2014. november 26. 17:30 - 20:30 ANNO Filmklub – I. világháború (fekete-fehér brit némafilm, 74 perc, 1916) A vetítést beszélgetés követte. Vendégünk: BÁLINT FERENC hadtörténész volt. Könyv: A somme-i csata első napja (Martin Middlerbrook). Az Anno Filmklub – I. világháború c. évadáról bővebben: a teljes program Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt bármilyen korosztályból! A filmklub programjai ingyenesen látogathatók! A film ajánlója: Egy némafilm hozta lázba Nagy-Britanniát 1916 őszén: 20 millió brit (az Egyesült Királyság lakosságának a fele) özönlött az angliai mozikba, hogy megnézze a Somme-i csata (Battle of Somme) című filmet, amely bár elsősorban a külföld meggyőzésére született, szuggesztív ereje miatt a szigetország lakóit is lebilincselte. A propagandacélból készült dokumentumfilm minden idők egyik legnézettebb alkotása lett, amely olyan kasszasikereket is megelőzött a csatornán túl, mint a Csillagok háborúja. A fekete-fehér képkockákon megelevenednek a lövészárok-hadviselés borzalmai, láthatunk menetelő gyalogos katonákat, támadásra váró brit csapatokat, német állásokat célba vevő tüzérséget, sérült németek és angolok ápolását, illetve elfogott és halott katonákat a somme-i csata első napjaiból.
Ahol viszont nem különálló eszközként, hanem gyalogsági támogatással vetették be őket, ott sikeresnek bizonyultak. Ilyen volt például Thiepval szeptember 18-ai meglepetésszerű bevétele. A majdnem öt hónapig tartó harcok során az antant 625. 000, míg a németek 500. 000 katonát vesztettek, így ez az ütközet is bevonult az I. világháború legvéresebbjei közé.
A szemben álló felek mindegyike joggal bízott tűzerejében, viszont nem számolt azzal, hogy az ellenség is képes ugyanerre. Tűzerőben messze felülmúltak minden korábbi hadsereget, de például korszerű híradástechnika nélkül parancsnokaik semmivel sem tudtak többet, mint a csatákat dombról vagy lóról irányító antik hadvezérek. A hadvezetések elbizakodottsága és korlátoltsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyien vesztek oda az első világháborúban. Ugyanezt a kapitális tervezési hibát követték el a brit expedíciós hadsereg vezetői is a Somme-nál. Két évvel a háború kitörése után ezt különösen nehéz lehetett nekik megbocsátani. A szárazföldi lövészárok-hadviselésben tapasztalatlan angoloknak Verdun francia védőit kellett volna tehermentesíteni. Somme i csata 10. Az Antant-offenzívát – a britek és gyarmati katonák mellett, francia erőket is bevetettek a Somme-nál – Douglas Haig tábornok vezette. A július elsejei első gyalogsági rohamtámadást kolosszális, egy hétig tartó és egymillió gránátot kilövő tűzérségi offenzíva előzte meg.
A nőkkel kiskutyák voltak. Finom, gyémántszemű kis állatok, amelyek bizonyára a gyermekeket helyettesítették a társaságnál. De a kiskutyák is illedelmesen viselkedtek. Míg az egyik művésznő, aki szürke ruhájában leginkább valami tanárnőhöz hasonlított, elővette a retiküljét. Az erszény végén egy kanadai róka feje díszlett, és csendesen, de jól mulattak, amint a kiskutyák sorban megijedtek a róka üvegszemétől. Majd a bőséges ebédet az asztalra hozták az alázatos pincérek. Eközben megjött a vonat, és a táncosnő Oroszországból megérkezett. Bundája vagyont ért, az útibőröndjei ezüsttel díszítve, fekete fátyolos, kis kalapja alól meghatottan, könnyes szemmel nézett Szindbádra. - Köszönöm, hogy elém utazott. Gyönyörűen csillogó körmök, amik hétköznapra is tökéletesek. Nem szeretek egyedül utazni a magyar vasúton. Hosszú lépésekkel sétáltak föl és alá a sínek mentén. Hogy volt, mint volt?... - Odakünn mindig arra gondoltam, hogy milyen jó volna Budapesten játszani... Lehetséges volna az? - Majd megpróbáljuk - felelt Szindbád. - Igaz, hogy a hercegek nekem tapsoltak, de mégiscsak többet érne, ha a karzaton tapsolna otthon a Népszínházban... - Utánanézünk a dolognak.
