-szemeidbe meríti lelkét.
Nem sarc, nem vér s iga rátok: Kevés, amit én kivánok! « »Mely ma porrá lész a tűzön: Sátor helyett ház épűljön! Tartós, délnek, sorba szépen, Kúttal, fákkal közelében; Élni s halni majd idővel: Kell szántó-föld s temetőhely! « Ennyi, nem több. Örvend a kun, Frigyre lépvén a jó alkun; - Messzevágó célt nem értve: Magyarságnak nincs inyére: - De a László lelke, látván: Felderűl, mint a szivárvány.
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
A legelterjedtebb a Piros-Barna-Kék szentháromság, de 2022-ben gyakorlatilag csak a képzelet szab határt.