2013. május 3., 02:00, 642. szám Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Zelk Zoltán: Este jó c. verse dalban?. Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is mint a füst, mert könnyű vagyok... Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én. A magyar költészet tengernyi verseit szemlélve még a legjobbak közül is kitűnik Zelk Zoltán Este jó, este jó című, különösen bájos és gyermekien tiszta költeménye, amely ráadásul olyan zeneiséggel rendelkezik, hogy az folyton belejátszik az értelmébe. A könnyen idillikusnak minősíthető költemény világa "csak" egy gyermeki szemmel láttatott elalvásról szól, miközben pedig föltárul egy gazdag emberi közösség.
Erősítő sem kell ide: szállnak a hangok messzire. Hallja falu, város: muzsikál a május. Pitypang Sárga pitypang bóbitája Mennyi, mennyi forgó, pergő pöttömnyi kis ejtőernyő! Könnyű, mint a lehelet. Száll a rét, a tó felett. Apró ejtőernyők száza – sárga pitypang bóbitája – repül a földre, repül fára. Hajamra is száll, száll, száll. Bóbitás a hajam már. Horváth István: Száz meg száz kis napocska Selyemszálú fű tövében százezer kis nap a réten. Virít sárgán és nevet. Mit gondoltok, mi lehet? Pitypangvirág sárga szirma kacag a kék égre nyílva. Szára növésnek ered. Mi lesz abból, gyerekek? Gyermekláncfű karikája, ha van, aki megcsinálja. Zelk Zoltán - Este jó, este jó. A föld legszebb lánca az, mert kovácsa a tavasz. Gazdag Erzsi: Pitypangok Sárga pelyhes kislibák tipegnek a réten át. Nem is libák, virágok, sárga a bóbitájok. Gyenge száruk imbolyog, sárga szemük mosolyog. Tityegnek és totyognak, majd a földre potyognak. S pár nap múlva, mily csoda! Fehér lett a bóbita. Tolla nőtt a virágnak, könnyen indul világnak. Rózsa, vadrózsa Rózsa, rózsa, tubarózsa, De szépen nyílsz az ablakba' Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál, Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!
Méhecskéket hívogat, S kitárja a szirmokat. Szelíd a szép hófehér, Ő a boldogságnak él. Virít vele sok társa, Menyasszonyok csokrába. Forrás: Imre Zsuzsánna és Péter Kinga: KEREKECSKE, DOMBOCSKA, Csengőkert könyvkiadó 2011
Táncot jár a víz fodra, tavaszi szél forgatja. Itt a tavasz, gyerekek, kacagnak a verebek. Zelk Zoltán: Hóvirág Jó, hogy látlak hóvirág, megkérdezem tőled mi hírt hoztál? Mit üzensz erdőnek, mezőnek? Szedd a szárnyad szaporán, vidd a hírt madárka: útra kelt már a tavasz, itt lesz nemsokára! Mentovics Éva: Tavaszi zsongás Rügyet bont a barka ága, bólogat a hóvirág, levél zsendül, füttyszó zendül, most jön csak a jó világ. Fürj kiáltja: – pitypalatty, gyík szalad a híd alatt, játszanak a kis bocsok, s halld, a csermely mit locsog! Nézd az erdőt, csodaszép! Zöldbe borult ott a rét, szellő surran, s láss csodát, megsimítja bársonyát. Ibolya Ibolya meg tulipán, Gyönyörű szép valahány! Az ibolya illatos, A tulipán harmatos. Székely Dezső: Tavaszváró Ibolyalevélen bogárka- könnyek. Nehéz a sírás, nevetni könnyebb. Derül az ég is, örül a napnak. Zelk Zoltán: Este jó, este jó - Neked ajánljuk!. Gyere szép tavasz, ölbekaplak! Szilágyi Domokos: Két ibolya-vers Pislog az égbolt, susog a bokor, bokor alatt aluszik az ibolyacsokor. Ébred az ibolya, belepi a rétet, reggel az ég csudakék, de a mező kékebb.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben: "Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen. "Nem mese az gyermek", - így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. Este van, este van... a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
Öltözködik az orgona, lila a ruhája, kivirít a kankalin, a szegfű és a mályva. A vadrózsa rájuk nevet, bolondos a kedve, a rigó is füttyent egyet: hej, mi lesz itt este! Táncra perdül a sok virág, illat száll a légben, őrt állnak a gesztenyefák illemtudón, szépen. A szellő is megfürdik a virágillatárban, s arra ébredünk fel reggel, napsugaras nyár van. Hóvirág Hóvirág, hóvirág, Hófehér kis virág, Fehér szirom, zöld levél, Sok kis csokor útra kél. Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kóstol: – Jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon. Szepesi Attila: Virágmondóka Hóvirág, hószőnyegen bújik át. Ibolya, sűrű erdők mosolya. Kankalin, fény a liget árnyain. Százszorszép, virágozzál százszor még! Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke Kinyílott a hóvirág, vidámabb lett a világ… Itt a tavasz, megy a tél, kis magban a csíra kél. Szikrázik a napsugár, nyakát nyújtja a gúnár.
