Az Úti Boldogasszony kegykép tisztelete később az egész világon elterjedt a jezsuiták által, számos másolat és egyéni feldolgozás született hatására, ezek közül az egyik legjobban sikerült alkotás Feszty Masa (1895–1959) képe, amely a pesti Jézus Szíve-templom előtt látható. A jezsuita Mária-tisztelet egyik folytatója, Ferenc pápa, aki szintén buzgó Szűz Mária tisztelő, a papszentelése előtt írott hitvallásában fogalmazta meg személyes meggyőződését: "Hiszek Máriában, anyámban, aki szeret engem, és soha nem fog magamra hagyni. Szeptemberben Budapestre utazik a katolikus egyházfő. " A pápa Szűz Mária tiszteletének fényes bizonyítéka, hogy egész Latin-Amerikában, egy új máriás mozgalmat indított el: Maria Knotenlöserin (A csomókat feloldó Mária) augsburgi kegyképet terjesztette el Argentínában és később egész Latin-Amerikában. Ferenc pápa, 1986-ban, frankfurti teológiai tanulmányai során találkozott, az augsburgi Sankt Peter am Perlach-i templomban található kegyképpel, amikor rendtársaival felkereste az augsburgi belvárosban található, a jezsuiták vezetése alatt álló templomot.
Aztán idén januárban az esztergomi Keresztény Múzeum megvásárolta. Ekkor már sejtettem, hogy ennek köze lehet a világeseményhez, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen központi helyen, öt kontinenst átölelő módon, emberek tízezrei előtt lesz látható. – Büszkeséggel tölti el ez a tény? – A művészet nem az egyénnek, nem az alkotónak szól, nem én keresem általa az elismerést. Én személyes meghívást kaptam az Istentől erre a hivatásra, számomra a festészet annak a küldetésnek az eszköze, ami Hamvas Béla gondolatát fejezi ki, hogy egyetlenegy valóság van, és az az Isten. Kanadai Magyar Hírlap – Ferenc pápa, a renitens. A büszkeség emberi dolog, valamilyen eredményre szoktunk büszkék lenni. Az a fontos, ha az Úristen örül annak, hogy a kép "működik, végzi a dolgát". Ezt a képet majdnem harminc éve festettem, és csodálkoztam, hogy miért nem akarja valaki megvenni, miért nem kerül egy templomba oltárképnek. Most azonban minden világossá vált, minden értelmet nyert. Erre az alkalomra várt huszonkilenc évig becsomagolva, falnak fordítva a műtermemben.
A kép ezentúl az esztergomi Keresztény Múzeum állandó kiállításának lesz része. Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita Magyar Kurír
Végtelen Szeretettel: Misi
Valamelyik összetevő mindegyik alkotásnál hiányzott a receptből, amit az 1981-es kultfilmnél boszorkányosan alkalmaztak. Mi volt Petersen sikerének a titka? Először is írt egy remek forgatókönyvet Lothar G. Buchheim (Magyarorzágon A hajó és A tengeralattjáró címmel is megjelent) nyomasztó regényéből. Választása még véletlenül sem olyan történetre esett, amely kínosan összetákolt, műfeszültségekkel teli akciókra helyezi a hangsúlyt. Másodszor: miután a film német regényből készült német katonákat bemutatva, Petersen zömében német stábbal és német színészekkel forgatta le. Valóság és fikció 75 évvel később Az U 96 igaz története. (Egy darabig német-amerikai koprodukcióként tervezték, akkoriban felbukkant Robert Redford és Paul Newman neve is, Rutger Hauer pedig csak azért nem vállalhatta el a kapitány szerepét, mert éppen a Szárnyas fejvadász munkálataiban vett részt. Jürgen Prochnow alakítását látva, szerencse, hogy így történt. ) Harmadszor: kiváló színészekkel remekül dolgozott együtt. Negyedszer: Jost Vacano operatőr és Hannes Nikel vágó személyében két olyan profi állt mellette, akiknek (talán nem túlzás kijelenteni) a film kultikussá válása nagy részben köszönhető.
