2013. február 9., szombat Csajos torta Kérésre készült ez a tejszínes kókusztorta egy 12 éves kislány számára. A szülinapi kívánsága egy iphone volt, amit ilyen formában kapott meg, és mellé néhány sminkes holmi, mert ezekért is rajong. dátum: 16:42 Címkék: Csajos torta, Kókusztorta, Tejszínes kókusztorta, TORTÁK Nincsenek megjegyzések: Megjegyzés küldése
Ennek legjobb módja egy barna, vízálló ceruza használata. Itt is egyszerűen követjük a természetes szempilla vonalát a ceruzával, óvatosan a megfelelő formához alkalmazkodva.
De a videó első pillantása megdöbbentő: Spencer rögtön egy vastag, fekete vonallal indul a szeme alatt. Talán ezért kattintott több mint kétmillió ember a videójára – csak azért, hogy lássa, mi lesz ebből a feltételezett hamis kezdetből. Inci-fincsi: Csajos torta. Arcemelő tartozék Több okból is szeretjük az új macskaszem formáját: Mivel nem csak vizuálisan növeli a szemünket az alsó szempillák kiemelésével, a sminktrend egy mandulaszerű szemformát is létrehoz. További plusz, hogy a macskaszem technológia vizuálisan felemeli a szemkörnyékünket és az arcot – mivel a szemhéjfesték felfelé keveredik a halánték felé, ami azonnali lifting hatást eredményez, mi pedig évekkel fiatalabbnak tűnhetünk. A felkészülés minden A tökéletes "fordított macskaszem" megjelenéshez először elő kell készítenünk a szemhéjunkat és az alsó szempillákat egy szemhéjfesték alapozóval vagy korrektorral. Egyszerűen bőségesen vigyük fel a bőrre ezeket. Ezután egy kis porral rögzítsük az alapot – így a smink megjelenése hosszabb ideig a helyén marad majd.
A ló népmeséinknek is gyakori szereplője, s mindig a jó oldalán áll, mindig segíti a gyengét, a főhőst. A lóval való kapcsolat mindig harmónikus. A lovat nem kell kényszeríteni, bántalmazni. A gyakori fordulat: " Mit parancsolsz, kedves gazdám, úgy menjünk, mint a szél, vagy mint a gondolat " - tökéletes kifejezője ennek. Így áll ez a Mirkó királyfi című mesében is. Mert a huszár a nyeregbe Bele van teremtve, Mint a rozmaring a jó földbe, Sej, belegyökerezve. Ne sirasson engem senki, Jól vagyok tanítva, Sem léptébe de sem vágtába Sej, le nem esem róla. Mikor katonává lettem, kis pej lovam felnyergeltem, bevezettem a rajcsurba, rúgott vágott kesely lába. Gombosi népdalok (szöveggel) | Népdal videók. Kapitány úr káromkodik, hogy a lovam nem jól ugrik, szoríjja meg a derekát, vágja bele sarkanytúját Panaszolom a tisztemnek, nincs ereje a testemnek. Komisz kenyér, só nincs benne, nincs a huszárnak ereje Fakó lovam a Murza Lajta vizét átússza, Császárt hogyha megkapom, Bécs váráig ugratom Ne karéjozz magyar huszár, Mert leesel róla, Nincsen itt a te édesanyád Sej, aki megsiratna.
Ami a dal szerzőjét illeti, én az utóbbira szavaznék. S máris helyben vagyunk, ami a "természetes lovaglás" az "erőszakmentes lókiképzés" vagy a ló és lovas közti bizalomra épülő kapcsolat eredetét illeti. De álljon itt egy furcsa ellenpélda: Hova lett az iménti harmónia? Rúg-vág a ló, szorítja sarkantyúzza a lovas. Ugyan kinek jutna eszébe egy ilyen ló lábai elé feködni? A rajcsúr (Reitschule) szó világossá teszi, hogy az osztrák seregbe besorozott katonáról van szó, akit idegenség vesz körül, lovat és lovasát idegen rendszerbe kényszerítik. Bizonyságul íme a haramdik versszak: Ha azt hinné valaki, hogy a katonasággal szükségképpen együttjáró fegyelem zavarja meg a más dalainkban szépen megnyilvánuló ló és lovas közti harmóniát, ki kell mondjuk, hogy ez tévedés. Erre is dalaink közt találunk bizonyságot: Ebben a kuruc nótában - bár ez is katonás - a ló mégis együttműködő, segítő társként, s nem ellenszegülő, legyőzendő, megfegyelmezni való ellenfélként mutatkozik. Csakhogy itt a katonaságot a "hazáért és szabadságért" önként vállaló huszárról, s nem az idegen hatalom által katonasorba kényszerített emberről van szó.
Jaj, Istenem, mit adtál, Hogy megházasítottál, Hogy megházasítottál, de csuhaja, Adtál nékem feleséget, salala, Hogy egye az életemet, salala. Ez az utca szebeni, Szabad rózsát cserélni, Szõkét, barnát, pirosat, Amilyent én akarok, Amilyent én akarok, salalala. Verd meg, Isten, verd meg azt, Kinek szíve nem igaz, Mer' az enyém igaz volt, Mégis megcsalatkozott, Mégis megcsalatkozott, salalala. A füzesi csorgó víz Olyan édes, mint a méz, Aki iszik belõle, Vágyik a szerelemre, Vágyik a szerelemre, salala. Édesanyám, sejehaj, mondanék én valamit, Gombolja ki az én lajbim elejit. Nézze meg, de sejehaj, mi bántja a szívemet, Eltiltották tõlem a szeretõmet. Az éjszaka, sejehaj, nem aludtam egy órát, Hallgattam a régi babám panaszát. Éjfél után, sejehaj, mondta meg, hogy mi baja, Õ szeretne, de az anyja nem hagyja.