Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Szerző: Plaszlo » pén. szept. 26, 2014 12:45 pm Üdv! Nem ismerem ezeket a kályhákat és a neten sem találok róla normális információt. Mekkora területet lehet velük befűteni? Ez függ a kályha teljesítményétől, az épület légköbméterétől, a hőszigetelésétől, nyílászárók állapotától, minőségétől, hányan laktok benne, stb. Először a ház hőigényét kellene ismerni és ehhez megfelelő teljesítményű kályhát választani. Az elosztás, elhelyezés is érdekes kérdés. Általában a kémény elhelyezése, vagy elhelyezhetősége az alapvető szempont, mivel túl nagy hosszon nem lehet vezetni a füstcsöveket, mert romlik a füstelvezetés huzata. Ezermester Fórum • Téma megtekintése - Meller kályha. Nem írom, hogy a kéményé, mert lehet a kémény tökéletes, de ha hosszú, kanyargó csövekkel vezeted belé a kályha füstgázát, az egész rendszer hatásfokát rontod le. Ha lehetőséged van, a kályhát oda érdemes elhelyezni, ahol a legtöbbet tartózkodtok, általában ez a nappali. Ezt a helységet a kályha sugárzó hője fűti be, míg a többi helységet a víztér melegvízét csöveken elvezetve a radiátorok.
11 10 Nagyon sokáig gondoltam, hogy ez a 45 fok egy jó ötlet, de két éve egy előadás során meggyőztek, hogy nem önetetős (az előadó elkészítette - szintén fémből -, és nem működött). Mondjuk ott kályháról volt szó ez pedig tűzhely, itt módod van néha megpiszkálni, ha elakad. Közelebb kell menni a függőlegeshez (illetve a függőleges is jó), de végsősoron főzni a vízszintes is megfelel, fűtéshez kell az önetetős. Előzmény: Törölt nick (9) 2013. 10 9 Sziasztok! Rakéta kályha - Index Fórum. Kicsit feldobom ezt a topikot, ezt most raktam össze este és nagyon jól szuperált, sütöttem is rajta egy kis szalonnát... :) Ez egy 20+1 téglás változat lett és csak a próba kedvéért lett összerakva de nagyon szépen dolgozott, begyújtás után röviddel már nem is füstölt, majd a végén "megette" az ízzó parazsat is, alig maradt hamu az alján... Most tervezek egyet 10x10-es zártszelvényből hegeszteni de még tanakodom rajta, hogy a fa adagolója lent az alján legyen vízszintesen vagy legyen megdöntve pl. 45-50 fokban, hogy "autómata" adagolásos legyen... (meg persze a felszálló ágat körbeszigetelem, beburkolom majd... Szerintem kerti sütögetésre tökéletes lesz.
Bár néha elgondolkodom, hogy mitől rakéta. Arra gondolok, hogy egy rakétakályhánál - szerintem - az alapelv a "motor" rész elhelyezkedése, értem ezalatt a hőfokozót (heat riser). Annak pedig egyik legfontosabb eleme a hőszigetelés. Ez a "motor" tolja keresztül a füstgázt az egész rendszeren, míg a hagyományos esetben a kémény húzza. Hagyományos értelemben vett kémény nem is szükséges hozzá (az intenzív égés, és a magas hőmérséklet miatt fél méter "motor" helyettesít 5 méter kéményt). A videóban látható esetben inkább az önetetés, és a főzőlap-grillsütő felhasználás a poén. A klasszikus rakétatűzhelynél az edény a "motor" (kémény) tetején foglal helyet. Bullerjan kályha forum.com. Előzmény: Törölt nick (12) ango72 2013. 13 14 Valamit nem jól csinálok!!! Nem tudom miért nyílik meg más link, mint ami a szövegben van. És hiába választom csak a linket szúrom be opciót is. Az utólsót még egyszer. Azt hiszem azon az előadáson (ha jól gondolom melyik az). Erről a kályháról is szó volt (gymse). A megtekintéshez, Facebook belépés szükséges.
Sok az ismeretlen tényező, jó lenne szakember segítségét kérni, hogy később ne legyenek meglepetések.
Két gyertya égett kétfelől, s az asztal végén könyökére borulva ott zokogott a hajdú. Addig, míg odakint szorgoskodott, erőt tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak, megeredtek a könnyei. - Lelkem jó nemzetes uram! - zokogta keservesen. Abban a percben fölpattant az ajtó, és ott állt előtte a nemzetes úr. Kardosan, kucsmásan, ezüstös mentében, rókamálas köpönyegben, és úgy tüzelt a szeme, mint a parázs. - Uram Teremtőm! - ugrott föl Tamás dideregve. - Bolond kend! - mordult rá a nemzetes úr. - Olyan paprikást főzött, hogy már a szaga is föltámasztott. Azzal szépen, gyöngéden, ölelésformán ráterítette az öreg úr az öreg szolgára a rókamálas köpönyeget, amelyben valaha a Thurzó nádorispán melengett.
