"Nem vagyok komponista, és tényleg nincsen semmilyen klasszikus zenei hátterem. " - mondta ezt maga Yann Tiersen, a zeneszerző, akit ebben a cikkben szeretnék bemutatni. Ezt a tehetséges nem komponista-komponista a nagyközönségnek elsősorban az Amélie és a Good Bye, Lenin! c. filmek soundtrackjei miatt lehet ismerős, de valószínűleg senkit sem érdekel, különösebben, hogy mégis ki és mi lehet a híres filmzenék mögött. Kár, mert igencsak érdekes- és hullámvölgyekkel teli- volt az ide vezető útja. Yann Tiersen 1970. június 23-án született Brestben (Franciaország). Yann tiersen lise tiersen youtube. Mondhatni, igazi csodagyerek volt, négy évesen már zongorázott, két évvel később pedig emellett hegedülni is elkezdett. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy az ég is zenésznek teremtette, de nem a visszahúzódó, nyugodt fajtának, mint amilyennek az ember egy zongora- vagy hegedűművészt gondolna. 13 éves volt ugyanis, amikor ő is erőteljesen kamaszodni kezdett: elege lett, ezért állítólag a szó szoros értelmében eltörte a hegedűjét!
Yann Tiersen valószínűleg soha nem lesz képes elválasztani nevét az Amélie csodálatos élete és a Good Bye Lenin! című filmjeihez illesztett dalaitól, azok minimalista lélekemelésétől, de ezt talán még ő sem bánja. A francia zeneszerző tökéletes arányokban keveri Chopin, Erik Satie, Philip Glass és Michael Nyman világait. Zenéje színgazdag és változatos képeket rajzol, hangról hangra mesélve, fontos, könnyed és komoly pillanatokról, meg úgy általában az emberről magáról, miközben egyszerre játszik tangóharmonikán és zongorán, ha éppen arra van szükség. Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes-ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás.
Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A fényszóró) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia: 1995 - La valse des monstres 1996 - Rue des cascades 1998 - Le Phare 2001 - L'Absente 2001 - Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain, filmzene) 2003 - Good bye, Lenin! (filmzene) 2004 - Yann Tiersen & Shannon Wright 2005 - Les Retrouvailles 2008 - Tabarly (filmzene) 2010 - Dust Lane
Ezeken túl csupán rövidfilmeket vállalt, illetve egy dokumentumfilmet, a francia vitorlázóról, Éric Tabarlyról szóló Tabarly t. Amellett tehát, hogy az ilyen jellegű projektek hozták meg számára a hírnevet, a mozgóképek kíséretei csupán egy kis szeletét képezik munkásságának, s amikor filmzeneszerzőként aposztrofálják, ezt szokta mondani magáról: "Nem vagyok zeneszerző, nem rendelkezem klasszikus képzettséggel". Yann Tiersen figyelme elsősorban stúdióalbumaira és koncertkörútjaira összpontosul, s amellett, hogy kézjegyét hamar felismerni, stílusa nehezen kategorizálható: a kritikusok legtöbbször Philip Glass-szel és Michael Nymannel szokták egy lapon említeni – gyakorta emlegetik úgy, mint a gall Michael Nyman. Sokoldalúságát jelzi, hogy nemcsak zeneírással foglalkozik, hanem zenei rendezőként is jegyzi albumait, hangszeralkalmazása pedig a mellotrontól kezdve a cimbalmon, a buzukin, a marimbán és egyéb különleges hangú instrumentumokon át a megannyi elektronikus eszközig bezárólag rendkívül színes skálán mozog, ugyanakkor zenélt már írógépen, edényeken, biciklin, autón és székeken is.
Élete A franciaországi Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes -ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás. Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A világítótorony) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia Stúdióalbumok 1995 – La valse des monstres 1996 – Rue des cascades 1998 – Le Phare 2001 – L'Absente 2005 – Les Retrouvailles 2010 – Dust Lane 2011 – Skyline 2014 – ∞ 2016 – EUSA 2019 – All Filmzenei albumok 2001 – Amélie csodálatos élete ( Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain) 2003 – Good Bye, Lenin!
