A hasadéknak körülbelül a felénél elérjük a Danila-tavat, ahol tulajdonképpen a patak kiszélesedik, és álló víztükörnek tűnik a lassú folyása miatt. A tó után a Kis- és Nagy-Balika-barlangok következnek. A régiek szerint a barlangot tündérek lakták, akik közül egy beleszeretett az állatait legeltető pásztorfiúba. Mivel ez a tündéreknél tiltott volt, a tündér kővé változott, amely kőoszlop most is ott magasodik a barlang fölött. De ezen barlangok bújtatták el Balika román betyárt is, aki a szabadságharc ideje alatt a labancok elől menekült. Más népi hiedelmek szerint Dárius kincse van eldugva a Tordai-hasadék Kéményseprő barlangjában. De kincset rejt a Tündérvár barlang is, hiszen a monda szerint minden évben Szent György nap éjjelén megnyílik, és tündérek röppennek ki a ragyogó kincsekkel. A hasadék végén a meredek sziklaszirtek elfogynak és barátságos kis rétre érünk. Itt eldönthetjük, hogy visszajövünk a patak mentén, vagy a piros turistautat választva fölkapaszkodunk a hasadék peremére és a turistaúton a sziklák peremén térünk vissza kiindulópontunkhoz.
Kiindulópont: Tordai-hasadék menedékház (Cabana Cheile Turzei) Megközelítés: A menedékház előtti nagy rétet két útvonalon is megközelíthetjük autóval, egyrészt Cheia (Mészkő) falu felől, a másik oldalról Tordáról először Szindre (Sänduleşti), innen a Cheile Turzii feliratú táblákat követve pár kilométer a parkoló. A Szindről való megközelítést javasoljuk, sokkal jobb minőségű az aszfaltút ebből az irányból. A túra leírása A menedékháztól, ahol egy táblán térképet is találunk, a piros jelzéseket követve megyünk a hasadék szája felé. A menedékház körüli gyönyörű rét, háttérben a hasadék mesés képével rendkívül népszerű táborozó-, pihenőhely. A szurdokban vezető, jól kiépített túrautat a piros, a piros kereszt és a piros pont jelzések is mutatják. A menedékháztól egy lépcsősoron keresztül indulunk el, átkelünk a Hesdát-patakon, majd a széles úton a parton haladunk tovább, hamarosan elérjük a természetvédelmi őröket, ahol a szerény összeg kifizetése után indulhatunk is tovább az egyre jobban szűkülő szurdokba.
Ami ezen a ponton esetleg még érdekes lehet, az Tordai pártjának neve, a Párbeszéd. Lófaszt érdekes! Hiszen azt már ezer éve tudjuk, hogy ezek a libsi pártnevek csupán önmaguk karikatúrái. Ahogyan a Momentum annyira zavaró volt a többiek számára, hogy ki is ekézték maguk közül, vagy ahogyan a DK a legkevésbé demokratikus, és a koalícióra cseppet sem hajló párt, illetve, ahogy az is kiderült, hogy a politika bizony nem lehet más, úgy hullott le a lepel az érdemi párbeszédtől kórosan tartózkodó Tordai féle bagázsról is. És hát tulajdonképp semmi érdekes nem történt. A liberók sem a választáson, sem az utcán nem tudtak nyerni, behozták hát a Tisztelt Házba az utcát. Aztán most ezek az utcafiúk és utcalányok a mi pénzünkön, a mi bőrünkre kurválkodnak odabent. Csak legalább az IQ-juk ne fogazna…
Magyarul is megjelent Dean Koontz A Sötétség szeme* című 1981-es regénye, amelyben szerepel egy új, rejtélyes kórokozó, a mai szemmel olvasva vérfagyasztó Wuhan-400 nevű halálos vírus. A regény története szerint a Wuhan-400 vírust biológiai fegyverként fejlesztették ki azzal a céllal, hogy 100%-os halálozási rátájával kipusztítsa az emberiséget. Ez így elég meredeken hangzik, ugye? Szerencsére a valóság nem ennyire drámai, vegyünk is rögtön két fontos különbséget a regénybeli kitalált és a valódi vírus között. A Wuhan-400 regénybeli vírusnak 100%-os a halálozási rátája, míg a valóságban a vuhani koronavírusnak a jelenlegi tudás szerint 2% körül van. A Wuhan-400 lappangási ideje extrém kevés, mindössze 4 óra, a koronavírusnak 2-14 nap is kellhet, mire tüneteket produkál. Jó-jó, vannak különbségek, de most akkor a szerző tényleg megjósolta előre a vuhani koronavírus-járványt? Igen is, meg nem is. A regény korai kiadásaiban még Gorkij-400 volt a neve, és orosz tudósok fejlesztették ki, nem pedig egy Vuhan-környéki laborból származik, és csak később, 1990 körüli kiadásokban változtatták meg a nevét Wuhan-400-ra.
