A Kossuth-díjas művész egy személyes történetet is felidézett az adásban, amelyben a színésznő félretéve szakmai sikerét, kollégáján segített. Lukács Sándor Venczel Vera özvegye teljesen összeomlott: "Igazából fel sem fogtam, hogy Vera nincs többé" 2021. 29, 08:57 Életének 76. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő. A színésznő már régóta betegeskedett, férje volt a legfőbb támasza. Czapp György Címkefelhő »
A férjével soha nem beszéltek az elmúlásról, de a színésznőt szíve mélyén ez évtizedek óta foglalkoztatta. Azóta, amióta megismerte Szepes Mária írónőt, akivel aztán örök barátságot kötöttek. Szinte minden könyvét olvasta, A vörös oroszlán című művét egy monodrámában elő is adta. A Best interjúban így mesélt minderről: "Mária kutatta az örök élet italának titkát, a halhatatlanságot, és a könyvében megadja azt a képességet, hogy emlékezzünk előző életeinkre. Szóval ő mondta a halál kapcsán: az élet örök, csak jelmezt cserélünk. " Venczel Vera 75 évesen már új jelmezben, új helyszínen, az égi színpadon, az égi társulatban, a csillagok között folytatja tovább a pályafutását.
A balesetem, amely hosszú ideig nagyon megviselt, már csak rossz emlék, csak a kondíciómat, az erőnlétemet kell visszaszereznem, és akkor jöhetnének a fellépések is" - mondta akkor a Borsnak. Kern András elárulta, a színésznő komoly betegséggel küzdött. "Komoly tüdőbetegséggel küzdött. Bár nem járt be a színházba, rendszeresen kerestük egymást telefonon" - mondta a színész. Később Venczel Vera férje betegedett meg, ezért sem térhetett vissza a színapdra a színésznő. Venczel Vera azonban nemcsak azt várta, hogy visszatérhessen a színpadra, hanem azt is, hogy megünnepelhessék férjével az 50. házassági évfordulójukat, ami 2022-ben lett volna, de sajnos ez a kívánsága sem teljesülhet.
Életének 76. évében elhunyt Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, aki 2018 óta nem állt színpadon. Előbb a saját, majd a férje betegsége akadályozta meg ebben, de szeretett volna visszatérni. Venczel Verára tehetségének köszönhetően fiatalon felfigyelt a film és a televízió is, egymás után kapta a szerepeket. A Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről és az Egri csillagok mind a főiskolás évei alatt készültek. Az egész ország a szívébe zárta a színésznőt, akinek az egyik utolsó színházi szerepe a A vörös oroszlán volt. 2018-ban állt utoljára színpadra, állapotáról akkor sem nyilatkozott. " Beteg vagyok. Nem vagyok jól, még nem tudok beszélni! Majd, ha javul az állapotom, akkor nyilatkozom" - mondta akkor. Venczel Vera utolsó vágya nem teljesülhetett Fotó: Zsigmond László/ Januárban azonban reményekkel telve nyilatkozott, utoljára. Nagyon várta, hogy visszatérhessen a nézők elé. " Csak annyit szeretnék még mondani, hogy már alig várom, hogy újra színházba mehessünk: én a színpadra, a nézők a széksorokba.
Czapp György grafikussal ugyanis ötven éven át véd- és dacszövetségben éltek. Így amikor a férfi beteg lett, Vera megijedt, ahogy a családját, a szüleit, az öccsét, a húgát, esetleg őt is elveszítheti. Ezért is döntött úgy, hogy minden pillanatban ápolja, hozza-viszi a kórházba, kezelésekre, minden percét vele tölti. Amit megfogadott, halálig be is tartotta. Nemhogy dolgozni nem ment többet, szinte sehova nem járt. Még a barátaival, a kollégáival sem igen találkozott. A telefonos megkereséseknek viszont örült, szívesen beszélgetett, és soha nem panaszkodott. Szó nélkül és szeretettel tette a dolgát. Egyetlen félelme volt csupán, ha vele történne valami, ha ő leesik a lábáról, mi lesz Gyurival?! Ki látja őt el, ki gondoskodik róla?! Sírig tartó gyönyörű szerelem volt az övék. Életre szóló barátság Amitől félt, bekövetkezett. Vera újra beteg lett, hosszasan volt kórházban, de felgyógyult, hazaengedték, otthon újból tette a dolgát. Aztán történt valami a szervezetében, egyelőre még nem tudni, mi, de 75 évesen az otthonában örökre elaludt.
