című kiállítása követett. A sorozat harmadik része Georg Baselitz – Újrajátszott múlt címmel volt látható 2017-ben. A bemutatókkal a második világháború utáni Németország képzőművészeti jelenségeit és egy-egy meghatározó irányzat legemblematikusabb, mára világhírűvé vált alakját ismertetik meg a magyar közönséggel. Úszók, 1965 Fotó: Gerhard Richter Gerhard Richter művészete több szempontból is érdekes a magyarok számára: összeköt bennünket a bonyolult és fordulatokban bővelkedő közös múlt és Közép-Európa, ahol az eredetileg keletnémet alkotó élete első mintegy harminc évét töltötte. Richter 1932-ben Drezdában született, Kelet-Németországot 1961-ben hagyta el, s jelenleg Kölnben él. A mostani budapesti kiállítására külön rajzsorozatot is készített, amelyet most először láthat a közönség. Gerhard Richter 1961-ben újrakezdett életművében több mint ötven éve központi szerepet tölt be a valóság és a látszat közötti határ folyamatos elmosása, a keretek tágítása, a különböző "realitások" ábrázolhatóságának, valamint az adott pillanat megragadásának és egy szempillantás alatt történő megszüntetésének kérdése.
Sosem láttad még így Gerhard Richtert – ez a dokumentumfilm műterme meghittségében figyeli meg az egyik legnagyobb kortárs alkotót. Eredeti cím Gerhard Richter – Painting Rendező Corinna Belz Ország / Gyártás éve Németország 2011 perc 97 perc Korhatár 12+ Felbontás Full HD Hang német Feliratok magyar Külső URL MAFAB A többszörösen díjnyertes dokumentumfilm elvezeti a nézőt Gerhard Richter ritkán látott műtermébe, és segít megérteni az egyik leghíresebb kortárs festő művészetét. Az alkotói folyamat közben és mindennapi élethelyzetekben is láthatjuk Richtert, aki a festészet lényegéről és a műtermen kívüli világgal való ellentmondásos kapcsolatáról is beszél.
A Szépművészeti Múzeum 2012-ben Günther Uecker Képpé formált anyag című tárlatával indította el a sorozatot, amelyet 2014-ben Jörg Immendorff Éljen a festészet! című kiállítása követett. A sorozat harmadik része Georg Baselitz. Újrajátszott múlt címmel volt látható 2017-ben. A bemutatókkal a második világháború utáni Németország képzőművészeti jelenségeit és egy-egy meghatározó irányzat legemblematikusabb, mára világhírűvé vált alakját ismerteti meg a magyar közönséggel. Gerhard Richter. Valós látszat, 2017 2021. augusztus 27. – november 14. Magyar Nemzeti Galéria Gerhard Richter művészete több szempontból is érdekes a magyarok számára: összeköt bennünket a bonyolult és fordulatokban bővelkedő közös múlt és Közép-Európa, amelyben az eredetileg keletnémet alkotó élete első mintegy harminc évét töltötte. Richter 1932-ben Drezdában született, Kelet-Németországot 1961-ben hagyta el, s jelenleg Kölnben él. A mostani budapesti kiállítására külön rajzsorozatot is készített, amit most először láthat a közönség.
1960-as években készített úgynevezett fotófestményeivel elsőként reflektált a fotográfia és a festészet sajátos viszonyára, s oldotta fel a kettő közötti korábbi ellentmondást. Mesterien és tudatosan használ mindent a modern festészet és régebbi korok művészetének eszközeiből (elsősorban Tiziano, Vermeer, Caspar David Friedrich festészetéből), kipróbálja az elődök témáit és formáit, miközben úgy teremt folyamatosan újabb és újabb, egymástól a végtelenségig különböző festői univerzumokat, hogy eltávolodik minden előzőtől, megfosztja a témákat, az előzményeket és saját jelenét is a szubjektivitástól. Gerhard Richter sokrétű munkássága nem egyetlen, önmagában teljes és célirányos művészeti koncepcióból ered. Sokkal inkább egy olyan szövevényből, amely gyakran következetes intenciókból épül fel, néha viszont a festészet, illetve a művészet feltételeiről szóló, egymásnak ellentmondó elképzelésekből áll össze. Az új lehetőségek folyamatos keresése, a határok átlépése, a kiszámíthatóság és a kötelező doktrínák kerülése melletti elkötelezettség köti össze Gerhard Richtert a 20. század legfontosabb művészeivel.