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli? Csillogó Karácsonyi Körmök. Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni? Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Az elvetemedett képű, ragyás pincér a skatulyák, bőröndök és kézitáskák közepette ezalatt áttört, és gyanús színű kávékat rakott a társaság elé. A selypítő kis súgó szalonnát evett papirosról, és a bicskahegyre tűzködött falatokkal szorgalmasan kínálgatta az aranyszőke hajú, kövér dámát. A szemével kísérte a szalonnadarabot, vajon kellő helyre megy-e... És elégedetten nyúlt újra bicskájához, midőn a dáma lenyelte a falatot. Az ődöngő Szindbád ezenközben francia szót hallott a szomszéd asztalnál. - Magyar színészek - mondta valaki. Csillogó teli körmök képek. - Szegény vándorszínészek. Artisták és artistanők ültek a szomszédban. Jól táplált, előkelő külsejű nemzetközi művészek, akiknek olyan üde volt az arcuk, mintha frissen borotválkoztak volna. Szürke ruhás nők, akik olyan egyszerűen és finoman öltözködtek, mint a grófnők. A kezeken puha, barna kesztyűk, és kis sapkák a fejeken. Nyugodt, öntudatos előkelőséggel foglalták el a legvilágosabb asztalt az ebédlőteremben, és a főpincér hajlongva vette át a rendelkezéseket az ebédről.
A következő történet Szindbáddal egy messzi határállomáson esett meg. Nagy vasúti étterem volt itt, ahol naphosszat üldögéltek az utasok vonatjaikra várván. Mintha valami nagy vásár lett volna valahol a közelben, annyi mindenféle ember utazott. Oroszország felé megy innen a vonat, de még magyar területen vagyunk. A vasutasok pattogva, kiabálva mondják a magyar szavakat. "Indulás! " - kiáltják teli tüdővel a mozdonyok, mint a koporsóban földbe ereszkedő jó barát után kiáltunk - mert aztán már nincs Magyarország. A rövid kéményes Pacific-mozdonyok nagyot szusszantva rohannak neki a sínpárnak, amely most már magányosan nyúlik befelé a hegyek közé. Már az a dértől csillogó sín is idegen, a hegyek másoké, a fák barátságtalanok - messzire piroslik egy falu tornya. Csillogó teli körmök 2020. Ilyen tornyok nincsenek Magyarországon. A határállomásnál leszállított magyar vasutasok, fűtők, kalauzok összetekergetett köpennyel vállukon, kezükben a kis fekete táskával, vonatjuk után néznek, amíg a pályaudvarból kirobog, mint elutazó diák után pillantanak a szülők; - a lembergi kocsiból jókedvűen int egy hosszú hajú fiúcska a nagy bajuszú magyar kalauznak - az utolsó kocsin a lépcsőre kapaszkodva áll az idegen vasút cifra ruhás embere, és ünnepélyesen szalutál az utolsó magyar állomásnak.
Félelmetes egy esküvő vagy karácsonyra & # 8230;
A viszontlátásra - búcsúzott Róbert úr. És az artistaasztal csakhamar elvonult. Ezután nemsokára a színészek asztalánál elkiáltotta magát a piros képű dáma, a Cecil: - Akármi legyek, ha ez nem a Kovács Böske, akivel a népszínházi karban voltam! Böske. És már föl is emelkedett a tollas kalapjával, hogy a táncosnőhöz közeledjék. A táncosnő gyors, hideg pillantást vetett a társaságra. Aztán elfordította a fejét. Cecil duzzogva, sértetten ült le a helyére. - Hiába van bundája! Azért mégis vizet árult a ligetben! - magyarázta társnőinek. - Az én anyám becsületes iparosember felesége volt. Az övé?... Pfuj. Ki se tudom mondani. Csillogó teli körmök 2021. Később, midőn a kényelmes vasúti kocsiban elhelyezkedtek, a táncosnő előkeresett egy angol regényt, de mielőtt olvasni kezdett volna, így szólt Szindbádhoz: - Talán mégis jobb lesz, ha nem lépek föl Budapesten...
- Rokonaim élnek Pesten és ismerőseim. Szeretném, ha látnák, hogy mivé lettem, mit tanultam... Pétervár, Moszkva igen szép városok, de Budapest a legszebb. - Odamegyünk. - Szeretnék egy teát inni, a komornám majd vigyáz a holmikra... A táncosnő zsebre dugott kézzel lépett be az étterembe, Szindbád csöndesen mögötte. - Csak találnánk valahol egy asztalt! - mondta Szindbád. - Én már látok is egyet. Leültek, és az éles szemű főpincér hajlongva közeledett. - Csak franciául, Szindbád - figyelmeztette csendesen a táncosnő gavallérját. Az artisták asztalánál ezalatt csendes súgás-búgás keletkezett. Egy fehér hajú, piros arcú úr fölállott, és fehér fogait mutogatva közeledett. 55 gél körmök csillogó ötletek a tökéletes hableány hatására. A táncosnő is nyomban megismerte. - Róbert úr! Ah, milyen kellemes találkozás! - mondta. Róbert úr amerikai volt, és a céllövészetben volt nevezetes. - Moszkvába megyünk... - Én onnan jövök. - Szánkóznak már? - Egy hónapja leesett a hó. Új színpad van azóta... Egy német építette. - Érdekes. Vígan, gyorsan beszélgettek. A nők barátságosan integettek át, a férfiak megemelték a sapkájukat... - A mi vonatunk már indul.