Nem számít, hogy honnan jöttél. A zenén keresztül mindannyian megérthetjük azt, hogy egyek vagyunk. Nem számít, hogy honnan jöttünk, Magyarországról vagy Németországbó, eredendően ugyanonnan jöttünk mind, ugyanabból az egységből származunk, ugyanaz a lényegünk, ugyanazokat a dolgokat érezzük, ugyanazokat a dolgokat tapasztaljuk az életben. Ezért számunkra a zene, és a saját személyes tapasztalataink a párkapcsolatunkban, a zenénk egyetemes kifejeződésévé vált. Ezt szeretnénk megosztani az utazásainkkal és koncertjeinkkel és az embereket összekötni a zene által. Kövesd a jövő heti posztunkat, amiben folytatjuk a zenészduóval az interjúnkat. Az interjú első részét itt olvashatod! Az interjú harmadik részét itt olvashatod! Az interjú negyedik részét itt ol vashatod! Mirabai Ceiba ez évi magyarországi koncertjére itt tudsz jegyet vásárolni. Találkozunk a koncerten?!? Óriási buli készül a belvárosban: le ne maradj, ingyenes lesz! - Terasz | Femina. Tetszett az írás? Ha szeretnél más hasonló jellegű írást olvasni hétről-hétre jógáról, meditációról, tudatos életmódról, iratkozz fel Mia rendszeres leveleire, állandó frissülő egyéb tartalmainkat pedig kövesd a Facebook és az Instagram oldalunkon is.
Interjúnk második részében arról mesél Mirabai Ceiba zenészpárosa, Gely (Angelica) és Markus, hogy hogyan találkoztak életükben először a zenével, s az hogyan vált életük részéve. Arról, hogy hogyan ismerkedtek meg egymással, miként vált a zene összekötő kapoccsá köztük, s ezen túl a zene jelentőségéről is. Sat Nam Jóga: Emlékeztek arra az első alkalomra az életetekben, amikor elkezdtetek énekelni, vagy először találkoztatok valamilyen hangszerrel? Van ilyen első jelentős pillanatotok, amikre emlékeztek? Gely: Számomra az első alkalom, amire emlékszem, amikor először kapcsolatba kerültem a zongorával, az hét éves koromban volt. A nagymamám beíratott zongora órákra, amiket nagyon szerettem. Aztán 1985-ben Mexikóvárosban volt egy hatalmas földrengés, ami nagy sorscsapás és katasztrófa volt, s ennek következtében el kellett költöznünk Mexikóvárosból, s körülbelül egy hónap múlva abba is hagytam a zongora tanulmányaimat. Interjú Mirabai Ceiba-val (2.rész) | Sat Nam Kundalini Jóga. A nagymamám koncert zongorista volt. Egy gyönyörű és híres épületben játszott Mexikóvárosban, a Villa Sartes-ben, de a karrireje megszakadt, amikor férjhez ment és megszülettek a gyermekei.
Markus kelet-német. Angelika Tucsonban, Arizonában született, és egy kis faluban nőtt fel Mexikóváros közelében, egy mexikói anya és német apa lányaként. Zenéjüket ezen a turnéjukon is, mint sok más esetben, Bogdán Djukic kíséri, aki varázslatos hegedűjátékával és ütőshangszerekkel egészíti ki az éteri hangzást. Univerzális mantrák, latin-amerikai dallamok: Angelika és Markus együtt alakították ki azt az egyedülálló, új stílust a világ mantrazenei világában, ahol egyesítették a hagyományos kundalini jóga mantráit eredeti, hagyományos angol és spanyol dalokkal, melyek tükrözik az amerikai indián befolyást, és olyan bölcsek szavait szólaltatják meg a zene nyelvén, mint Rumi, Thich Nhat Hanh, Guru Nanak és Yogi Bhajan. Képek forrása: Getty Images Hungary.
Azt is éreztem, hogy meg kell tanulnom valamilyen hangszeren játszani, talán dalokat is írhatnék, s így tudnám magamat is kísérni. Ekkor volt egy kis gitározós időszakom. Azután eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, itt az ideje, hogy megtapasztaljam a saját utam a zenében, így kiszálltam a zenekarból. Egyszer csak megláttam egy barátomat hárfán játszani egy koncerten, s ez volt az amikor azt mondtam, ez az a hangszer, amit meg akarok tanulni. Ekkor találkoztam a hárfával, s nagyon bensőséges viszonyunk lett, amelyet megtartottam a zongorával is egész életemben. Ez az én történetem. Markusnak megvan a saját története. Markus: Amikor olyan 14 éves lehettem, volt egy barátom, aki gitározott. Ez az a kor, amikor elkezdett érdekelni, hogy mi történik a családodomon kívül, másokkal. Kelet-Németországban születtem. Ott a zene nagyon fontos volt, mert a zenén keresztül tudtunk a szabadságról beszélni. Ugyanezért a művészet is nagyon fontos volt akkoriban. Nálatok, magyaroknál, abban az időben kommunizmus volt.
