0 Fülhallgató kimenet TÁMOGATOTT FÁJLFORMÁTUMOK Képek: JPEG Audio: MP3, WMA MENÜNYELVEK HU CZ, SK, PL, EN Videó: 720P RMVB MPEG1 (VCD, SVCD), MPEG2 (DVD), MPEG4 (DivX, AVI) TELJESÍTMÉNY Hálózati adapter: 100-240 V / DC 12 V 1 A TARTOZÉKOK Használati útmutató Adapter MÉRETEK Szélesség: 298 mm Magasság: 200 mm Mélység: 24 mm Súly: 0, 77 kg Mondd el a véleményed erről a termékről!
0 csatlakozás, USB memóriaeszköz támogatás TÁMOGATOTT FÁJLFORMÁTUMOK Képek: JPEG Film: MPEG1, MPEG2, MPEG4-ASP, M-JPEG, Xvid, AVI MENÜNYELVEK HU CZ, SK, PL, EN ENERGIAFOGYASZTÁS Tápadapter: DC (egyen. ) 5 V / 1, 5A Energiafogyasztás: < 7. 5 W TARTOZÉKOK Használati útmutató Mondd el a véleményed erről a termékről!
Találatok száma: 0
A kiírt napon csalódottan mentem haza a kötelező CTG után, ami "lapos, mint az Alföld" - az orvosom szavaival élve. Két nappal később kellett mennem megint, addig is pihenést javasolt a doktor. Másnap a doki tanácsát megfogadva egész nap a kanapén ülve néztem a tévét, addigra túlvoltunk mindenféle kicsalogató praktikán: lépcsőzés, szex, a ház bármely pontján enni lehetett volna, csillogott-villogott minden centiméter, annyit takarítottam. Aznap este nem kívántam a vacsorát, émelygett a gyomrom, nem voltam éhes. Lefeküdtünk aludni, és hajnalig nem történt semmi... Reggel 5-kor ébredtem egy villanásnyi görcsre, majd kis idő elteltével megint. Egy ujjnyi tagelus van. Felkeltem, mértem az időt, de a fájások nem voltak sem túl hosszúak, sem rendszeresek. Na, gondoltam, megint a jóslók, egy újabb szar nap... Megcsináltam a reggelit a családnak, ébresztettem a nagyobbik fiamat, készülődtünk: fiam suliba, párommal mi az épülő házunkhoz egy megbeszélésre, majd 9. 30-ra a kórházba CTG-re. Akkor már vagy két hónapja minden alkalommal úgy indultunk el otthonról, hogy az összes csomagom bent volt a kocsiban, mivel agglomerációból jártunk be Pestre, ha épp bent vagyunk és beindul a szülés, ne kelljen hazakocsikázni a cuccokért.
Végül vissza is kellett menniük a kórházba, mert elviselhetetlen volt a szenvedése - olvashatjuk a blogon. Kiderült, hogy a gerincvelőt beborító kemény agyhártyán (dura materen) lyuk keletkezett és a gerincvelő-folyadék elkezdett szivárogni- folytatja a blogger. Amikor Karine fekvőhelyzetben volt, nem fájt a feje, mert ez a kis szivárgás megszűnt. 2007 augusztusában szülök - Babanet.hu. De amint felállt, a szivárgás miatt nem volt elég nagy nyomás, a folyadék nem tudott rendesen áramolni a koponya felé. A megoldás végül egy ún. epidurális vértapasz (bloodpatch) lett: vagyis a karjából vettek le vért, majd azt fecskendezték be az epidurális térbe, amely ily módon segített betapasztani a lyukat. Az anyaklikk bloggere szerencsére nem így járt, bár utólag egyáltalán nem biztos benne, hogy szükséges és hasznos volt az EDA, ugyanis neki egyáltalán nem használt. Így emlékszik vissza a történtekre: "A dokim előre szólt, a szülés nem sétagalopp, higgyem el, hogy borzalmas fájdalmak vannak, gondoljam meg, valóban nem akarok-e érzéstelenítést.