A helyszínből adódóan az operatőr rengeteg félközeli és még több premier plán beállítással dolgozik, ez pedig olyan kvalitásokat követel, amelyekkel a színész képes elhitetni a nézővel az elmúlás nagyon is valós közeledtét. Ennek megfelelően nem láthatunk grandiózus akciójeleneteket, sőt, az ellenséget is alig. Csatajelenet nincs a filmben, az ellenséges süllyedő hajónak kegyelemdöfésként szánt torpedó és a mélységi bombák robbanásának látványa csak üdítő színfolt. A Das Bootban valójában mindent a legénység szavaiból és reakcióiból tudunk meg. Az őket kereső aktív szonár egyre szaporább pingelése a néma csendben olyan feszültséget teremt, amelyet semmilyen vizuális hókuszpókusz nem lenne képes ilyen tömény dózisban megteremteni. A csend egyébként is központi szerepet játszik az egész filmben. A tengeralattjáró · Lothar-Günther Buchheim · Könyv · Moly. Egyfelől egy tengeralattjárón nincs miért üvöltözve beszélgetni, éppen ezért a dialógusok is halk hangon folynak. (Kiabálást csak akkor hallunk, ha egy mélységi bomba a hajó közelében robban, és vészhelyzet áll elő. )
Gyermekkorunkban elalvás előtt történeteket meséltek nekünk királyfikról és királylányokról, tündérekről, manókról, kalandokról, küzdelmekről, szerelmekről és – sellőkről. Annak ellenére, hogy e lények létezésében hittünk-e vagy sem, el kell fogadnunk, hogy a természetnek bizonyára vannak titkai, pl. léteznek olyan élőlények, melyek meglepetéseket tartogathatnak még a tudósok számára is. Messze vagyunk attól, hogy minden kétséget kizáróan megcáfoljuk vagy bebizonyítsuk a sellők létezését. A hivatalos álláspont szerint a sellők, szirének, avagy hableányok mitológiai lények. Ezeket nem tartjuk valódi élőlényeknek. A képzelet szerint felső testük emberi, altestük halfarokban végződik. A történelem folyamán követni lehet a sellők megjelenését. Már a legrégebbi kultúrák is nyomot hagytak a sellők létezéséről. Az ókori vikingek, görögök, kínaiak – annak ellenére, hogy egymástól igen távoli népekről és kultúrákról van szó – említést tesznek a titokzatos hal-ember testű tengeri élőlényekről. A sellőkről szóló legrégebbi legenda állítólag az asszíroktól származik, miszerint egy nő szégyenében sellővé változott, miután véletlenül megölte a párját.
Ötödször: a téma és annak megfogalmazása. Ez utóbbi a legfontosabb mind közül. A Das Boot egy német tengeralattjáró legénységének szemszögéből mutatja be a háborút. De nem egy csapat fanatikus nácit látunk, hanem hús-vér embereket, akiknek az élete egy fémhengertől függ. Az összezártság, a szűk hely, a háború németek számára egyre reménytelenebbé válása (ezt különösen a tisztek tudják a hajón, kivéve a hithű első tisztet, aki még a mélyben is a náci propaganda mondatait szajkózza), az eseménytelen hetek tompává, depresszióssá és apatikussá teszi őket. Az U-boot ugyanis hiába portyázik, hosszú hetekig (az idő múlására a legénység szakállának méretéből is következtethetünk) semmi nem történik. Egy idő után már mindenki harc után vágyakozik unalmában, ami be is következik, csak nem egészen úgy, ahogyan szerették volna. A depresszió rettegésbe csap át, és a tenger fenekére süllyedt hajón már csak egy csapat félőrült embert látunk, akik semmi mást nem akarnak, csupán életben maradni. Ezt a kétségbeesést, reménytelenséget, tehetetlenséget, az "élve eltemetve" atmoszféráját Petersen és színészei páratlan tökéletességgel mutatták be.