A kiállítás után a játékosok már nem hitték el, hogy pontot vagy pontokat szerezhetnek. Két gólt kaptunk figyelmetlenségből, ez a játékosok pillanatnyi mentális állapotából fakadt. Szeretném megköszönni a drukkereknek a pozitív fogadtatást, gratulálok a Ferencvárosnak!
Budapest, Mezőkövesd - A Ferencvárosi TC vs. Mezőkövesd Zsóry FC (1-1) mérkőzés után a két vezetőedző értékelte a látottakat. Ricardo Aloysius Frederik Moniz (FTC): - Természetesen nyerni akartunk és egyáltalán nem örülünk annak, hogy csak egy pontot szereztünk. Az pozitívum, hogy akár csak Kaposvárott, ezúttal is vesztett helyzetből tudtunk egyenlíteni. Sok lehetőséget dolgoztunk ki, ezek azonban kimaradtak, emiatt kellett megelégednünk az egy ponttal. Edzői értékelés az FTC elleni mérkőzés után. Szurkolóinktól kis türelmet kérek, és azt javaslom nekik, hogy ne a klubot, vagy a játékosokat szídják, hanem az edzőt, hiszen mindig ő a felelős. Véber György (MSE): - A mi helyzetünkben komoly fegyverténynek számít a pontszerzés. Ez azért is volt nagyon fontos, hogy ne szülessen meg a zsinórban harmadik vereségünk. Nagy küzdelem folyt a pályán, mindkét csapatnak voltak gólhelyzetei, a Fradi ráadásul 11-est is rúghatott. Azt tudtuk, hogy az FTC hazai pályán mindig nyom, viszont olykor fellazul a védelme és természetesen erre is készültünk a találkozó során.
2011. szeptember 11. - 22:41 ˆhirdetés A hazai győzelem után természetesen egy boldogabb Détári Lajos nyilatkozhatott, míg Prukner László érthetően nem volt feldobva a vereség után. Détári Lajos (a Ferencváros szakmai igazgatója): - Két hetet tudtunk a csapattal dolgozni, ezalatt egymásra találtak a játékosok és a stáb. Azt gondolom, hogy nagyon elszántan játszottunk, és megérdemelten nyertünk. Sokat visszakaptunk abból, amit edzésen gyakoroltunk, ez mindenképp pozitívum. Gratuláltam a játékosaimnak és azt kértem tőlük, holnaptól már nézzenek előre, mert a következő fordulóban az ETO ellen is nagyon nehéz meccs vár ránk. Prukner László (a ZTE vezetőedzője): - Egy nagyon nehéz helyzetben lévő csapatot vettem át, négy nap alatt nem lehet csodát tenni. Az első félidőben a két csapat jelenlegi helyzetének megfelelő volt a játék, vagyis főleg a küzdelem dominált. Volt időszak az első félidőben, amikor a Fradit ki tudtuk zökkenteni a játékából, feljebb toltuk a védekezést, ekkor nem éreztem azt, hogy 2-0 lesz a vége.
Játékosaink az elmúlt 24 órában 25903 kvízt fejtettek, 78 labirintust jártak be és 1047 mérkőzést játszottak egymással. Csatlakozz te is ehhez a közösséghez! Fukuoka Hirosima Jokohama Kiotó Kóbe Oszaka Szapporo Szendai Tokió A császárok uralta Japán fővárosa volt ez a település. Ez a kérdés se nem könnyű, se nem nehéz. Körülbelül a játékosok fele tudja rá a választ. Mint minden kvízkérdést az oldalon, ezt is szerzői jog védi. Másolása nem engedélyezett. Kapcsolódó témakvízek: Melyik évtől lett Brazíliaváros Brazília fővárosa? » Melyik város volt először Olaszország fővárosa? » Melyik évben lett Washington az USA fővárosa? » Mi volt az Azték Birodalom fővárosa? » Mi volt a Németországi Szövetségi Köztársaság fővárosa? » A történelem során több fővárosa is volt Egyiptomnak. Melyik volt legkorábban? » Mi volt a Konföderáció fővárosa az amerikai polgárháborúban? » Melyik település volt az Inka Birodalom fővárosa? » Washington előtt melyik város volt az USA fővárosa? » Melyik város volt az Egyesült Államok első fővárosa az alkotmány ratifikálása után?
