1940 A második világháború nehézségeinek ellenére a '40es évek eljegyzési gyűrűi nagyok és feltűnőek voltak. Ívelt mintákkal díszített gyűrűk, nőies motívumokkal, mint masnik, íjak, és virágok. A platina a háború miatt hiánycikk volt, ezért aranyból készültek a gyűrűk. A gyémánt a leg kedveltebb drágakő maradt, de anyagi megfontolásból előfordultak zafír és rubin eljegyzési gyűrűk is. Modern eljegyzési gyűrű készlet. 1950 Audrey Hepburn férje, Mel Ferrer indíthatta el a trendet az egymás mellé húzható, különböző színű gyűrűkkel, ami a mai napig közkedvelt maradt. 1960 Ez az évtized hozta el a korszakot, amikor a hírességek a minél nagyobb, látványosabb eljegyzési gyűrűkkel kerültek fel a címlapokra. 1963-ban, Richard Burton adott Elizabeth Taylornak egy 33 karátos asscher csiszolású gyémántgyűrűt, és ennek az évtizednek az elején, Jacqueline Kennedy jellegzetes smaragd-gyémánt eljegyzési gyűrűje adott a smaragdnak hatalmas ismertséget. 1970 A princess és radiant csiszolások szögletes formája ebben az időszakban lett tökéletesítve, és ekkor tudta elnyerni azóta is tartó népszerűségét.
A Viktoriánus eljegyzési gyűrűkben nem ritka volt a szeszélyes, romantikus motívumok, mint a szívek, nyilak, virágok, és még kígyók is (ami a végtelenséget jelképezte). A Viktoriánus kor végére a gyémánt jobban elterjedt az eljegyzési gyűrűkben, mivel komoly lelőhelyeket találtak Dél Afrikában. A Tiffany&Co. bemutatta a hat karmos "Tiffany foglalatot", ami kiemelte a gyémántot a gyűrűből, hogy megmutassa teljes szépségét. Korai huszadik század Az Edward korszakban a gyémánt eljegyzési gyűrű széleskörű elfogadást nyert. Az ipari forradalom által megnövekedett jólét, és a növekvő középosztály Európában és Amerikában. Modern eljegyzési guru php. Ennek köszönhetően az ékszerek egyre több embert tudtak megszólítani, mint addig bármikor. Az Edward-korabeli eljegyzési gyűrűk általában gyémántot tartó díszes platina gyűrűk voltak 1920-1930 A '20as, '30as évek eljegyzési gyűrűi kevésbé nőies, inkább geometrikus formákból álltak, az akkor divatban lévő Art-Deco jegyében. Általában gyémánt, geometriai alakokat formázó gyűrűben, egyéb színes drágakövek társaságában, fehérarany vagy patinafoglalatban.
Egyediséget lehet adni még az arany színének változtatásával, vagy egy kevésbé megszokott drágakővel. A designon túl pedig egyre inkább teret nyer a társadalmilag tudatos és a környezetbarát vásárlás, ami az ékszereknél a felelős forrásból származó drágakövek (pl. Forevermark gyémántok) előnyben részesítését, és az újra felhasznált arany használatát jelenti.
Ha egyedi elképzelései szerint készíttetne jegygyűrűt, egyéb ékszert, válassza ékszertervezés, ékszerkészítés szolgáltatásainkat! Ha pedig a meglévő kínálatunkból választana egy Karl ékszert, nálunk megtalálja a világ legtöbb eladó gyémántját egy helyen. Vegye igénybe a gyémántkereső alkalmazást, és találja meg az Önnek tetsző darabot gyémánt gyűrű készítéséhez!
Az egyes darabok kevésbé legyenek laposak, minél kockaformább, annál szebb, látványosabb lesz a végeredmény. A zöldségeket nagyobb darabokra vágjuk (5 cm-es kockák), a fokhagymafejet héjastul kettévágjuk. Az összes zöldséget, fűszert és húst jól elkeverjük, a mézzel és borral befedjük. 3 napig hagyjuk a marinádban. Elkészítés: Ezután a húst és a zöldségeket kivesszük, alaposan leszárítjuk. A marinád levet felforraljuk, lehabozzuk és átszűrjük. Vörösboros marhapörkölt bulgurral | Nosalty. A húst feltüzesített vasserpenyőben, minimális növényi olajon lepirítjuk, amíg minden oldala szépen karamellizált színt kap (sötét-aranybarna). Kerüljük a fekete színt, ez megkeseríti a húst. A zöldségeket vasserpenyőben szintén sötét-aranybarnára pirítjuk. Magas falú edénybe helyezzük a megpirított húst és zöldségeket, a felforralt, átszűrt marináddal leöntjük. A fűszereket is visszatesszük. Hozzáadjuk a barna, borjú alapmártást és a csirkecsontlét. Alaposan fedjük be, az éppen csak szint nem elegendő. A tűzhelyen forrásig hevítjük, sütőpapírral (cartouche) befedjük, kisebb fémtálcákkal súlyozzuk, majd sütőbe helyezzük.