Híres hegedűművészek olyan sokan voltak és vannak, hogy a teljesség igényével lehetetlen felsorolni őket. Paganini, "az ördög hegedűse" 230 éve született. Minden remekmű hangsúlyozza és megvilágítja a maga műfaját, mint hátteret, nyersanyagot és közösséget, amelyből létrejött – de még jobban a maga egyszeri csodáját, mint egyéniséget és alkotót. A 19. században a zenehallgatás és vele a nagy zenészek életében való részvétel külön dilettáns művészetté terebélyesedett; azok a hallgatók, akik a kor parádés zenésztablóin, a Schuberték házi-hangversenye, Paganini a dobogón, Chopin zongorázik, Joachim hegedül, Wagner és Liszt társasága a Wahnfried-villában, Schumann alkot és más, hasonló című hatásos képeken áhítattal veszik körül a művészt, nemcsak a zenéből, de a zenészből szívják életkedvüket, a művésztől függenek. Párizst ekkoriban a zene éltette, a hangszerjátszó virtuózok hozták lázba, Niccolo Paganini, a világjáró olasz hegedűművész boszorkányos és szertelen bravúrjai pedig térdre kényszerítették a művészet fővárosát.
Paganinit bravúros játéktechnikája miatt nevezték "az Ördög hegedűsének", s a kicsapongó életű, kétes erkölcsű művész nem sokat tett azért, hogy ezt a megítélést cáfolja. Niccolo Paganini már-már emberfölötti tehetséget irigyei valódi bizonyítéknak tekintették arra, hogy ő is eladta lelkét az ördögnek, akárcsak Faust. Mások tudni vélték, képességeire úgy tett szert, hogy éjjel-nappal gyakorolt, amikor - állítólag gyilkosságért börtönben ült. Paganini rafináltan kihasználta a róla kialakult démoni képet, hiszen ennél hatásosabb hírverést aligha kaphatott volna. Igaz, későbbi éveiben tagadta, hogy e szóbeszédek igazak lennének. Fellépései mindenütt óriási feltűnést keltettek. Elragadtatott hallgatói közül sokan igyekeztek valahogy megérinteni őt - például azt színlelték, hogy véletlenül ütköztek neki -, mert különben nem hitték el, hogy hús-vér ember játszik a dobogón. Magas, csont sovány, sötét hajú, fekete szemű férfi volt, zseniális hegedűművész, önző ember és ravasz nőcsábász, s megjelenése csak növelte delejes hatalmát.
E ritka betegségek miatt gondolhatták tehetségét ördögtől valónak, egy alkalommal állítólag édesanyja leveleivel kellett bizonyítani, hogy emberből van. 5. Korabeli leírások szerint Paganini jobb felsőkarját testéhez szorítva, alkarja és csuklója mozgatásával irányította a vonót, ez pedig egészen sajátos dinamikát kölcsönzött a jétéknak, ráadásul hibátlan kettős fogásai voltak. Virtuóz balkezes pizzicatóval vagy egyetlen húron játszott le egész futamokat, sőt az elhangolással is gyakran élt. 6. Napoleon testvére, Elisa Baciocchi segítségével Luccában, ahol korábban a Nemzeti Zenekarban játszott, udvari hegedűs lett. A hercegnőnek ajándékba adta a Duetti amorosit, Napoleonnak egy szonátát írt. Egy pártfogójától Guernieri, egy másik rajongójától Amati hegedűt kapott. Jelentős hangszergyűjteménye halála után a Smithsonian Múzeumhoz került. 7. Közeli barátja volt Gioachino Rossini és Hector Berlioz, európai hangversenykörútján Goethétől Mendelssohnig számos korabeli művésszel megismerkedett.
Páratlan virtuozitás és a zene határainak izgalmas feszegetése várja a közönséget Lajkó Félix és Balázs János improvizációs estjén a Kodály Központban, október 16-án 19 órától. "Ha a hollywoodi filmekből ismert klisét alkalmaznám, akkor János lenne a »jó «, Félix a »rossz zsaru «. Lajkó extravagáns forradalmár, akit nem érdekelnek a »játékszabályok«, saját törvényei szerint él, és muzsikál. Balázs János az elegáns zongoraművész, aki külsejében, és játékmódjában is ezt az értékrendet képviseli. Egyik és másik koncepció, vagy beállítottság ugyanolyan tiszteletet érdemel. De mi történik, ha »összeeresztünk « két ilyen különböző entitást? " – teszi fel a kérdést a Lehetséges, hogy objektíven és mérhetően, valóban egyszerre szülessenek gondolatok, érzések és képek két emberben, akik valamilyen módon szorosan kapcsolódnak egymáshoz? Lajkó Félix és Balázs János páratlan virtuóza saját hangszerének, együtt pedig a zene határait feszegetik. Ettől oly izgalmas és kiszámíthatatlan a közös zenélésük.