A nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet mellett talán az egyik legnépszerűbb magyar női szentünk IV. Béla király lánya, Árpád-házi Szent Margit Domonkos-rendi apáca. Alig 28 évet élt. Árpád-házi Szent Margit 1242. január 27-én, a tatárjárás idején született. Apja, a második honalapítónak tartott IV. Béla király és anyja, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő ekkor már a dalmáciai Klissza várába menekült a mongolok elől. Szülei végső kétségbeesésükben Isten segítségét kérték, cserébe felajánlották születendő gyermeküket. És megtörtént a hihetetlen: az országot feldúló Batu kán váratlanul hazafelé vette útját, hátrahagyva a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket. ADY ENDRE: SZENT MARGIT LEGENDÁJA (részlet) Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. Ime a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. Szent Margit legendája – Magyar Nemzetismeret. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. A királyi pár megtartotta ígéretét: Margitot hároméves korában átadták a veszprémi Domonkos-rendi nővéreknek.
Legenda maior ból és annak kivonatolt Legenda minor változatából, de ezeket szerzőjük, Garinus "lángoló" stílusa miatt óvatosan hasznosíthatjuk. A jegyzőkönyv nyelve egyszerű latinságú, nagyban a tanúk beszélt (magyar) nyelvét tükrözi vissza, bár némi stilizáltság nyomai felfedezhetők benne. Az, hogy a forrásokból hogyan és mikor keletkezett a magyar legenda, nem eléggé tisztázott. A kutatók többsége úgy véli, hogy szerzője előbb latinul írta meg, s azt fordították később magyarra. A szerkesztést többen még a 13. század véginek gondolják. A fordításban pedig, amiben eredetileg sok hiba volt, többszöri átdolgozást tesznek fel, (a 14. század második felében pedig stilisztikai korszerűsítést is). MARGIT LEGENDA | Magyar Nyelvemlékek. Ilyen latin legenda létét azonban eddig nem sikerült kimutatni. Adatok inkább arra vannak, hogy néhány elvárható helyzetben a 15. század elején és végén is, csak a Legenda vetus és a jegyzőkönyv állt a magyar domonkosok rendelkezésére. Ezt igazolja például a Bolognából előkerült forrás története, amely eredetileg Velencébe, a Margit legendája felől érdeklődő velencei prior kérésére 1410-ben került oda.
A másik fő forrás a Margit életéről 1276-ban tartott második szentségvizsgálat latinul lejegyzett tanúvallomásainak szerkesztett jegyzőkönyve. A legendaszerző ebből, különösen a Margittal együtt élő apácák vallomásaiból, számos részletet válogatott ki Margit életének konkrét eseményeiből, s szúrta be a Legenda vetus szövegébe, emberi közelségbe hozva ezzel Margit alakját a kolostor mindenkori lakóihoz. A jegyzőkönyv egy példányát, mint a magyar szövegből is tudjuk, a szigeti kolostorban őrizték, s azt "legendá"-nak hívták. Ennek szövegét ma szintén hiányosan, többszörös és késői (XVIII. századi) másolatokban ismerjük. Az eredeti akkor került napvilágra, amikor Margit koporsóját – amelyben a szigetről elmenekített példány kb. száz évig rejtőzött – 1641-ben Pozsonyban kinyitották. Puskely Mária: Árpád-házi Szent Margit és ifjabb Szent Erzsébet tössi legendája (*18). Később azonban nyoma veszett. A magyar legenda szerzője a ma ismertnél valamivel teljesebb szövegből dolgozott. Az elveszett szövegekre részben következtethetünk a jegyzőkönyv eredeti (vagyis nem a szerkesztett) változatából 1340-ben készült latin nyelvű ún.