8-10 órán át 89ºC-on pároljuk. 8 óra elteltével ellenőrizzük, megfőtt-e. Ha éppen olyan puha, mint egy jó pörkölt, elkészültünk. Ha kemény, akkor tovább pároljuk változatlan hőfokon. Akár 1-2 órával tovább. Vigyázzunk nagyon, ne főzzük túl, ne essen szét, annál nincs rosszabb. Ha megfőtt, a húst szűrőkanállal kivesszük, a párolólevet átszűrjük. A zöldségeket eldobjuk. Mártás: Az átszűrt párolólevet beforraljuk harmadára, ekkor csodálatos, gazdag pörköltszaft-mártás állományúvá sűrűsödik. HuNoCu: Francia marhapofa-pörkölt. A végén kevés áfonya-lekvárral és étcsokoládéval ízesítjük. Vajjal gazdagon montírozzuk. Tárolás, felmelegítés: A húst, miután kihűlt, 130g-os adagokra porciózzuk. Ez az ajánlott adaghányad. (A nyesedéket félretesszük, bármilyen zöldséget, esetleg sertéshálót megtölthetünk vele, stb. ) Persze, meg is tarthatjuk, de az igazán elegáns és látványos tálalásért fontos, hogy csupán a szép, egyenletes, nagydarab húsokat használjuk. A húst a mártással leöntve is tárolhatjuk. Az étteremben a húsokat adagonként vákuumfóliába csomagoljuk, és 3 evőkanál mártást adunk hozzá, sokkolóban lehűtjük és csak ezután zárjuk le légmentesen.
Dobjuk a húsra az előzőleg elkészített Bouquet garnit és sóval, őrölt fehérborssal mérsékelten fűszerezzük meg a bogrács tartalmát. Alaposan keverjük össze a húst és szükség szerint adjunk hozzá még annyi fehérbort (vizet, leszűrt húslevest, fondot), hogy majdnem ellepje a húst, aztán a következő órákban, amíg a hús szaftos-puha nem lesz, hagyjunk az étel csak szükség szerint zavarva főni. A só és őrölt fehérbors mellett én a főzés során szárított zöldfűszereket, rozmaringot, bazsalikomot, majoránnát, oreganot és kakukkfüvet is használtam. A fűszerezéssel számos irányban nyithatunk utat. Ez az egyik a lehetséges (és járható) irányok közül. A továbbiakban az étel felügyelete a feladat, ahogy az bográcsozásnál jól megszokott. A főzésre szánjunk időt, mert a marhapofa megpuhulására 2-3 órát is várnunk kell. Vigyázzunk, hogy a tűz megfelelő legyen, s a bográcsban a folyadék egyenletesen forráspont közelében maradjon, a hús ne égjen le és a folyadék időben pótlásra kerüljön. Kezdetben a maradék második palack borral pótoljuk a bogrács levét, de a legvégére is hagyjunk egy félpohárnyi (100 ml) bort, hogy az elkészülés előtti utolsó 5 percben még a bográcsba löttyinthessük, mint egy áldást.
A MARHAPOFA kapcsán írtam, hogy egy "klasszikus fogás új, kevésbé ismert alapanyagból legalább annyira hatásos, mint az ismert alapanyagokból egy teljesen új fogás. Mindehhez társul, hogy nagyon szokatlannal sem érdemes próbálkozni, viszont okos dolog az ismert ízek és asszociációk szinergiáit kihasználni. " A következő képen látható húsrész, a dicsért marhapofa, tehát elméleti szempontból is jónak tűnő választás, amit mindenképpen érdemes kipróbálni. Az előzőeken túl némi újdonságot jelent a Michelin-csillagos éttermek wagyuból (is) készülő marhapofáihoz képest, hogy ez a magyar marhapofa bográcsban készült. A bográcsban éppúgy brézelhetünk (braising), mint a professzionális konyhákban is sokszor, amikor ezt a kiváló, szaftos húst készítik. Zoli barátom, meghallván, hogy miből is készítek ételt, elmesélte, hogy éppen mostanában (2009) olvasta, hogy a vendéglősök a költségek csökkentése érdekében az olcsó húsokat keresik, köztük a marhapofát is. Lehet ebben igazság is, ám gasztronómiai szemszögből nézve mégis felületes és téves ez a vélekedés.