Uszkve egy órán át zajlik a huzavona, miközben a cselekmény egy helyben parkol. Donnersmarck jó tanulóként felel: gyorstalpalón veszi át a II. világháború borzalmait ártatlanok otthonaira zuhanó bombákkal, havas csatamezőn eleső ifjú rokonokkal, majd huszárvágással a munkásmorált ünneplő szocializmus érájában terem. Egyik korszakról sem mond újat, legfeljebb papírvékonyan vezeti elő a nőfétis/férfi megszállottság témáit: a Szédülés t idéző, csupán ideig-óráig ütőképes mellékszálban Kurt progresszív gondolkodású, skizofrénnek nevezett nagynénjét véli felfedezni szerelmében, aki – teleregény-fordulatként – épp a nagynénit gázzal örök álomra szenderítő orvosprofesszor egy szem lánya. Míg A mások élete valóban a karakterek viharos érzelmeiben csapást nyesve változtatta hitelessé a rideg Stasi-funkcionárius Wiesler humanizálódását, addig Donnersmarck új történelmi emlékezetműve sutba vágja a jellemfejlődést. Tételmondatokká degradálja alakjait, hol gyorsan, hol feleslegesen kitartva ugrál tetszőleges esztendőről újabb évre.
A mások élete az NDK legsötétebb éveibe, a nyolcvanas évek elejére kalauzolt, és emberi arcot adott egy Stasi-ügynöknek, aki beleszeret az általa lehallgatott drámaíró barátnőjébe, érzelmei miatt pedig egy adott ponton elárulja a szörnyű rendszert, amelyet mindaddig hű katonaként szolgált. Történelem és melodráma – Donnersmarckot e két dolog kapcsolata érdekli, a hatalmi rendszerek logikáját felülíró érzelem. Ilyesmiről van szó a Mű szerző nélkül elképesztő történetében is: egy fiúról, akinek skizofréniával diagnosztizált nagynénjét a negyvenes évek elején haláltáborba küldi egy náci kórházigazgató, a fiú pedig felnőttként beleszeret az addigra köpönyeget váltott orvos lányába. Senkinek fogalma sincs róla, mi köti össze a két családot. A fiú tehetséges festő lesz, és amikor évek munkájával végre megtalálja a "saját hangját", egyéni stílusát, fotorealisztikus festményt készít rég halott nagynénjéről. Apósa meglátja a képet, és egy csapásra utolérik a múlt bűnei – de ez már a film vége, és nincs is következménye a felismerésnek, legalábbis ebben a történetben.
