A belső-ázsiai népekre jellemző, hogy a nők férfiak módjára ruházkodtak; ez az európaiak szemében visszataszítónak tűnt. Fémdíszekkel szegélyezett süveg és köntös, veretes ing és kazak az orosházi honfoglaló asszony sírleletei alapján rekonstruálva (László Gyula) A női felső-viselet középen gombolódó és kétoldalt valamint hátul derékig kivágott ujjaskabát, az un. kazak volt, ami fölé kaftánszerű köpönyeg került. A női kazak háromnegyedes hosszúságú volt, amelyet, hogy a lóra fel lehessen szállni nemcsak hátul, hanem kétoldalt is felvágtak. A megmaradt veretek alapján tudjuk, hogy ezek a kazakok derékban "svájfoltak" voltak, széleit prémekkel vagy fémveretekkel díszítették. A női kaftán vagy elöl nyitott volt és gombsor tartotta össze, vagy szárnyát két oldalra csapták. Ez a felsőruha a térdet is takarta; szegélyét gyöngy- és fémdíszekkel ékesítették. A derékon pártaövvel csatolták össze. A felsőtestet borító ruhák ujjai mind derékből szabottak voltak. Honfoglaló őseink női vislete | Hódmezei Őrzők Íjászegyesület. A kazakot bő és csizmába szorított nadrág fölött viselték.
századbeli közép- és belső-ázsiai turán viseletből származnak. A mi pedig a magyar és lengyel viselet egymáshoz való viszonyát illeti, itt is bizonyos a kölcsönös hatás a nélkül, hogy ez idő szerint pontosan meg lehetne állapítani, mi az, a mit a lengyelek tőlünk vettek át, mi pedig a lengyelektől? A hol módunkban lesz, úgy is rá fogunk mutatni. Áttérve a honfoglaláskori magyarok viseletére, a következő kérdések merülnek fel: milyen volt külső megjelenésük? miből készítették öltönyeiket? Honfoglalás kori viselet kép. milyen ruhanemeket hoztak magukkal? minő volt ezeknek az alakja és szabása? hogyan diszítették öltözetüket? miféle ékszereik, miféle fegyvereik voltak? s végül, mint kiválóan lovas népnél, miben állt a ló fölszerelése?
A NAZCA /HUNOR-MAGYAR/márka neve a tradicionális termékek minőségi fokmérője. - Lábbelik felsőrész anyaga: juh, kecske, marhabőr, bivaly stb. - Bélés anyaga: juh, kecske, sertés, ill., marha színbélés. - Talp anyaga: krupon bőrtalp, ami gumigombákkal (tunit) van, csúszás mentesítve. - Ruhák alapanyaga: kézi szövésű lenvászon és finom vászon, selyem, valamint mosható szarvasbőr utánzat, és természetes marhabőr és bőrrátét, stb. Szeretettel és tisztelettel használjuk fel a TURÁNI ORNAMENTIKÁBAN található, régészek által is hitelesnek és magyarnak mondott, eredeti hun, szkíta, avar motívumokat. Ez egy egyedülálló, zárt magyar művészet. Formai nyelvezete mögött, mélységes természetismeret, bölcsesség és tudás rejlik. A mai rohanó világban könnyen elvesznek a magyar múlt értékei, ha hagyjuk. Hunor-Magyar - Honfoglaláskori öltözékek, kellékek íjászoknak, hagyományörzőknek. De akik e-sorokat olvassák, azok tudják, hogy őseink, az általuk használt díszítőmintázatukon üzennek, és adnak erőt, hitet nekünk! Méltán lehet büszke, és tisztelettel viselheti minden magyar, több ezeréves múltunk csodálatos formakincsét.
közt ethnikailag nem, csupán politikai csoportosulásuk szerint tudtak különbséget tenni. A honfoglaláskori magyar viselet tehát lényegileg nem egyéb, mint a hunn-avar viseletnek IX. századbeli alakja, a melynek pontosabb megállapítására a népvándorláskori viseletnél felhozott adatokat egyebekkel is kibővíthetjük. Nevezetesen az öltözetre vonatkozó ősmagyar (t. Honfoglalás kori női viselet. i. a honfoglalás koránál régebbi) elnevezésekből és az ily módon ősréginek fölismert ruhanemek ethnografiai összehasonlításából pusztán elméleti úton is bizonyos képet nyerünk a viselet minémüségéről, a mely eljárást nyelvi adatok hiányában nélkülöznünk kellett a hunn-avar viselet megállapításánál.
