A pedagógia, amely manapság az oktatáson alapuló munkához kapcsolódik, és amelynek elvégzéséhez korábban az egyetemen tanult, nagyon szerény eredetű: a fizetett viták, ősi görögül hívták, ő volt a rabszolga, aki elkísérte a gyerekeket az iskolába. Manapság azonban a tanítás művészete sokkal szerteágazóbb tudományággá vált, ezért beszélünk a pedagógia típusairól. Kapcsolódó cikk: "15 alapvető pedagógiai könyv" Ezután meglátjuk, hogy milyen típusú pedagógia van, és milyen igényekre reagálnak. A pedagógia mint széles oktatási tudományág A mai oktatási rendszerek annyira összetettek, és annyi aspektusuk van, jóban vagy rosszban, hogy szükséges volt menni a pedagógia variánsainak megalkotása annak érdekében, hogy minden igényt kielégítsen és a tanítás minden aspektusát lefedje. A kezdéshez a pedagógia nem csak a gyerekekre, hanem az emberekre összpontosít, életszakaszuktól függetlenül. A pedagógia típusai: oktatás különféle szakterületekről. Természetesen a gyakorlatban a fiúk és lányok oktatásának különös jelentősége van, de a történtektől eltérően igen több száz éve úgy gondolják, hogy a felnőttek is hajlamosak kívülről irányítani és segíteni őket az érdeklődésük iránt tanul.
egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak. 3. Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlő fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyőzés, a bátorítás révén jut kifejezésre. 4. Ellenőrzési funkció: újabb kommunikációs kapcsolatfelvétel segítségével tudjuk meg, hogy az eredeti elérte-e célját? Ehhez azonban kommunikációs céljainknak nagymértékben tudatosnak kell lenniük. A funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait. A kommunikációs gyakorlatban az alapfunkciók mellé továbbiak társulhatnak, illetve egy-egy folyamat az esetek többségében többfunkciós. (Pl. : egy tájékoztatásnak egyszerre lehet célja a cselekvésre történő ösztönzés, a közlő érzelmi viszonyának kifejezése a szituáció egészéhez stb. ) A személyiség társadalomban valósítja meg cselekvéseit, épp ezért lényegében minden emberi cselekvésnek van kommunikációs, kapcsolatteremtő vonatkozása is.
Bármely életkorú személy elsősorban társadalmi lény. Következésképpen egész életét a társadalomban, tehát állandó interakcióban (azaz a kommunikációban) tölti. A gyermek kicsi, kommunikál az utakon, a család körében, a járművekben, a barátaival az iskolában, stb. Az ilyen privát kapcsolatot a beszélgetőpartnerek között mindennapi kommunikációnak nevezzük. Az ilyen kommunikáció a pedagógiai céloktól eltérő célokat követ. A kommunikáció ezen típusai mindegyikének megvannak a saját tilalmai és feltételei, de először az első dolgok. Háztartási kommunikáció Mint fentebb már említettük, a mindennapi kommunikációra utal otthoni kapcsolat, ez a gyermek fejlődésének legfontosabb része. Az otthoni kommunikáció a személyiség kialakulásának fő alkotóeleme, a családban először megtanuljuk megosztani, megtapasztalni, megoldani a problémákat, élvezni és így tovább. A huszonegyedik században a családi intézet elvesztette a korábbi esztétikát. Ezután kapcsolatba került a család szokásainak és az akkori normák alapján expanzív és metafizikai diszpozíció.
Hazai adatok alapján a magyar felnőtt populáció kb. 35-40%-a valamilyen mértékben laktózérzékeny. Trombózishajlam szűrés A vénás trombózis egy súlyos következményekkel járó betegség, amely multifaktoriális, vagyis kiváltó okai közt genetikai és környezeti faktorok egyaránt szerepelnek. A leggyakoribb genetikai elváltozások, az ún. Leiden-mutáció, továbbá a protrombin vagy II. Örökölhető zöldhályog - náluk alakulhat ki nagyobb eséllyel - EgészségKalauz. alvadási faktor mutációja és az MTHFR gén mutációja trombózis-panelünkkel megbízhatóan kimutató. Személyre szabott rákterápia - tumormarkerek diagnosztikája A vastag- és végbél-, valamint nemkissejtes tüdőtumorok kezelésének jelenleg leghatékonyabb módja az úgynevezett EGFR jelátviteli útvonalat célozza meg annak gátlása által. A célzott terápia hatékonyságának felmérésére elengedhetetlen a KRAS, NRAS, BRAF, PIK3CA gének vizsgálata, hiszen ha ezekben a génekben mutáció található, akkor az EGFR-gátló terápia a daganatsejtekre hatástalan marad, viszont az egész szervezetben előforduló mellékhatások megmaradnak és tovább gyengíthetik a szervezetet.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A Coeliakia genetikai, krónikus, autoimmun és multiszisztémás alapú betegség. Más szavakkal, nemcsak a vékonybelet érinti, amint azt néhány évvel ezelőtt gondolták, hanem minden szervre hatással lehet, még akkor is, ha a bél a kiindulópont. Becslések szerint Európában 100-ból 1 ember celiakia. Figyelem: ezek a szívritmuszavar leggyakoribb okai - Blikk. De a diagnosztikai hibák azt jelentik, hogy a celiacák körülbelül 75% -át még mindig nem diagnosztizálják. Sajnos még mindig sok orvos ragaszkodik a cöliákia elavult meghatározásához, amelyben ha a beteg nem mutatja be az emésztési kellemetlenség, a hányás, a hasmenés és az alultápláltság tipikus képét, azonnal kizárja, hogy szenvedhet ettől a betegségtől. Ha ezenkívül a diagnózis teljes súlyát megkapja a szűrővizsgálat, anélkül, hogy figyelembe vennék a hamis negatívumok vagy más jelzések nagy valószínűségét, a nem diagnosztizált celiakók százalékos aránya nő. A lisztérzékenység bármely életkorban megnyilvánulhat, és előfordulhat, hogy nem tünet. Ezek ráadásul lehetnek emésztési vagy emésztésen kívüliek.
A pszeudoexfoliatív glaukóma alapját egy kóros fehérje (a pszeudoexfoliatív anyag) termelése és felhalmozódása teremti meg. Az esetek egy részében nem alakul ki zöldhályog a szindróma talaján, ám nagyon sok esetben a felgyülemlő exfoliatív anyag, a hozzá társuló oxidatív stressz és egyéb genetikai eltérések együttese igen súlyos kimenetelű, gyorsan romló és nagy kockázattal örökölhető zöldhályog típust eredményez. A pszeudoexfoliatív szindróma legfontosabb genetikai tényezői az un. elasztikus rostok (kötőszöveti rostok) termelését szabályozó génekben helyezkednek el. Ezek az eltérések a nem exfoliatív népességben is gyakoriak, tehát önmagukban nem elégségesek az exfoliatív szindróma kialakulásához. Más örökletes és az élet során szerzett hatások (pl. a nap UV sugárzása által a szemben létrehozott oxidatív stressz) tarthatók felelősnek a szindróma talaján kialakuló zöldhályog megjelenéséért. Éppen ezért arra kell felhívni a figyelmet, hogy ebben a nem fiatal (általában 60 év feletti) életkorban megjelenő zöldhályog formában a közvetlen vérrokonok és a leszármazók rendszeres és érdemi szemészeti vizsgálata mindenképpen javasolt, mivel a hatékony korai kezeléssel a látásromlás legtöbbször megelőzhető.