"A klasszikus és a populáris zene között nincsenek határok, kedvedre alkothatsz szabadon. Számomra természetes, hogy különböző hangszereket, textúrákat, hangzásokat és zajokat alkalmazok, hiszen az élet is ilyen. " Elsősorban a minimalizmus és az avantgárd jellemző Tiersen műveire, önálló lemezei mellett pedig a Jean-Pierre Jeunet rendezte Amélie csodálatos élete kísérete számít a legismertebbnek tőle. A hazánkban is több alkalommal színpadra lépő, rendkívül sokoldalú művész négyévesen kezdett zongorázni, amit két évvel később hegedűórák követtek. Iskolaéveit Rennes-ben, Nantes-ban, valamint Boulogne-ban folytatta, tizenhárom éves korában azonban szakított a komolyzenei vonallal: megérintette őt a punk irányzat, és az olyan rockzenekarok hatására, mint például a The Stooges vagy a Joy Division, elektromos gitárra cserélte hegedűjét, majd zenekart alapított. Néhány évvel később a csapat feloszlott, Tiersen pedig önálló karrierépítésbe kezdett. Mielőtt a világhírnevet hozó Amélie csodálatos élete bemutatásra került volna, a szerző számos rövidfilmet vállalt el, emellett három szólóalbumot is megjelentetett.
1993 nyarán elektromos gitárt, hegedűt és tangóharmonikát használva közel negyven számot készített, melyek többsége első két albuma, a La valse des monstres és a Rue des cascades alapjait képezte – egyéb, a kiadványra felkerült számok erejéig pedig olyan instrumentumokat is bevetett még, mint például a csembaló, a mandolin vagy a zongora kisebb, gyerekeknek készült változata. Ezek, illetve az 1998-ban napvilágot látott Le Phare című korong járultak hozzá filmzeneszerzői karrierjének beindulásához is: először az Erick Zonca által rendezett Élet, amiről az angyalok álmodnak című drámához szerződtették, melyet az Amélie csodálatos élete követett, e projektek közös pontjának pedig az számított, hogy Tiersen korábbi dallamai is visszaköszönnek bennük. Utóbbi munkájáért César-díjat és BAFTA-jelölést vívott ki magának, a sikert követően azonban nem ragadt le a filmek világában: 2003-ban mindössze a Good Bye Lenin! -nel hallatott magáról, 2015-ben pedig a Malá z rybárny ra keresztelt animációs mozira mondott csak igent.
8. Boomslang (Dispholidus typus) - halálos dózis 10-12 mg A legszebb kígyózó kígyó Afrika szubszaharai részén él, és testének elejét kitágítva vadászik. Általában mozdulatlanul lóg egy fán vagy bokron, egy ágat utánozva alakjában. Erre a holland telepesek "fa kígyónak" nevezték (gém - fa, szleng - kígyó). A Boomslang mérget fecskendez, amikor rágja áldozatát, mert fogai szinte a száj közepén helyezkednek el, és nem az elején, mint a világ legmérgezőbb kígyói rangsorának más képviselői. Mérgét nem a neurotoxin, hanem a vörös vérsejtek pusztulását okozó hemotoxin uralja. A Boomslang nagyon félénk kígyó, és jó látásának köszönhetően képes időben elkerülni az emberrel való találkozást. Ha azonban megragadja, a harapás elkerülhetetlen. Így halt meg a híres herpentológus és zoológus, Karl Paterson Schmidt 1957-ben a boomslangtól. A világ 10 legnagyobb kígyója: képek, méretek, leírás. király (Ophiophagus Hannah) 7 mg Ez a Föld leghosszabb mérgeskígyója. A legtöbb egyed eléri a 3-4 méter hosszúságot, és vannak 5, 6 méteres óriások. A kígyókirálynő mérge annyira veszélyes, hogy néhány órán belül megöl egy elefántot.
Elpusztult az a malajziai kockás piton, amelyet sokan a leghosszabb kígyónak tartanak – írja a BBC. A nagyjából 250 kilogrammos, 8 méter hosszú hüllőre a malajziai Pineng szigetén, egy építkezésen bukkantak rá, még múlt hét csütörtökön. Nem élhetett azonban sokáig, miután lerakta tojását, elpusztult. Ennek oka egyelőre ismeretlen, egyesek szerint a kígyó befogása és a kiemelt figyelem olyan stresszt váltott ki az állatban, ami kedvezőtlen hatással volt a tojásrakásra és ezáltal a kígyó egészségi állapotára. A világ legnagyobb kígyója! 16,7 méter hosszú és 300 kg!. A malajziai polgári védelmi erők által közreadott képen egy épülő felüljáró területén befogott óriáspitont tartanak maláj polgárőrök Pineng szövetségi államban Forrás: MTI/EPA/Malajziai polgári véde/------------------- A kockás piton ( Python reticulatus) a világ leghosszabb, bár nem a legerősebb testalkatú kígyója és hüllője. Átlagos testhossza 3–6 méter, élőhelye Délkelet-Ázsia. A jelenlegi Guinness-rekorder egy Medusa nevű egyed, amelynek testhossza 7, 67 méter, testtömege pedig 158 kilogramm.