- Csakugyan öltözik - törölte le a könnyeit. - Láss hozzá te is, Tamás. Azzal tisztában volt, hogy a nemzetes úr meg fog halni. Úgy lesz, ahogy mondta. Ha az azt mondja a halálnak, hogy: gyere, akkor a halál szót fogad. Thurzóval nem lehet bolondozni, mert az nagyobb úr a halálnál is. Az úr parancsol, a nép szót fogad! A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol vegyen ő borjút? Az egész Varjúvár nem ér egy borjút. - Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat. - Hess, csúnya nép! - csapott feléjük az öreg. - Annak úgyis meg kell lenni! Nem hallottátok, hogy az úr parancsolta? A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon, s Tamás hajdú visszamosolygott rá. A nap úgy ragyogott a felhőrongyok között, mint valami érdempénz a rongyos katonamundéron. - Az ám, ni - ötlött az eszébe neki -, hát az én szép aranyérdemem, amit Damjanich tűzött a mellemre! Megér az egy borjút! Sietett előkeresni, mintha attól félne, hogy maga is megbánja, amit gondolt. Rálehelgetett, fényesre törülgette, aztán föltűzte a dolmányára.
Világéletében mindig hatalmaskodó ember volt az öreg Thurzó. Nyilván az őseitől örökölte a hatalmaskodást, akik nádorispán korukban az egész országnak parancsoltak. Csakhogy az öregúrnak már nem maradt az országból a Varjúvárnál egyéb, így hítta az egész környék a rozzant kis kastélyát, amely alig látszott ki az elvadult kert rengeteg varjúfészke közül. - Mindegy az, azért csak az úr parancsol, a nép meg szót fogad - döfködte mérgesen az öregúr a botjával a repedezett padlót, ha néhanap elborongott az ősi dicsőségben. Az ő népe mindössze egy szál emberből állott: a Tamás hajdúból. Együtt öregedett meg a gazdájával, s értett már a szeme járásából is. Mert sok szót nemigen vesztegetett rá a nemzetes úr, de amit mondott, az szentírás volt Tamás hajdúnak. Őneki magának esztendőben csak egyszer volt szabad kérdezetlen is szólani: újesztendő reggelén. Akkor mondhatott olyan hosszú köszöntőt, amilyet csak akart. A régi időkben mondott is, de hol vannak már azok! Egyéb se maradt belőlük, mint az az aranypénz, amit Damjanich tábornok akasztott a mellére a szolnoki csata után.
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon. Ki barát volt, az maradjon, - ki elindult, az haladjon. Ahova csak nézek, nyíljanak virágok! Amennyi az égnek lehulló zápora, Annyi áldás szálljon gazduram házára. Elfogyott a pezsgő, elhalkult a trombita. Az új év lesz éveid legjobbika! Dolgozz, szeress, keresd a szépet Adjon az Isten boldog új évet! Eljött az év vége, éjfélt üt az óra. Gondolj vissza az elmúlt hónapokra! Ha rosszat cselekedtél nézz fel az égre, kérd meg a te istened, bocsásson meg érte! Boldog békés új esztendőt kívánok! Ha a Jó Isten ma éjjel letekint az égből: tudni fogja, ma mit kérnék szívből. Áldást, Békét, Boldogságot annak, kik szívemhez mindig közel vannak. BÚÉK! Eldöcögött már az ó-év szekere, Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele. Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve, Búját-baját felejtsük el örökre. Asztalunkon mindig legyen friss kenyér, Jó anyámnak mosoly legyen két szemén. s a jó Isten, kit félünk és imádunk, Áldja meg két szent kezével családunk. Új esztendő érkezik, szóra nyílik szája, bárcsak teljesülne minden kívánsága: – Lányok mindig nevessenek!
Titokban most is azzal szokta kibeszélgetni magát, hogy el ne felejtse egészen a szót. Az újévi köszöntők is nehezére estek már. Az utolsó újesztendő reggelén már csak annyit tudott mondani a néma öreg szolga a süket öregúrnak: - A fölséges Isten nevében ebben az esztendőben tovább éltesse a nemzetes urat, mint a múlt esztendőben! A nemzetes úr máskor ilyenkor mindig csókra szokta nyújtani a kezét az öreg hajdúnak, és a markába nyomott egy divatból kiment ezüsthúszast. Azonban elfogytak a régi pénzek, és elfogyott a nemzetes úr leereszkedő kedve is. - Hallja kend! - vetette oda nyersen az öreg szolgának. - Igenis, nemzetes uram! - csapódott össze két öreg csizma, amelynek régen lekéredzett már a sarka. - Bolond kend! - Igenis, nemzetes uram! - Én meg régi pénz vagyok. Kimentem a divatból. - Én most lefekszem és meghalok. - Igenis, nemzetes uram! - roggyant meg két öreg térd. - Vigyázz! - villogott az öregúr szeme. - Velem nem lesz kendnek semmi dolga. Felöltözve várom a halált, mint ahogy a Thurzók szokták.