Az első áldozat véresre vert valakit egy buliban heccből. A második meg feltöltött egy "make America white again" típusú podcast-et a netre. Ohh oké. Mehet. Kinek milyen kis titka van még? Aztán jött a nem várt fordulat. A kis cukorfalat csapatunkból (felsorolást lásd feljebb) gyilkosunk egy huszárvágással kipöccinti a mi kis Rodrigonkat a csapatjátékból, mert… figyelj! Ülsz? Drogozik. Hogy antidepresszánst szed, vagy permanensen be van állva, az nem derül ki. De, hogy az igazságérzetünk nem ujjong örömében, az biztos. Nem folytatnám a sort, mert innentől szinte semmilyen kohézió nem lelhető fel a gyilkos indíttatásában. Nézed a filmet, ami amúgy szemtelenül faék-egyszerűen egymásra hordott jelenetek sora, minden rendezői és operatőri érzéket nélkülöző storyboard kockák, amiből még Fincher sem tudna izgalmat kicsikarni, mert a forgatókönyv sem tudja igazán, hogy mit is akar mondani. Valaki van a házadban: Sarah Dugdale, mint Katie Koons. Kredit: © 2021 Netflix, Inc. De menjünk tovább, hátha lesz valami értelme annak, hogy kedves, igencsak átlagos tinédzsereket gyilkol valaki, aki rendszerint magára ölti az áldozatai arcát.
Hogy mi a f**z van? Hogy miért? Vagyis, hogy mi? Körülbelül ezek a gondolatok cikáztak át az agyamon a stáblista alatt. De aztán arra is fáradt voltam, hogy felháborodjak. Egy kivételesen selejtes műalkotást sikerült kifognom a Netflix kínálatából. Ez van. Adott egy csapat tinédzser az érettségi előtt, akik tulajdonképpen jófejek, nincs velük baj, vannak titkaik, de kinek nincsenek. Klisé cunami, ahogy végig nézel a társaságon. A feka nagyszájú csaj, a visszafogott latino fiú, a másik színesbőrű lány, aki kedves, okos és verseket ír. Aztán a NASA őrült kocka, akinek az egyetlen érdekes tulajdonsága, hogy nembinárisként definiálja magát. Van még kőgazdag aranyifjú, akinek fáj a lét, mert mindene megvan, no meg a befogadott meleg focista. Jah és az örök kellék, a kívülálló, mindenkinél kicsit furcsább srác, akiről kiderül, hogy a depós megjelenés csak álca, amúgy kedves, melegszívű, okos és viszi a legjobb csajt. Valaki van a házadban: Theodore Pellerin, mint Ollie Larsson. Kredit: DAVID BUKACH/NETFLIX © 2021 A kezdő képsorok achilles trancsírozó felütése után, elkönyveltem, hogy ez egy ilyen küldetéstudatos sorozatgyilkos horror lesz.
Az IMDb-értékelést nem értem, annyira azért nem volt rossz film. Egyszer meg lehet nézni, bár tényleg nem túl izgalmas. Átlagos film. Már az elején tudtam, ki a gyilkos. Néhol elég lapos volt. Egyszer meg lehet nézni. Gyenge Az előzetes sajnos most is átvert minket. Sokkal jobbnak mutatta a filmet, mint ami. Unalmas sztori, gyenge alakítások, kiszámítható végkifejlet. Nem ajánlom megnézésre sem. :( Tipikus slasher Elképesztő mennyiségű fű, átlagos és sajnos kiszámítható sztori, sok hulla. James Wan producerkedése sem mentette meg. Jól összerakott sablonfilm, sokadik hasonló horrorfilm ezzel a sablon felállással. Vártam, hátha sikerül valami újat belecsempészni, de sajnos nem így lett, talán a gyilkos által használt, az áldozatról mintázott maszk nem az, ilyenre nem emlékszem e... több» A 90-es évekbeli vagdosós-szabdalós horrorfilmeket idézi, nyilván arra a nosztalgiára épít, de annyire nem tér el a bevett sémáktól, hogy egyszerűen kiszámítható és unalmas. Annyira tipikus... semmi eredetiség nincs benne.
Hirdethetsz Weboldalt, szolgáltatást vagy terméket Ha weboldalt hirdetsz, akkor a számodra egy 300x100 pixeles banner felületet biztosítunk. Ha terméket vagy szolgáltatást szeretnél hirdetni akkor a banner felület mellé egy 500x400 pixeles leíró felületet is biztosítunk. Vedd fel velünk a kapcsolatot további információért! data_admin vagy Desmond Email: