2020 | Magneoton Lotfi Begi, Burai | 25-04-2020 Zeneszerzők: Krisztián Burai - Lotfi Behnam - David Nagy Teljes hossz: 03 min 01 Háborgó mélység 2 Lotfi Begi 03:07 Szerző: Krisztián Burai / Zeneszerzők: Krisztián Burai - Lotfi Behnam - David Nagy Hozzászólások 250 karakter írható még A hozzászólások csak tagok számára érhetők el. Kérjük, válassz: belépés vagy regisztráció
Legutóbb B. Nagy Rékával dolgozott, a "Minden jót" című remek egy hét alatt közönségkedvenc lett. Lotfi Begi ezúttal Burai Krisztián "Háborgó mélység" című dalához készített új változatot. Az eredeti verzió, amelyben Opitz Barbi és Missh is közreműködött, hatalmas siker volt, egy hónap alatt már több mint 5 millióan látták a klipet a YouTube-on. – Évek óta beszéljük Krisztiánnal, hogy dolgozzunk együtt, de valahogy sose jött össze. Nemrég viszont, amikor épp nyaraltam, a legjobb pillanatomban talált meg egy ötletével. Küldött több demót is, amik nagyon tetszettek, és meg is egyeztünk, hogy belevágunk a projektbe. Időközben azonban megjelent "Háborgó mélység" című dala, amit hallva azonnal tudtam, hogy a szerzeménynek egy másik arcát is meg tudjuk mutatni, remek lehetőség van benne – aki három nap alatt készült el a saját verziójával. Lotfi Begi x Burai - Háborgó Mélység 3 (Official Music Video) BURAI bemutatja: BOTB RECORDS - Iratkozz fel! Burai x Binhky - Tűz és Víz prod. by: RobXDan Ris3 x Burai x Igni - Nem kell hezitálni Burai x Young G x Goaldiggerz - Aki bújt, aki nem Korina - Eufória (feat.
The Lyrics for Háborgó mélység 2 by Lotfi Begi feat. Burai have been translated into 3 languages Rémálommá vált Szomorú véget ért Mi szépnek indult rég Túl sokszor karcolt szív Bonyolult harcot vív Semmi nem segít Túl sok mindent áldoztunk már fel Küzdöttünk egymásért Mondd, meddig lesz így még? Most könnyes szemmel halványul a fény Nem nyúl értem kéz Egyre lejjebb húz a mély Háborgó mélység visszahúz Lelkem lángra gyúlt rég Még mindig ég Nem bírok nem gondolni rád Elvesztem, egy árnyék vagyok már rég Álltam egy sebzett lélekkel Nézek most szembe a tényekkel Jól tudom, most már nem mellettem ébredsz fel A szíved már máshol jár Mért csókol egy másik már? Mondd, mért így ért véget a mesénk? S kívánom, találj majd más őrangyalt Hányszor szóltam, hányszor kértem Nem kellett megváltozz értem Eddig vártam, most túllépek Búcsút intek, már nem félek S rám egy másik vár S kívánom, találj majd más őrangyalt Writer(s): Dávid Nagy, Krisztián Burai, Lotfi Behnam
2018. július 12. Gerlóczy Márton Altató című könyvét, a tavalyi év egyik legnépszerűbb és legigényesebb magyar családregényét mutatják be Székelyudvarhelyen a Gondűző Étterem ben. A 37 éves, tizenöt éve folyamatosan regényeket publikáló szerző, Áprily Lajos dédunokája, főleg nagyanyjának Jékely Mártának és Schéfer Idának (Áprily felesége, Márta édesanyja) az emlékirataiból merített. A regény 2017 szeptemberében jelent meg Mikecs Anna: Altató címmel. 2006-ban Gerlóczy úgy fogott neki a munkának, hogy a családban fellelhető összes levelet, dokumentumot, emlékiratot felleltározta és digitalizálta. Gerlóczy val Katona Zoltán újságíró, műsorvezető beszélget. A könyvbemutató végén a szerző dedikál, a kötet a helyszínen megvásárolható. A találkozón jelen lesz Érsek Nándor, Gerlóczy könyveit megjelentető Scolar Kiadó tulajdonosa, valamint a japán Kaz Kameshima fényképész, az Altató borítófotójának készítője. Időpont: július 20., péntek, 19 óra, Gondűző Étterem, Szentimre utca 18. Gerlóczy Márton a női fájdalom szobrát rajzolta meg új regényében - Könyves magazin. szám, Székelyudvarhely A rendezvény támogatója: Gondűző Étterem és Szálloda Szervező: G. Pont Egyesület
Víz alatti kiegyenlítés Országos Futsal Bajnokság Élet egy művészcsaládban: beszélgetés Péterfy Borival és Péterfy Gergellyel, Gerlóczy Márton és Gerlóczy Zsigmond társaságában. A családfát rekonstruálni nem egyszerű feladat: annyi biztos, hogy a nem mindennapi família nem mindennapi tetején Áprily Lajos, költő áll – ő a Péterfy és a Gerlóczy testvérek dédnagypapája. Az ő fia a nem kevésbé híres költő, műfordító, Jékely Zoltán, felesége Jancsó Adrienne, színésznő. Gerlóczy Márton családregénye : Civilek. Az ő lányuk Jékely Adrienne, a Péterfy testvérek anyukája, Péterfy László, szobrász felesége. Jékely Zoltán szintjén ér össze Boriék és Mártonék viszonya is, hiszen a műfordító mindkettejük nagypapája. Az est kissé kaotikusnak tűnő programjából egy amolyan összművészeti performansz állt össze: Zsigmond zongorázik, Bori énekel, illetve Gergellyel és Mártonnal egyetemben felolvas, az előadásokat pedig rövid sztorizgatással, képnézegetéssel szakítják meg a résztvevők. Az énekesnő dédnagymamája, Séfer Ida naplójából emel ki szemelvényeket, melyekből kiderül, a fiatal hölgy hogyan találkozott először a még ismeretlen Áprily Lajossal, és hogyan szeretett bele a kezdő költőbe.