Lehetséges, hogy már a honfoglalás korában ismerték a sarkos csizmát; a sarok a kengyel hátracsúszását akadályozta meg. A csizmák általában bőrből készültek, de hordtak nemezcsizmát is. A női csizmánál a színnek is jelentőséget tulajdonítottak; ezt népi szólásaink is őrzik: "Piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való". A női ruha kiegészítői A honfoglaló magyar nők viselete a férfiakénál is pompásabb volt. Gyöngyvarrottas vagy pitykékkel díszített ingjük fölött négyzetes veretekkel vagy préselt rozettákkal szegélyezett kaftánt viseltek, amelyet a derekukon ugyancsak fémdíszes, olykor csüngős veretekkel kivert öv fogott össze. Brokátból, selyemből készült köntösük fémdíszeihez hasonló ékítmények szegélyezték a leányok pártáját és az asszonyok süvegét. Díszes fejű szögecsekkel volt kiverve csizmájuk is. Ékszereik is gazdagabbak a férfiakénál, bár a magyar nők nem hordtak túl sok ékszert; ennek szerepét őseinknél a ruházat vette át. Kialakultak a ruhaékszerek, amelyek saját funkcióikon túl a ruházatot is segítették abban, hogy a gyakorlati igényeken túl ékesítő, jelölő vagy hiedelem eredetű célokat is szolgáljon.
Állományuk 2005-ben 1500 egyedet számlált, és mindegyik attól a 31 lótól származik, melyek 1945-ben már fogságban éltek, és melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt. A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött válalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeresen visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma elérte a 248-at. A Przewalski-ló A ló nevét az orosz tábornokról, Nikolai Przewalszkijról kapta(1839-1888), aki felfedező és természettudós is volt. A létezéséről szóló beszémolók alapjén sejtette, hogy él ez a faj és egy expedíció sorén meg is talélta, majd 188 1-ben írta Hagenbeck sok lovat fogott be 1900 körül, melyeket azutén állatkertekbe szállítottak. A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét-tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció. A természetes populáció a ázadban kezdett csökkenni, míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult utolsó vad ménest 1967-ben látták, az utolsó egyedet pedig ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a vadonból kihaltnak tekintették.
A ló háziasításának pontos idejére és helyére vonatkozóan nincs általánosan elfogadott elmélet, így lehetséges, hogy egyidejűleg több helyen történt. A szakértők nagy része azonban valószínűnek tartja, hogy a ló háziasításának folyamata Közép-Ázsiában kezdődött, a korai civilizációk idején, nagyjából i. e. 4000 évvel ezelőtt, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. Bizonyítható, hogy a körülbelül ötezer évvel ezelőtt virágzó botaji kultúrában -a mai Kazahsztán területén-már foglalkoztak lovakkal (8. ábra). A lovat kezdetben húsáért és tejéért tartották, később azonban a nomád lótartók rájöttek, hogy felszerelések, sőt emberek szállítására is alkalmas, így elkezdték málhás lovakként használni. A kerék mezopotámiai, hétezer évvel ezelőtti feltalálásának köszönhetően a ló fogatban való használata is elterjedt. Nyugat-és Közép-Európában mintegy i. 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátaslóként. 2005-ben mitokondriális DNS-vizsgálatot (mtDNS) és Y kromoszóma vizsgálatokat végeztek számos mai lófajta és 5300 éves lócsontok felhasználásával.
A különbség a fogatolás módjából eredt, amelyre a példát a kínaiaknak az adhatta, hogy a kínai folyókon és csatornákon gyakran emberek vontatták a partról a hajókat, és kitapasztalták a hevederek optimális elhelyezését a testen. Ezt alkalmazták a lovak fogatolásánál is, amivel "forradalmasították" a ló erejének felhasználását. A szügyhám Kínából terjedt el a belső-ázsiai népek közvetítésével később - a középkorban - Európában is. A lovaglást azonban nomád szomszédaiktól vették át a kínaiak. (Ezt mutatja a híres agyaghadsereg - Kr. 210 - lovasainak felszerelése és a szibériai Pazirik - Kr. 5. század - lovas leleteinek hasonlósága. ) A hunok vagy hsziungnuk ismételt támadásai (Kr. 4. századtól) ösztönözték Kínában a lovas harcmodor, a könnyűlovasság kialakulását, amellyel sikeresebben vették fel a harcot a lovas támadókkal. Emiatt vették át az íjjal és nyíllal való harc módszerét és a nyereg használatát (Kr. 7. századtól), és megkezdték a lovak tenyésztését és nemesítését. Kínai "lószerző" expedíciók indultak a mai Turkesztán területére, hogy onnan "vért izzadó mennyei lovakat", tarpánokat, türk lovakat hozzanak a Kr.