Nem világítanak, nincs fogyasztás. A szocialista politikus szerint a sötétség súlyos következményekkel is járt már, a félhomályban egy önkormányzati képviselő szeme láttára gázoltak el a zebrán egy fiatalembert, aki komoly sérüléseket szenvedett. Mint írta, Szekszárd évek óta sötétségben él, hiába jelzik szinte naponta a lakók a problémát, a helyzet változatlan. Harangozó Tamás szerint a kormányzatnak komoly szerepe volt abban, hogy – a végeredményt ismerve – arra alkalmatlan cégre bízták a városi közvilágítás korszerűsítését. Ezért jogosnak tartja a szekszárdiak igényét, hogy a kormány az "általa közvetve okozott áldatlan állapot" miatt tegyen valamit a szekszárdiak biztonságáért, a közvilágítás megfelelő színvonalának azonnali helyreállításáért. Arra is választ várt a belügyminisztertől, hogy ki a felelős a baleseteket előidéző elégtelen közvilágításért? Pintér Sándor helyett államtitkára válaszolt. Pogácsás Tibor az ellenzéki képviselőnek a kormány szerepére vonatkozó állítását határozottan visszautasította, három törvény alapján pedig le is vezette, a kormánynak miért nincs semmi köze az Elios-ügyhöz.
2019. május 17., 14:17 Ez egy igazi érdekesség volt. Nem azért mert kiemelkedően jó lett volna, vagy izgalmas. Ez sajnos nem igaz. Viszont a regény élete, már más tészta. Eredetileg 1981-ben írta Leigh Nichols álnév alatt. Ebben eddig semmi extra nincs, nagy nevek is játszanak ilyet. Aztán valamikor a '90-es években alaposan átírta a sztorit. Megjelentek benne a lézernyomtatók, már nem az oroszok a mumus, hanem Kína, modern (mármint akkoriban modern) autótípusokat használt benne és egyéb apróságok. Éppen ebből a két korból adódik, hogy nem sikerült igazán jól a történet. Vannak izgalmas oldalai, de alapvetően csak egy felejthető ponyva marad, amit átsüt Koontz állammal szemben érzett paranoiája. (Ezt lehet, hogy nem így kell helyesen leírni…) Elismerem, hogy túl könnyű a szereplők sorsa, az akadályok valójában egyáltalán nem azok, de strandra, vagy egy esős hét estéire jó megoldásnak tűnik. Ettől biztosan nem leszel Koontz-rajongó. Délia >! 2020. március 25., 06:26 Sose olvastam még az írótól, bár a neve ismerős volt, mivel rengeteg könyve jelent meg és a könyvesboltokban mindig halomban állnak a Dean R. Koontz-ok. A mostani olvasásomat se az alap érdeklődési kör, hanem a Wuhan-400 kínai vírus adta, melyet kb 25 éve írt meg az író.