Lásd még A fővárosok és a legnagyobb városok listája országonként Hivatkozások További irodalom Fiévé, Nicolas és Paul Waley. (2003). Japán fővárosok történelmi perspektívában: hely, hatalom és emlékezet Kiotóban, Edóban és Tokióban. New York: Psychology Press. ISBN 9780700714094 Külső linkek Média kapcsolatos Japán fővárosa a Wikimedia Commonsnál
1657-ben a város nagy részét elpusztította a tűz, amit a Meikiri nagy tűzének neveztek. Ennek oka az volt, hogy a házak, amelyek fából és papírból épültek, és nagyon közel állnak egymáshoz, könnyen égettek és lehetővé tették a tűz gyors növekedését.. A tűz következtében körülbelül 100 000 ember halt meg. A város újjáépítése azonban rövid idő alatt zajlott, a XVIII. És a 19. század között a város jelentősen nőtt. A XVIII. Század közepéig a város teljes lakossága meghaladta az egymillió embert, egy olyan számot, amelyet csak Peking fogadott el, amelynek lakossága is növekedett ebben az időszakban. A 19. század első évtizedeiben más tartományok látogatói kezdtek megérkezni, akiket Edo gazdasági és kulturális fejlődése vonzott a városba.. 1868-ban, a Tokugawa-klán shogunátus bukásával, a várost Tokiónak nevezték át (1868. szeptember 3. ). Ugyanebben az évben Meiji császár Tokióba költözött, és Edo-kastélyba telepedett, melyet császári kastélygá alakítottak át.. Edo szervezet Edo városa, a Tokugawa shogunate fővárosa, az Edo-kastély köré szerveződött (más néven Chiyoda-kastély), amely 1590-től a Tokugawa Ieyasu székhelyét képezte.. A Sumidawa (a Sumida folyó) a Musashi tartomány, amely Edo és Shimousa tartomány városa volt, a határ.
A hegyen található imacsarnokhoz vezető két út összesen kb. 10. 000 darab torii, vagyis szentélykapu alatt halad el. A kapuk vörös színe csodálatos látványt nyújt a környező erdő zöldjével, ugyanakkor elmondhatatlan érzés volt alatta sétálni. - Összhangban a természettel Kyotóból csillagtúraszerűen látogatásokat tettünk a közeli városokba, így Narába is, ahol nagyon szembetűnő volt, hogy milyen jelentős hangsúlyt fektetnek a japánok a természetvédelemre, a környezet megóvására (leszámítva a bálnavadászatot). Nara volt Japán első fővárosa, ezt a funkciót a 8. században töltötte be. A modern városrésztől nem messze találunk egy parkot, ahol már messziről láthatók a városban élő szarvasok, melyek a helyi legenda szerint a város és az ország őrzői. Nagyon barátságosak, egyáltalán nem tartanak az emberektől. A természet és a hagyományok megóvását tapasztalhattuk Hida Folk Village-ben is, ami egy 500 éves falu a japán Alpokban. A több száz éves épületek még ma is állnak és az ott lakók ezekben aktív tevékenységet végeznek.
Végül is 794-től 1868 között Kyoto volt a japán császár székhelye, s itt állt rezidenciája. Az évszázadok során rengeteg tűzvész és háború dúlta az ősi várost, de szerencsére a második világháború legnagyobb pusztításai – atombomba és légitámadások – kulturális jelentőségének köszönhetően megkímélték, így számtalan híres templom, szentély és más felbecsülhetetlen értékű történelmi helyszín vészelte át az idők viszontagságait. Napjainkban, 1, 4 milliós lakossággal az ország hetedik legnépesebb városa. Kyoto egyik leghíresebb nevezetessége a zen buddhizmus egyik ágához, a rinzai szekta sókokudzsi ágához tartozó Kinkaku-ji, vagyis az Aranypavilon templom, mely a többi között az ősi Kyoto történelmi műemlékeinek egyike, s mint ilyen, 1994 óta UNESCO Világörökségi védelmet élvez. A lenyűgöző pavilon a XII. században eredetileg nyaralónak épült, majd palotává, végül, a XIV. század végén templommá alakították. Érdekessége, hogy szintjei különböző korok építészeti stílusát tükrözik: a földszint a Heian-kori (794–1185) palotaépítészet, az első emelet a szamurájház-építészet, míg második emelete a zen építészet példája.