A lovak is képesek érezni, s szeretni, ha megbántod egyszeris valaha, azt nemfelejti. Attól, hogy egy ló nem nyugodt, nem a természetéből fakad, hanem a neveléséből. ♥ ♥ ♥ LOVE HORSE ♥ (Ich hoffe, so mag ich es meine Seite und unterstütze Sie Morgen, kommen! ) OVERDOSE. talán ősszel ismét rajthoz állhat! *Lovakról* *A ló őse* A vad lovakról Amit a lóról tudni kell A ló külleme A lovak színei, jegyei Érzékszervek A lovak viselkedése *Lófajták* Arab ló Berber ló Andalúziai ló Angol telivér Angloarab Shagya arab Luzitano (Utoljára frissítve 2009. -ben) Indulás: 2006-11-15 New extra (Hamarosan) Lovasminden Társoldalak: Szavazz Melyik (póni-törpeló a kedvenc fajtád? ) Shettlandi póni (1 / 7%) Wels Pónik (8 / 57%) Falabella (1 / 7%) American miniatűr ló (4 / 29%) Szavazatok száma: 14 Létrehozás időpontja: 2009-09-06 09:10:02 Szavazás lezárva: 2010-04-19 17:07:18 Lezárt szavazások
A ló õse Mi volt a ma élő ló őse? Meglehet, hihetetlenül hangzik, de a ma élő háziló legrégebbi, ismert őse a legkevésbé sem hasonlít ma élő utódjára:e kistermetű állat mellső lábán négy, hátsó lábán pedig három ujj Eohippus ''hajnalpír lova,, kb. 50-60 millió évvel ezelőtt élt, az Észak-Amerikai kontinensen, de Európában és Ázsiában is előfordult egy hozzá nagyon hasonló ősló, a apró termetű őslovacska kezdetben az erdőkben élt, ahol puha lombbal és különféle növényekkel táplálkozott. Hosszú idő elteltével azonban alaposan megváltozott az é erdők lassanként kiszáradtak. Helyüket fűvel borított sztyeppék, puszták vették át, melyekben allig volt az alkalmazkodóképpes fajok maradhattak életben. A lovak őseinek elsősorban a kemény, pusztai fűhöz kellett hozzá új tápláléktól megváltozott az egymást övető nemzedékek óbára tette az állatokat az is, hogy a kegyetlen pusztában nem volt hova elbújniuk a ragadozók elől, így csak a lábukra minél gyorsabban tudjanak futni, lábujjaik visszafejlődtek, végül csak a kemény szaruréteggel körülvett középső ujj maradt meg.
A távlovagló sportágban kiemelkedőt tud nyújtani, annak koronázatlan királya! Az ugrósportban kiemelkedő képességet örökítők is előfordulnaa fajtacsoportban (Ramzes, Gazal VII, Bajar). A legelterjedtebb, hobby célból tartott lófajta. ÁLLOMÁNYA Elterjedtsége alapján az egyik legnépszerűbb világfajta. Csak Amerikában több mint százezer egyedet tartanak nyilván, Európában is számos jelentős ménese van, kedvelőinek, tenyésztőinek száma egyre növekszik. Tenyésztését világviszonylatban az Arab Lótenyésztők Szövetsége (WAHO) szabályozza, írja elő a méneskönyvi megfelelés követelményeit és ellenőrzi azokat. Magyarországi tenyésztő szervezete Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete.
Ekkor még egy földnyelv húzódott Amerika és Eurázsia között, amelyen át a lovak az egész földet benépesítették. Miután a földnyelvet elárasztotta az óceán, Észak-Amerikában a lovak teljesen kihaltak. A lovak a tizenhatodik században, a spanyol felfedezőkkel együtt érkeztek meg ismét Amerikába. A lovak az utolsó jégkorszak ideje alatt A Pleisztocén idején, amikor az északi félteke legnagyobb részét gleccserek borították, az eurázsiai lovak nemzetsége három ágra szakadt: lovakra, zebrák ra és szamarak ra. Tízezer évvel ezelőtt, amikor az utolsó eljegesedés is véget ért, megjelent az a faj, amelytől a mai lovak is származnak. A tudósok még mindig vitatkoznak a lovakkal kapcsolatban. Röviden összefoglalva 2 elmélet létezik: az első az, hogy az akkori lovak élőhelyeik szerint négy kategóriába sorolhatóak: erdei, tundrai, síksági és styeppe övezetben élő lovak. A másik elmélet is négy kategóriába sorolja őket, ilyenképpen: 1. típusú póni, 2. típusú póni, 3. típusú ló és 4. típusú ló. Annak ellenére, hogy a vélemények megoszlanak, abban már minden tudós egyetért, hogy ötezer évvel ezelőtt, a bronzkorszakban, a lovak már kevésbé különböztek egymástól, az ember volt az, aki különböző igényeinek megfelelő fajtákat tenyésztett ki.