Amúgy igen, azt jelenti, amit írtak neked... készül a tested, kezd nyílni a méhszáj. 5 perces rendszeres fájásokkal, amik kb egy órája már tartanak irány a kórház (nekem ezt szülésznő mondta), vagy ha magzatvíz elfoliyik, azonnal. A véres izé meg lehet attól is, hogy nyílik a méhszáj. 2008. 15:06 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Én meg nagyon okosan megkérdeztem, hogy akkor ma szülünk végre? Úgy, ahogy voltam, meztelenül, egy lepedőbe csavarva áttámogattak a szülőszobába, hozták a páromat a folyosóról, és hívták az orvosom. Hallottam, ahogy kiabálnak a telefonba, hogy igen, Sz. I., 4 ujjnyi tágulással!!! A dokim az autópályáról fordult vissza, éppen a vidéki magánrendelésére tartott... A szülőszobán párom telefonon gyorsan elintézte az aznapi munkát, kiosztotta a feladatokat az embereinek és átirányította a telefonját azzal, hogy majd hétfőn találkozik velük, addig oldják meg nélküle... Egy ujjnyi tagelus anime. nem is tévedhetett volna nagyobbat. Feladták a hálóingem, kértem, hogy lefekhessek, nem akarok sétálni, nem akarok zuhanyozni, nem kell labda, nem kell semmi, csak egy ágy a seggem alá... Lefekhettem végre, megváltás volt. 8. 30 körül megérkezett a fogadott szülésznőm, akinek egyszerre 3 kismamája is szült, szegény... A fájások jöttek, iszonyú intenzíven, borzalmasan fájt. Ordítottam, kiabáltam. Sehol nem volt az a harmónia, béke, befelé fordulás, meghittség, amit elterveztem.
Ő ismét megnyugtatott, és azzal váltunk el optimista módon, hogy a következő szerdán újra megnéz. A válaszaival és meditációs zenével végre rendeztem a lelkiállapotomat. A vérnyomásomat napközben is meg kellett méretnem, a nővérszobában összefutottam a doktornőm asszisztensével, ez is jó ómen volt. Aztán váratlanul befutott hozzám a tüdőgyógyász-neonatológus doktornő, aki ha úgy jön ki neki is, bejön majd a szüléshez. Annyira meglepődtem és megörültem egyszerre, hogy minden bajom elmúlt, így mire a férjem beért, már mosolygós feleség fogadta. Pénteken álmomból ébresztettek, és úgy látszik, ez a két varia lesz reggelenként: vagy nagyon alszom és jön a kápó nővérke vagy szülésznő, hogy vérnyomás, aztán indulás ctg-re, hogy még az éjszakás megcsinálja; vagy felébredek, hogy hűha, idő van, mindjárt menni kell, aztán még fél hétkor sem történik semmi. Nem baj, legalább jól szórakozunk a szobatársakkal. Majdnem a kádban született a bébi - Dívány. Velük egyébként is mázlim van-volt, mert időközben egyikük hazamehetett. Vannak olyan percek, amikor tényleg elfelejtjük, hogy hol vagyunk, jókat beszélgetünk, megosztjuk a kajákat - tiszta kolesz-hangulat, csak mindenki tolat a hasával.
A szülésznő is gratulált. Felvitt először az olyan szárnyra, ahol abortuszos, és egyéb betegséggel kezelt kismamák feküdtek. Csak itt volt hely. A szobám ahová tettek, a VIP szoba volt. Itt volt csak benn a szobában a WC. Nagyon szép, felújított helyiség volt. A szobatársam is nagyon kedves. Hamar felálltam, pisiltem. Még a nagy dolgot is sikerült elvégeznem. A babámat is felhozták volna hozzám, de inkább le a többi kismamához akartam menni, meg a csecsemőosztály közelébe, mert ők nem értek volna rá feljönni. Egy ujjnyi tagelus magyar. Így délelőtt tíz órakor végre átvittek a rooming- in szobába - ez is kétágyas volt. Majd nem sokkal később már hozták a babámat is. Előbb én mentem le megnézni, szoptatni. Már itt megmutatkozott a gond, nem akart szopizni... De ez már egy újabb történet. Írta: 106eac8f56, 2010. július 1. 10:08 Fórumozz a témáról: A legszebb élmény! fórum (eddig 16 hozzászólás) Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:
Jött a választott szülésznőm, az ő tanácsára kaptam beöntést. Nem tudom, ki élte már át a beöntés örömeit, de hogy beléd eresztenek egy(? ) liter langyos vizet egy hosszú csövön, amit bent kell tartanod 5 percig és csak ezt követően engedheted ki a megfelelő mellékhelyiségben, mindezt 3 perces fájásokkal kísérve, az rosszabb, mint maga a szülés. Minden esetre valószínűleg ennek köszönhetően is (a meleg jótékony hatása) gyakrabban jöttek a fájások. A szülésznőm beültetett egy kád vízbe, hogy attól is jobban megy majd a dolog. Így is lett. A legszebb élmény!. Ő sem akart hinni nekem, amikor félórányi kádban fekvés után jeleztem, hogy "mintha ki akarna jönni". Megnézte, és láss csodát: tényleg útban volt a baba kifelé. Addigra persze már a férjem is odaért, így gyors törölközést követően átvonszoltam magam a szülőszobába. Ekkor még a férjem is elkísért, de a kitolási szakaszra jobbnak láttam kiküldeni szegényt. Jobb volt mindkettőnknek, ha csak én szenvedek. Ezt követően néhány kitolási kísérletet követően hamarosan megszületett a kisfiam.