Meglepő érdekesség, hogy az ábrázolás részletei, a figurák és az egyes motívumok nem követnek valamiféle egységes időrendet. A helyleírást egyrészt a középső, alsó mezőben ábrázolt nyulak sokasága adja (értsd Nyulak szigete). Az alkotás jobb oldalán a témát Szent (írásos alakjában Boldog) Margit legendájának megjelenítése adja, aki a trombitáját fújó szárnyas angyal (vagy éppen sziluettje? ) figurájában tűnik fel. Környezetében apácatársai, a kolostor jelenik meg, a kor "leírásához" köthető még a vitorlás hajó (míg ettől kissé jobbra a konflist egy traktor húzza). A bal oldali részen a "jelen"(60-as évek) felé: szerelmesek összebújva, de századfordulót idéző ruházatban. Az örök téma, a sziget sajátja, romantikus találkozók, összebújások színhelye. A történelmi korszakot a technika, itt egy gőzhajó támasztja alá (míg ettől jobbra egy ló-vontatta kocsi képez kontrasztot). Persze, fontos elem a kép alján kéklő Duna, az eltérő idősíkok összekötője. A középkori témát erősíti az egyszínű arany háttér, bár a felső mezőben felbukkanó vadászó, ill. íjazó harcosok lehet, még korábbi korszakot idéznek.
IGAZI, ANTIK KURIÓZUM - 1926 os a Teljes magyar kiadás A La Fontaine irodalmi társaság megbízásából kiadta: DANTE KÖNYVKIADÓ 1926! - 90 éve HARANGHY JENŐ RAJZAIVAL illusztrált 395 OLDAL A szerző összes! meséjét tartalmazza. Jean De La Fontaine: LA FONTAINE ÖSSZES MESÉJE- című antik, régi kuriózum ritkaság mesekönyve. Szép, tiszta, állapotban van! A könyv La Fontaine összes! meséjét tartalmazza egy könyben összegyűjtve. A könyv értékét emeli, hogy teljes Magyar kiadás, 1926-os! -90éves, a világhírű szerző minden! meséje benne van, és a megbízó társaság La Fontaine irodalmi társaság megbízásából lett kiadva, a kiadó Dante szintén már történelem......... Egy igazi kincset a meseirodalom és a történelem egy ritka remekét, szeletét csodálhatjuk meg.......... Így bátran lehet belőle felolvasni, nem kell szelektálni többi meséi közt, itt minden egy helyen megtalálható, HARANGHY JENŐ illusztrációi pedíg még jobban kiemelik a meséket, a cselekmények könnyen érthetőek, egyszerűek de gyönyörűek, vidámak szépek.
így okoskodék magában, Az év kedvező szakában; De most bezzeg jő a tél A kisasszony mivel él? Most minden mi élő volt A természetben kiholt, S éhen holtan nyomorog. Mert üres hasa korog. A szorgalmatos hangyának, Vagy is tele kamrájának Elméne tiszteletére, S tőle eleséget kére; ígérvén, hogy tavasszal megadja nagy kamattal. De a megrakott garmada Gazdája ily választ ada: "Mit magam hordtam rakásra, Azt nem pazarolom másra, Húgocskám! ha a melegben Muzsikáltál, a hidegben Most kedvedre táncolhatsz. Itt a tél farsangolhatsz. " A LA FONTAINE MESÉK KÖNYV LETÖLTÉSE
A németeknél Lessing, az oroszoknál Krilov, nálunk Péczeli József, Verseghy Ferenc, Czucor Gergely és Fáy András más-más forrásból merítenek. Fabulái nem egyszerre, hanem egymás után három részletben jelentek meg 1668 és 1694 között összesen tizenkét kötetben. La Fontaine meséit, kiadásuk előtt, kéziratban terjesztette, így a kortársak ízlése is hozzájárulhatott a mesék végső formájához. A meséket gondosan szerkesztett gyűjteményekbe rendezte, melyeket ajánlással és epilógussal látott el. La Fontaine már első kötetének ajánlásában kijelöli az értelmezés irányát: És mind hozzánk, nekünk szól s úgy beszél minden állat, /hogy szavuk minden ember tanulságára válhat (Kozma Andor fordítása). Az általa fabuláknak (Fables) nevezett darabokban La Fontaine célja nem a puszta szórakoztatás volt, hanem az állatok által megjelenített emberi jellemvonásokkal valamely erkölcsi tanítást is át kívánt adni, emellett persze aktuálpolitikai eseményekkel is gyakran foglalkozott. La Fontaine meséi tehát nem a gyerekszobába szánt darabok, sokkal inkább a felnőtt olvasót megszólító morális tartalmú tanulságok, életfoglalatok.