"Remélem, hogy hasznos tagja leszek a kajak-kenus családnak, mindenkinek szívesen segítek. Egyelőre még nem tudom, mire leszek alkalmas, de bízom benne, hogy előbb-utóbb megtalálom a helyemet" - mondta. Storcz Botond, a válogatott volt szövetségi kapitánya, maga is háromszoros ötkarikás aranyérmes, azt mondta Szabó Gabrielláról, hogy nem szívesen lett volna az ellenfele. "Jellemezte egyfajta pimaszság, magabiztosság, amely abból fakadt, hogy minden egyes versenyre nagyon alaposan felkészült. Számomra megnyugtató volt, hogy olyan vezérevezős ült a női négyesben, akitől tartottak a riválisok. Most lezárt egy korszakot, amelytől nemcsak ő, hanem az egész sportág gazdagabb lett. " - fogalmazott Storcz, aki felidézte azt a pillanatot, amikor a gyermek Szabó Gabriella még sorban állt nála autogrammért, s hozzátette, hogy most majd ő kér tőle egyet. Hüttner Csaba, jelenlegi szövetségi kapitány szerint Szabóban mindig lehetett bízni, lehetett rá számítani, s erre jó példa volt a riói páros győzelem, amely előtt nem sokkal Kozák Danuta megbetegedett.
"Gabi végig ott volt mellette, és közösen sikerült nyerniük" – emlékezett. Vékássy Bálint, a MOB főtitkára, korábbi kajakos elárulta, hogy sokat beszélget volt sportolókkal arról, milyen volt a visszavonulás, és mindannyian azt mondták, nem volt könnyű. "A MOB sportolói bizottságának tagjaként Gabi nagyon aktív és ezt nagyon szeretjük. Minden olyan képesség birtokában van, amely egy sikeres civil életre predesztinálja. Az egyik legfontosabb ilyen tulajdonsága az alázat. A MOB részéről minden segítséget meg fogunk adni neki és továbbra is számítunk rá az olimpiai mozgalomban" – fogalmazott. Őze István és Schmidt Gábor egy-egy virágcsokor kíséretében gratulált a sportolónak a pályafutásához és sok sikert kívántak neki a folytatáshoz. A csapathajó-specialista Szabó Gabriella a KSI-ben (1995-2006) kezdett kajakozni, majd a Dunaferr SE (2006-2008), a Bp. Honvéd (2008-2019) és végül az UTE (2019-2020) versenyzője volt. Pályafutása legnagyobb sikereit a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpián érte el: előbbin négyesben, utóbbin pedig párosban, illetve négyesben szerzett aranyérmet – mindhárom győzelme alkalmával csapattársa volt az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta.
"Az élettől egy nagy pofon volt, ahogyan oda ők világbajnokként kijutottak, majd egy hajszállal lemaradtak az éremről. " Mondhatni, hogy az élet kárpótolta Tótka Sándort mindezért" – tette hozzá. Mint ismert, a női kajak egyesben 500 méteren Kozák Danuta a negyedik, Csipes Tamara pedig a második lett, az élen az új-zélandi Lisa Carrington végzett – bő hat tized másodperces előnnyel. Ugyanakkor a Honvéd versenyzője egyáltalán nem tűnt szomorúnak, azt nyilatkozva, hogy ez volt élete talán legjobb pályája. Szabó Gabriella ezzel kapcsolatban megjegyezte, nagyon szereti Csipes Tamarában, hogy reálisan látja, hogy óriási dolog, amit véghez vitt egyesben Tokióban. "Legyőzte a legnagyobb mumusát, Dana mellett fölnőni… nagyon demoralizáló, hogy bármi történt, évről évre rendre kikapott itthon, és az augusztusi formájukat soha nem tudták összemérni nemzetközi mezőnyben" – fogalmazott Szabó Gabriella, azzal kiegészítve, hogy természetesen Kozák Danutáért is megszakad a szíve, hiszen nála többet senki nem tett az olimpiai éremért, ami most sajnos elúszott.
– Az utóbbi négy évben minden »kifelé pattant«, de kilenc évig minden befelé; abban az időszakban, amit egy levegővel le lehetett tudni, azaz 2008 és 2016 között kikövezett úton haladtam: szerencsém volt a párostársakkal, a csapatokkal, az edzőkkel, és zsákszámra nyertük az aranyakat. "
Ebben szerepet kapott az is, hogy a kontinens közvéleménye még nem ismerte fel a militarizmusban és az európai országok hatalmi versengésében rejlő veszélyeket. Dunant a kereszténységtől jutott el a pacifizmushoz. Apokaliptikus vízióiban a militarizmus szerepelt a fő helyen. Történt ez akkor, amikor az egyházak még alaposan kivették részüket a háborús mozgósításban és a háborús célok ideológiai megtámogatásában. Hősünk szerepet játszott a hírneves YMCA megszervezésében is. A véletlen, üzleti útja sodorta éppen a solferinói csata napján Castiglione della Pievébe 1859. június 24-én. A szárd (olasz), francia, illetve az osztrák csapatoknál 30 ezren haltak meg az ütközetben, és mintegy 40 ezren betegedtek meg fertőzések meg hiányos táplálkozás miatt. Solferinói csata — Google Arts & Culture. A középületek és templomok megteltek haldoklókkal. Dunant-ra az emberi szenvedésen túl a kamilliánus szerzetesek tették a legmélyebb benyomást. Ők hatalmas piros kereszttel ruhájukon még a csatatéren is mentették a sebesülteket, nem számított, melyik sereg katonáiról volt szó.