Gyermekgyógyászat.
Bár a katlanban megtalált történetszálakból ezidáig még csak Schrődinger macskája pofozgatja magának a gombolyagot, talán nem olvasói telhetetlenség nagyon várni a folytatást. Túl különleges, túlságosan felkavaró anyaggal dolgozik a szerző, aki tisztában is van ezzel: "Igazat kell mondanom, ez a legtöbb, amit tehetek, és a többit majd a gyermekre bízom, hogy abból építkezzen, de mindenekelőtt ismernem kell az igazságot, Kriegler úr, mondtam, és felálltam, hogy elinduljak a sír felé. " Legyünk résen.
Mind a négy pár cipőt kimosta, és egyet sem loptak el tőle. Hogyan? A fene sem gondoltam volna, hogy ezek a migránsok milyen rafináltak. A cataniai szálláshelyünkkel szemben, egy afféle garázslakásban, amely egykor valami üzlet lehetett, lakik egy ilyen migráns. Fekete színű, erős testalkatú, de vékonyka kis migránsférfi ez a migráns. A teraszról látom miket művel. Általában éjszaka aktív, csencsel, mászkál, tereget, matracokat szellőztet, migránsbarátait fogadja, átvesz tőlük ezt-azt, betolja szakadt autóikat, aztán visszatér. Az utca sötét, éjszaka kihalt, tele veszélyesebbnél veszélyesebb migránssal. Gerloczy márton felesége . Még egy templomuk is van a közelben, pár házra tőlünk valami pincében. Benéztünk, meghallgattuk, ahogy énekelnek, zenélnek, toporognak, migránskezüket a magasba emelve, a pince plafonjának málló vakolatára vicsorogva, istenüket dicsőítik törzsi táncot lejtve. Odabent a garázslakásban hideg lehet, nyirok, mert a migráns a ruháit odakint, a szűk járda fölé, az ereszcsatorna és a bejárat fölötti ponyva közé kifeszített kötélen szárítgatja.
Talán a nem szabályos gyermekkor s a szabálytalan ifjúkor eredményezte, hogy a felnőtt férfi a magányt szereti. Szeret olyan helyeken lenni, ahol nem tudják, ki is ő, nem kell beszélgetnie, csend van, idő is van, csak a gondolataival foglalkozhat. Ám ez is ellentmondásos: a szicíliai kisvárosba, a völgykatlanba érkezve – ahová dolgozni vonul el – terhes, nyomasztó lesz neki a magány. Talán azért, mert Zsófi nélkül érkezik, Zsófit várja, aki csak egy hét múlva jön. Zsófi. Olyan természetes beavató nyíltsággal beszél róla Gerlóczy – megint csak nem elhallgatva tépelődéseit: megkérje-e a kezét? milyen lesz az ő közös jövőjük? jó döntés lesz? felelősségteljes? –, mintha bizalmasai lennénk. Különösen megkapó ez annak tudatában, hogy Zsófi ( Czakó Zsófia) azóta már a felesége. Eszébe jut az a sok, talán elhibázott döntés, amit felmenői hoztak; ő jól akar dönteni. Ő családot, gyereket akar, a gyerekének pedig tudnia kell az igazságot, ezért nyomoz. A nyomozást értelemszerűen távolról, biztatva figyeli a lány, de a magára találásban sokat segít a puszta létével, a szerelmével.
A dokumentum-gazdagság járulékos haszon, amely növeli a könyv érdekességét. Az író rendelkezésére állt egy gazdag családi levéltár, levelekkel, naplókkal, köztük dédanyja és nagyanyja emlékiratai, amelyek – mint mondja – könyve vázát adták. Az írói vállalkozás lényege, hogy ennek a családi örökségként kapott gazdag életanyagnak, amelyhez bizonyára további kutatásokat kellett végezni, formát találjon. Ez a forma egyrészt a már említett idősík-váltások rendszere. Az elején vissza-vissza kell lapoznunk az előzéklap családfáihoz, hogy kiismerjük magunkat, de a dolog működik, annál is inkább, mert a könyv legfőbb érdekessége a két női sors – anya és lánya – párhuzamossága. A másik formai ötlet kicsit komplikáltabb, és vitathatóbb, az, hogy a könyv fiktív narrátora egy kiskorában meghalt gyermek, a nagyanya első házasságából. Rá utal a könyv különös címe, neki (is) dúdolják azt az altatót, amely egyben korai örök álmára is utal. A refrénszerűen visszatérő olykori fejezet-kezdetek ("Kicsi virágnak hívtak, és most árnyék vagyok, kicsi árnyék") forrása a lineáris olvasók számára csak a regény legvégén derül ki, amikor elolvassa Áprily Lajos Annának hívták című szép, ám alaposan túlírt hosszú gyászversét.