Ebben az új vígjátékban az Amerikai pite szereplőit egy kicsit több mint egy évtizeddel később látjuk viszont, amikor újból összejönnek az érettségi találkozó apropóján. Egy nagyon hosszú hétvége alatt kiderül, hogy ki változott, ki nem, valamint hogy az idő és a távolság nem szakíthatja szét a baráti kötelékeket. 1999 nyara volt, amikor négy kisvárosi, michigani srác úgy döntött, megpróbálja elveszíteni szüzességét. Az azóta eltelt évek során Jim és Michelle összeházasodtak, Kevin és Vicky pedig búcsút mondtak egymásnak. Oz és Heather eltávolodtak, de Finch még mindig vágyakozik Stifler mamája után. Most ezek a régi barátok felnőttként térnek haza, hogy emlékezzenek a hormonoktól duzzadó tinédzserekre, akik voltak - és ihletet merítsenek belőlük.
Október 3-án ünnepli 45. születésnapját Seann William Scott, akinek a neve szinte egybeforrt az Amerikai pite-filmek legbunkóbb karakterével. Az esemény apropóján összegyűjtöttük Stifler leghányingerkeltőbb szívatásait és megszívatásait. Csak erős gyomrúaknak! Az első Amerikai pite -filmben Stifler nagyon felhúzza magát azon, hogy Finch nevű haverja, hogy jobb esélyekkel csajozhasson be, elterjeszti róla, hogy megverte. Stifler a fiút Kulagépnek csúfolja, mivel a finnyás srác nem hajlandó az iskolai vécét használni nagydologra – és Stifler nem épp nemes bosszúja is ezzel lesz kapcsolatos. Hashajtót kever Finch mocaccinójába, majd az épp sürgős dolgára rohanó fiút betereli a lányvécébe, hogy ott, a lányok füle hallatára szakadjon ki belőle gusztustalanabbnál gusztustalanabb hanghatások kíséretében a szapora béltartalom. A végén pedig az egész iskola kiröhögi szerencsétlen srácot, mivel Stifler nyilván mindenkinek szólt a dologról, hogy még ezzel is megalázhassa. Szép volt! Az otromba karakternek bő tíz évvel a gimi után sem nőtt be a feje lágya.
Részemről hatalmas nosztalgiával ültem be a moziba és meg is kaptam mindent, amit vártam. A sztoriról annyit kell tudni, hogy az érettségi óta bizony már eltelt több mint egy évtized, és így a '99-es osztály visszatér Greet Fallsba az osztálytalálkozóra. A film elején szépen lassan újra találkozunk mindenkivel és megtudjuk, hogy kivel mi történt. Jim majdnem tökéletes boldogságban él Michellel és a két éves kisfiúkkal, Kevin megnősült és nagyon szereti a feleségét, Oz híres tv-s figura lett, Finch kicsit rejtélyesebb (róla többet nem árulok el), Stifler pedig próbál talpon maradni. Szóval a srácok pár nappal a buli előtt érkeznek a városba, hogy nosztalgiázzanak egy kicsit és felidézzék a régi szép emlékeket. Nem is kapunk mást mint amit eddig megszokhattunk. Jó dumák, buli és persze ezerrel túl fűtött erotika. A készítők minden pillanatot megpróbálnak megragadni, hogy ellőjenek egy oda illő altáji már-már ízléstelen poént, de azt kell mondjam, hogy ezek a poénok egyáltalán nem kínosak, hanem tök jól passzolnak az éppen adott szituációhoz.
A mozit Herendi Gábor rendezi, és az alkotók közt van executive producerként Szabó Győző is. A film "a drogos alfahím és az Istent játszó pszichiáter egymásnak feszüléséről és baráttá válásáról" szól. Csernus doktor visszatért a magyar focicsapathoz Dr. Csernus Imre ismét csatlakozott az ETO FC Győr első csapatának szakmai stábjához. Az NB II-es klub reményei szerint szakértelmének köszönhetően újra egy olyan sikeres periódus kapujához ér a csapat, mint a 2013-ban, amikor az ETO legutóbb megnyerte a magyar élvonalbeli bajnokságot. Ez egy kőkemény kőfejtő, ahová ördögvillával érkezni a legkevesebb Hogyha egészen csütörtökig sikerült abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy Sopronban egy idilli rét vár ránk, hát a mai napon arcon csap minket a vérzivataros valóság. Ez itt, kérem szépen, egy kőkemény kőfejtő, ahová ördögvillával érkezni a legkevesebb. Erre a napra talán még az ördögcsákány, de talán az ördögütvefúró is kevés. Színtiszta rock és metál, atomvillanás az ország nyugait határánál.
A pszichiátert nyálmirigydaganattal diagnosztizálták, ő mindezt jelnek értelmezte. Csernus Imre a BEST magazinnak adott interjút, amiből kiderült, az egykor tévében is megforduló pszichiátert nyálmirigydagadanat miatt kellett megműteni. Csernus mindezt jelnek értelmezte: Az emberek többsége nem hajlandó elfogadni, hogy egyszer meg fog halni, és úgy viselkedik, mintha az élete örökké tartana, és örökké élvezhetné a fogyasztói társadalom javait, pedig nem így van. Nem foglalkoztam azzal, hogy a tumor jó- vagy rosszindulatú, ez csak az egót birizgálja. Azt tudtam, hogy kaptam egy intő jelet, és ennek a megjelenése sokkal fontosabb volt, mint a szövettani eredmény. Ezekre a jelekre mindig figyelni kell, hiszen nem csupán daganat formájában jelentkeznek. Mindannyian kapunk ilyeneket, akadnak, akik már nagyon régóta. És aki nem megfelelően reagál, hanem inkább homokba dugja a fejét, és azt hiszi, rá ezek nem vonatkoznak, annak csak fokozódnak a tudatalattiában a feszültségek, aminek pedig az a hozadéka, hogy önmagunk gyilkosává válunk – fogalmazott a pszichiáter, aki azt is elmondta, ő mindenhez pozitívan áll hozzá jó ideje: Én már régóta jó barátságban vagyok a halállal.
"Azonnal meg kellett műteni. Mindenképpen kerekesszékkel akartak betolni a műtőbe, de számomra fontos volt, hogy a saját lábamon menjek be az operációra. Műtét után pedig azonnal egy dupla kávéra vágytam. De nekem is volt időm végiggondolni, vajon miért kaptam ezt a daganatot. Rájöttem, kimondatlan dolgaim vannak a környezetemmel kapcsolatban. Amikor realizáltam mindezt, azonnal leültem, és megbeszéltem az érintettekkel a nehézségeket" – osztotta meg a pszichiáter. Grecsó Krisztián szép sorsfeladatnak nevezte, hogy a betegség elvette a hangját, és újra kellett tanulnia beszélni. "Később rendkívül eltorzult az arcom, úgyhogy a korábbi hiúságomat azonnal el kellett engednem. Tehát valóban új feladatokat kaptam a sorstól. Nagyon sok mindenben sikerült átlépnem az árnyékomat. Nagyon engedékeny ember vagyok önmagammal, soha nem siettetek semmit" – mesélte. "Amivel még rengeteg dolgom van, és ami nagyon nyomaszt, az az apámmal való kapcsolatom. Lassan 20 éve halott, de még mindig nem engedtem el, haragszom rá, és haragszom magamra.