Amikor április 29-én a Gyulay Ferenc táborszernagy parancsnoksága alatt álló osztrák haderő átlépte a Ticino határfolyót, a császári oldalon mozgósított 220 000 fővel szemben mindössze 70 000 piemonti katona állt készenlétben, ám Ferenc József vezérkara elszalasztotta a kínálkozó gyors győzelmi lehetőséget. Az osztrákok előbb a hadüzenet előtti ultimátum – értelmetlen – meghosszabbításával vesztegettek el három értékes napot, majd Gyulay vétett súlyos hibákat, ugyanis tétlenül figyelte az Itáliába érkező francia sereg kibontakozását, később pedig veszélyes pozícióba manőverezte csapatait, és ezáltal védtelenül hagyta Lombardia székhelyét, Milánót. Miután a magyar táborszernagy észrevette tévedését, igyekezett korrigálni azt, de Heinrich von Hess tábornok felülbírálta döntését, így a császári hadak a visszavonulás helyett június 4-én ütközetet vállaltak Magentánál. FEOL - Solferinói csata - elindította a Vöröskereszt létrejöttét. A csatában a piemonti-francia erők diadalmaskodtak, így az osztrákok folytatták a hátrálást a biztonságos Erődnégyszög irányában.
A hadra kelt seregek sebesültjei A humanitárius jog atyjának a világ Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletembert tartja, aki az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva hozta létre a Vöröskereszt elődjét. A segélyszervezet titkáraként konferenciát kezdeményezett a háborúban megsebesült katonák ellátásáról. Ő fogalmazta meg A hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javításáról szóló egyezmény szövegét, amelyet 1864. augusztus 22-én tizenhat állam írt alá, és utólag még tizenkettő csatlakozott hozzá. A solferinói csata 3. A szerződés többek közt rögzítette, hogy a sebesült katonákat orvosi ellátásban kell részesíteni, függetlenül attól, melyik nemzethez tartoznak. A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette hatályát a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításával. Az egyezmény egyebek közt kimondta, hogy valamely hadseregnek a másik hadviselő fél hatalmába került sebesültjei vagy betegei [... ] hadifoglyok, és a nemzetközi jognak a foglyokra vonatkozó általános szabályait rájuk is alkalmazni kell.
Napóleont Piemont a krími háborúban (1853-56) való részvétellel tudta "lekenyerezni. " Mint ismeretes, Ausztria távol maradt ettől a konfliktustól, amivel komoly mértékben megrendítette reputációját, Cavourék terveinek megvalósítását azonban nem csak a hatalmi politika fejleményei segítették. Paradox módon az is Piemont támogatására sarkallta III. Napóleont, hogy egy olasz nacionalista, Felice Orsini Július januárjában merényletet kísérelt meg ellene, a támadás ugyanis meggyőzte a császárt arról, hogy Itália stabilitása Franciaország számára is biztonságpolitikai kérdést jelent. Ennek eredményeként Július júliusában a lotaringiai Plombiéres-les-Bains fürdővárosban III. Napóleon és Cavour titkos szerződést írt alá, melyben a francia uralkodó – Nizzáért és Savoyáért cserében – elismerte II. A solferinói csata 1. Viktor Emánuel észak-itáliai területi igényeit, és védelmet ígért Piemontnak egy osztrák támadás esetére. A torinói kormánynak így egyetlen feladata már csak a konfliktus kiprovokálása maradt, amit változatos eszközökkel – például a '48-as forradalmár Giuseppe Mazzini hazahívásával, vagy Garibaldi hegyivadász alakulatának felállításával – 1859 áprilisára sikeresen végre is hajtott.
Cavour külső diplomáciai segítséget keresett, s a krími háborúban való részvétellel megnyerte Nagy-Britannia és Franciaország jóindulatát. 1858-ban sikerült titkos szerződést kötnie III. Napóleon francia császárral, aki vállalta, hogy segítséget nyújt a szárd-piemonti királyságnak Ausztria ellen, II. Viktor Emánuel cserébe lemondott a dinasztiájának nevet adó Savoyáról és Nizzáról. Cavour azt szerette volna, ha Ausztria tűnik agresszornak, hogy igazolható legyen a francia beavatkozás, ezért sikertelen provokációk után mozgósítást rendelt el. A demilitarizálásra felszólító osztrák jegyzéket már visszautasíthatta, s 1859 áprilisában kirobbant a rövid háború. A solferino csata . A Piemontba benyomuló osztrákoknak a június 4-i magentai csatavesztés után Lombardia nagy részét fel kellett adniuk. A döntő csatára 1859. június 24-én Solferinónál került sor, az osztrák hadsereget I. Ferenc József, a franciát III. Napóleon, a szárdokat pedig II. Viktor Emánuel vezette, ez volt az utolsó jelentősebb csata, amelyet uralkodók irányítottak.
Beszámolója Európa-szerte nagy visszhangra talált, amire talán ő maga sem számított. Dunant a sikerén felbuzdulva európai lobbikörútra indult, hogy a politikai döntéshozókat megnyerje nemzeti, majd egy nemzetközi segélyszervezet létrehozásának. Forrás: Tovább a cikkre »
Beszámolója Európa-szerte akkora visszhangra talált, amire talán ő maga sem számított. Dunant a sikerén felbuzdulva európai lobbikörútra indult, hogy a politikai döntéshozókat megnyerje nemzeti, majd egy nemzetközi segélyszervezet létrehozásának. A segélyezés nemzetközi szintre lép