Kosár Termékek száma: 0 Ígérjük, mindent megteszünk, hogy Ön elégedett legyen! Ha a megrendelt termék mégsem felel meg Önnek, a kézhezvételtől számított 15 napon belül visszaküldheti. Fizethet utánvéttel, PayPal-on vagy bankkártyával. -59% -69% -67% -26% -30% -27% -63% -58% -64% -64%
Rövidujjú halásznadrágos női pizsama rugalmas pamut alapanyagból. A nadrág fehér alapon pettyes, a pizsamafelső cicás mintával készült. Méretek: S: mellbőség: 78-90 cm, felső hossza: 62 cm, csípőbőség: 90-100 cm, nadrág hossza: 65 cm M: mellbőség: 82-95 cm, felső hossza: 64 cm, csípőbőség: 95-105 cm, nadrág hossza: 67 cm L: mellbőség: 86-100 cm, felső hossza: 66 cm, csípőbőség: 100-115 cm, nadrág hossza: 69 cm XL: mellbőség: 90-106 cm, felső hossza: 68 cm, csípőbőség: 105-120 cm, nadrág hossza: 71 cm 6 195 Ft
Csak aukciók Csak fixáras termékek Az elmúlt órában indultak A következő lejárók A termék külföldről érkezik: 2 12 40-42-es pizsama alsó Állapot: használt Termék helye: Magyarország Hirdetés vége: 2022/04/08 18:19:36 4 Új női pizsama L es új Borsod-Abaúj-Zemplén megye Hirdetés vége: 2022/04/11 14:38:32 Hirdetés vége: 2022/04/11 14:38:51 Woody overál pizsama L Csongrád-Csanád megye Hirdetés vége: 2022/04/11 08:59:48 Női pizsama M-L-es Hirdetés vége: 2022/04/11 09:00:00 3 Snoopy pizsama felső Hajdú-Bihar megye Hirdetés vége: 2022/04/08 10:02:26 Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka
Céginformációk Adatvédelmi nyilatkozat Adatvédelmi beállítások módosítása ¹ Népszerű: A kiemelt termékek olyan gondosan kiválasztott termékek, amelyek véleményünk szerint nagy eséllyel válhatnak felhasználóink igazi kedvenceivé. Nemcsak kategóriájukban tartoznak a legnépszerűbbek közé, hanem megfelelnek a csapatunk által meghatározott és rendszeresen ellenőrzött minőségi kritériumoknak is. Cserébe partnereink magasabb ellenszolgáltatással jutalmazzák ezt a szolgáltatást.
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz (Corvin Kiadó, 2002) - Válogatott versek és levelek Kiadó: Corvin Kiadó Kiadás helye: Déva Kiadás éve: 2002 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 159 oldal Sorozatcím: Corvin Klasszikusok Kötetszám: 21 Nyelv: Magyar Méret: 14 cm x 10 cm ISBN: 973-8192-86-2 Megjegyzés: A szerző portréjával illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30. ) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858). Elszegényedett nemesi családból származott. Apja csizmadia volt, anyja cseléd. 1821-ben meghalt az édesanyja, apja pedig nem törődött vele tovább. Apai nagyapjához került Igricibe. Itt járt iskolába, s a rektora segített neki Sárospatakon továbbtanulnia. 1832 őszén került a sárospataki kollégiumba, ahol mint szolgadiák tanult. 1837-től 1838-ig segédtanító volt Sárbogárdon. 1838-tól 1844-ig végezte felsőbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. Tanulmányai befejezése után református lelkész lett. 1844-ben Eperjesen lett nevelő, itt került kapcsolatba Petőfi Sándorral. 1848-ban tábori papként szolgált a honvédseregnél a schwechati csatában. Petőfi Sándor hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. 1845 decemberétől 1846 késő tavaszáig Pesten tartózkodott.
Életének két legsikeresebb műve A madár, fiaihoz és A gólyához című költemények. Wikipedia A madár, fiaihoz Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő… Fiaim, csak énekeljetek! Zivatar volt;─ feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen, Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek…. Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirul. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek! A jelennek búját édesitvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek: Itt hagynátok, idegent cserélve…?
Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30. ) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858). Tompa Mihály máig sem foglalhatja el a költészetét megillető helyet irodalomtörténetünkben. A maga korában, és még sokáig azután is, úgy tekintették, mint Petőfi és Arany mellett a "nagy triász" harmadik tagját, a népnemzetinek nevezett nemzeti klasszikus költészetnek Petőfivel és Arannyal egyenlő rangú főalakját. Ez az értékelés túlzott volt. Tompa szerényebb tehetség, mint ama költészetbeli főszereplők, akiknek egyébként személy szerint is jó barátja volt. Hanem amikor a megfelelő időtávlat hidegebb fejű értékelése megállapította, hogy nagyságrendben csak nagy társai mögé sorolható, akkor elkezdődött lebecsülése, jelentőségéről egyre kevesebb szó esett, afféle egykor divatos vidéki pap-költőnek tekintették, aki kegyeletből kap helyet az antológiákban. S habár közben-közben egynéhány verse újból népszerű lesz, habár az értők tudják, hogy Tompa Mihály ennél sokkalta több és nagyobb, mellőzöttsége mindmáig fennáll, alakja nem izgatja az irodalomtörténészeket, és így az sem köztudomású, hogy miközben oly sok szál köti költői előzményeihez, még több kortársaihoz, egyben-másban olyan új hangütések előhírnöke, amelyek csak jó időkkel őutána lettek jellemzőek az övénél modernebb költészetben.
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves m 10326 Misztrál Együttes: Óh, én édes hazám, te jó Magyarország... (Valedicit patrie... ) részlet Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, Ki kereszténységnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Ist 9365 Misztrál Együttes: Elment a két lány (népdal) Elment a két lány virágot szedni, Elindulának kezdének menni, Egyik a mástól kezdé kérdezni Ki volt az este téged kéretni. Már engem mátkám tízen kérettek, Adj jó tanácsot ár 9247 Misztrál Együttes: Csend Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyen bús halál rohan - jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe a szívem 9037 Misztrál Együttes: Ébredés Arcod a hajnali párnán, homályban hús a bársonyon Mintha ébredésed várnám, gyönyörködöm az alvó mosolyon. Lassan mozgok, őrzöm pillanatod Szerelemben fürdik minden. Csigás ha 8547 Misztrál Együttes: Magyar mesehősök Körém szerelmesem bársony-tűzselyem Védőrácsot fon.
UU- U - U - U U A bokorban itt az ősi fészek, U U - U - U - U - - Mely növelte könnyü szárnyatok; - U - U - U - U - Megpihenni most is abba tértek, - U - U - U - U - - Bár a fellegek közt járjatok! - U - U - - - U - S most, hogy a szél összevissza tépte: - U U - - U - U - U Ugy tennétek, mint az emberek? - - - - - U - U U Itt hagynátok, idegent cserélve...? - - - U U U - U - U - Fiaim, csak énekeljetek! UU- U - U - U U A A A A B C B C 10 9 10 9 10 9 10 9 A B A B C D C D 10 9 10 9 10 9 10 9 A B A B C D E D 10 9 10 9 10 9 10 9 A B A B C D C D 10 9 10 9 10 9 10 9
Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve...? - Fiaim, csak énekeljetek!