E tény annál is inkább figyelemre méltó, mivel példát szolgáltat egy szerves anyag, valójában egy ún. állati anyag keletkezésére szervetlen anyagokból. " - írja Wöhler 1828-ban. 1828 előtt a vis vitalis elmélet uralkodott a kémiában. Ennek értelmében szerves anyagot csak ún. "életerő" segítségével lehet előállítani kizárólag élő anyagból. Az elmélet egyik apostola a neves kémikus, Jöns Jakob Berzelius volt. Wöhler kísérlete ebben a tudományos helyzetben óriási előrelépés volt 1828-ban. Wöhler véletlenül átalakította az ammónium-cianátot (NH 4 OCN), amely szervetlen vegyület a szerves karbamiddá (CO(NH 2) 2). Friedrich Wöhler, a szerves kémia úttörője | Sulinet Hírmagazin. A karbamid, mint szerves anyag, már ismert volt, hiszen Rouelle 1773-ban fedezte fel az emberi vizeletben. Wöhler felfedezése nem rombolta le az életerő elméletét, de alaposan megingatta azt. Egyúttal a karbamid előállítása ammónium-cianátból egy másik kémiai fogalomra, az izomériára is rámutatott, hiszen a két vegyület izomerje egymásnak. Karbamid a képre kattintva elérhető a karbamid 3D-s, Jmol típusú modelljét tartalmazó oldal Friedrich Wöhler linkek Wöhler életrajza (KFKI) Képek a Wikimedia Commons-ból Friedrich Wöhler: "A karbamid mesterséges előállításáról" című cikke Gács János fordításában Főző Attila
Nézetei és ezáltal a vis vitalis elmélet úgynevezett 'megdöntése' Wöhler 1824-es kísérletéhez kapcsolódik, akinek sikerült egy jellegzetes növényi savat, az oxalsavat, dicián hidrolízise útján, mesterséges úton előállítania, amelyet Berzelius még organikus vegyületként osztályozott. Mint oly sok esetben a tudományos szemlélet most is abba a csapdába sétált bele, hogy egy téves osztályozás megcáfolása nem feltétlenül jelenti, hogy a cáfolat viszont másban nem téved. Noha Wöhler kísérlete folyamán, mely szerint élő szervezet termelte vegyületeket is lehet mesterséges úton előállítani, ledőlt a régen elvi jelentőségűnek tartott válaszfal, mely az organikus vegyületek birodalmát az anorganikus vegyületek birodalmától elválasztotta, a kérdés továbbra is megmaradt, hogy a szerves vegyületek hogyan rendeződnek molekulákká, majd hogyan és miért alkotnak DNS-t, őssejtet, sejtrendszereket, szervezeteket.
A legismertebb élet-erő faszimbólum a bibliai Teremtés könyvének élet-fája, amely a Paradicsomi kert közepén állt, a jó és rossz tudásának fája szomszédságában. Miután az első emberpár bűnbe esve megízleli a tudás fájának gyümölcsét, Isten kiűzi őket a Paradicsomból, és így megfosztja az embert az örök élet fájától is. Csak János Jelenések könyve említi újra az élet fáit, amelyek egy évben tizenkétszer teremnek, hogy leveleikkel a "népek gyógyulását" szolgálják, és ő említi azt is, hogy az Isten parancsait betartó megigazult ember joga újra hogy kóstolja gyümölcseit. Vis vitalis elmélet 2. Éppen ezért minden mitikus nyelven elbeszélt üdvözülés-történet valahogy összefügg a világ- élet-fa megtalálásával, amelynek gyökerei közt az örök élet vize árad, és amelynek aranyalmái az élet szubsztanciáját testesítik meg, amelyeket csak a halál által lehet elnyerni. A fa tövében a gonosz halált legyőző Buddhától, a világfára szegezett Ódinon át Krisztusig közös az elképzelés, hogy csak a holtak ihatnak az élet vizéből és ezért van, hogy minden magaskultúra mitológiai és vallási rendszerében a meghaló, majd feltámadó isten kultusza nyeri el a központi helyet.
Balázs Lóránt: A kémia története (Gondolat Könyvkiadó, 1974) - Szerkesztő Lektor Kiadó: Gondolat Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1974 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 761 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 15 cm ISBN: 963-280-105-9 Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. 2. bővített kiadás. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg A mai olvasó számára teljesen hétköznapivá és megszokottá vált, hogy otthonát gázzal fűtse, autóját benzinnel üzemeltesse, vagy műszálból készült ruháját felvegye. Teljesen természetesen fogadja el a modern kémia eredményeit, és ugyanakkor nem gondol arra, hogy pár évszázaddal ezelőtt gondot okozott annak megfejtése, hogy miből áll a víz vagy a levegő, mi tulajdonképpen az égés. Dr. Balázs Lóránt: A kémia története I-II. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996) - antikvarium.hu. A szerző bemutatja azt a kanyargós és göröngyös utat, amelyet a vegyészet tudománya megtett az ősember primitív ismereteitől a modern kémiáig. Külön fejezetekben foglalkozik az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak kémiájával.