Zsákmányát rendszerint a fején ragadja meg erős állkapcsával és sok, hegyes fogával, majd gyorsan körültekeri. A tévhittel szemben áldozatát nem összeroppantja, hanem megfojtja. Annak minden egyes kilégzésénél ugyanis egyre szorosabban öleli, míg az végül nem tud levegőt venni. A zsákmányát – hasonlóan a többi kígyóhoz – egészben nyeli el. Kiakasztható állkapcsának megfelelően a fejénél jóval nagyobb átmérőjű eledellel is elbír. Hogy akadálymentesen jusson át a torkán, mindig a fejnél kezdi a nyelést, amelyet izmainak hullámszerűen végighaladó összehúzódásával is elősegít. A hatalmas lenyelt testeket lassan emészti, ilyenkor pihenésre van szükségre, amely több napot, sőt akár több hetet is igénybe vehet. Ekkor kissé kiszolgáltatottá válnak az óriáskígyók, ezért biztos menedéket próbálnak keresni. Közel féltonnás a világ legnagyobb kígyója. Egy-egy kiadósabb falatozást követően azonban sokáig, akár több hónapig sincs szükségük újabb vadászatra. A leghosszabb koplalási időszak, amit feljegyeztek, két év volt. Szaporodása [ szerkesztés] Az anakondák párzási időszaka áprilistól májusig tart.
Utánanéztem kicsit a dolgoknak. Ha jól veszem ki a melegvérüek felgyorsították az anyagcseréjüket, így az alap hőtermelés elegendő hőt termel. Ahogy írod ezután a hűtéssel csökkenti a kívánt mértékre a hőmérsékletet. A lázhoz meg lecöskkenti a hűtést és így túlmelegszik a test. Elbeszélünk egymás mellett. Te azt mondod, hogy a testünk képes szabályozni a hőmérsékletét. Természetesen ez így van, hiszen az izzadás is erre szolgál. Én viszont arra gondolok, hogy a 'belső égést' már nem tudja szabályozni, mert ha tudná pár dolog másképp lenne. "Ha kevesebb hőt tudna termelni a szervezet, akkor nem lenne szükség az izzadásra. " Pont azt magyaráztam, hogy ez nem lehet. Ha a levegő hőmérséklete 25 fok és a testednek abszolut nem lenne hőtermelése akkor is 25 minimum lenne a tested hőmérséklete, mert ugye kénytelen átvenni a környezet hőmérsékletét. Ha e mellé vesszük, hogy a tested alapjátorn is termel már hőt, pusztán a lét okán, valamint az élettel együtt járó mozgás is termel hőt, plusz ha a nap rádsüt az is ad hőt, akkor már átlépheted a kívánt testhőt és muszáj lesz hűteni.
Talán ez a legveszélyesebb és leghalálosabb kígyó listánkon, mivel a tudósok úgy vélik, hogy élőhelyén a homokfák több embert öltek meg, mint más kígyófajok együttvéve. A mérgező hüllő annyira mozgékony és agresszív, hogy többször is harap. Az Ef-ek nem félnek az emberektől, gyakran másznak be lakásokba, pincékbe és használati helyiségekbe, hogy ételt keressenek. Azok, akik túléltek egy efa-rohamot, vesebetegségeket okozhatnak a véralvadási hibák miatt. 4. Harlekinkígyó (Micrurus fulvius) - 4 mg Az Anyatermészet élénk színű kígyója az Egyesült Államok délkeleti részén és Mexikó északkeleti részén található. Észak-Amerikában ez az egyetlen kígyó, amelyik tojást rak, nem pedig fiatalt szül. Ez a mérgező jóképű férfi inkább nem támad embereket, de ha valóban muszáj, villámgyorsan és segítség nélkül támad, az áldozat halála 20 órán belül megtörténik. Ezért jobb, ha videón csodáljuk őket, és soha nem találkozunk az életben. 3. indiai krait (Bungarus caeruleus) - 2, 5 mg Ezek a kis hüllők és rokonaik, a szalag krait (Bungarus multicinctus) évente több ezer halált okoznak Dél-Ázsiában.