A lovagi költészet egyébként késve és alig jelentkezett Magyarországon, de Balassi felhasználja egy-egy elemét, pl. az imádott nő eszményítés ét és a viselkedést szabályozó társasági érintkezési formulák at, amelyek a 12-13. századi lovagi lírának zsinórmértékül szolgáltak (térdhajtás, főhajtás). Figyeljük meg, hogy az udvarló férfi és az ostromolt hölgy között egyoldalú a kommunikáció: Júlia nem ad érdemi választ a férfinak, csak elmosolyodik – ez a távolságtartó magatartásforma szintén a trubadúrköltészetre jellemző. Balassi előtt senki nem verselte még meg magyarul a lovagi szerelmet, nem volt előtte hazánkban trubadúrlíra. 2. A reneszánsz életérzés jellemzői a versben Balassi témaválasztás a jellemzően a reneszánsz életérzést tükrözi. Hogy juliara talala igy koszone neki verselemzes film. A középkorban még minden művész és műalkotás Istent dicsőítette, és szigorúan tilos volt személyes érzésekről, főleg világi örömökről verseket írni vagy képeket festeni. Ez a reneszánsz korban változott meg. Másrészt Balassi Bálint volt az első olyan magyar nyelven alkotó költőnk, aki öntudatosan költőnek érezte magát, szemben a középkor névtelen költőivel, akik Isten dicsőségére alkottak, ezért nem törekedtek nevük fennmaradására.
Adnátok nekem tippeket adni? Vikingek 3 évad 1 rész Árpád fejedelem útja 26 28 Alice creed eltűnése teljes film magyarul 1 resz Balassi Bálint Hogy Júiára talála, így köszöne neki… kezdetű verse 1588-ban keletkezett. Losonczy Annának hívták azt az előkelő asszonyt, akit Balassi verseiben Júliának nevezett. 1578-ban ismerkedtek össze, Anna férjes asszony volt, Ungnád Kristóf felesége. 10 év múlva, 1588-ban megözvegyült, ekkor ostromolta őt Balassi gyönyörű versekkel. Udvarlása nem ért célt, mert Anna tudta róla, hogy kicsapongó, zűrös életet él, így máshoz ment feleségül. Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki (elemzés). Nem meglepő, hogy Balassi álnevet adott szíve hölgyének, hiszen a humanisták körében ez volt a szokás. A Júlia múzsanevet egyébként példaképétől, Johannes Secundustól kölcsönözte. Balassi előtt a magyar irodalomban a Júlia nevet senki sem használta. Önálló versciklust is szentelt a hölgynek, akit csodált és eszményített. Verseinek nagy részét egy kódex őrizte meg számunkra, az ún. Balassa-kódex, amelyet 1874-ben találtak meg.
Sikert azonban a versek sem hozhattak neki. Szerelmi botrányai, nőügyei, kicsapongásai, felségsértési és egyéb perei elvadították tőle Annát, akinek nem kellett a züllött, zabolátlan, zűrös életet élő Balassi. A Júlia-ciklus Bár a versek Anna szívét nem hódították meg, arra jók voltak, hogy a költő ciklusba tudta rendezni őket. Egy Petrarca Daloskönyv éhez hasonló magyar Daloskönyv összeállítását tervezte. A Júlia-ciklus egyrészt Balassi fiatalkori, udvarló költeményeit tartalmazza, amelyek 1578-ból valók, másrészt későbbi, érettebb szerelmes verseit is, 1588-ból. Petrarca hatása egyébként az 1588-as verseken is érezhető. A verseknek kifinomult stílus, tökéletes ritmikája van, és Balassi egy újfajta strófaszerkezetet is használt, amit az ő nevéről Balassi-strófá nak nevezünk. A Balassi-strófa rímei: aab ccb ddb, szótagszámai: 667 667 667. A versciklusnak elbeszélői kerete is van: állandó szereplője egy Credulus nevű ifjú lovag, aki olthatatlan szerelmet táplál Júlia iránt. Hogy juliara talala igy koszone neki verselemzes en. A versek beszélője tehát a kerettörténet szerint Credulus (aki helyett magát Balassit is érthetjük), a megszólítottja pedig Júlia, aki egy idealizált nőalak.
A verseket a költő egy elbeszélői keretbe ágyazta, melynek hőse egy Credulus nevű fiatalember, aki a történet elején még szertelen, zabolátlan ifjú, minden versben más lánynak udvarol. Néha veszekszik a szeretőjével, néha csalódik a szerelemben, néha elege lesz a nőkből és inkább katonabarátaival mulat. Aztán lezárul fiatalkori kicsapongó életszakasza, és eszébe jut régi szerelme, Júlia, akit meg akar hódítani. A Júlia-ciklusba tartozó versek a Balassa-kódex 34-58. számú darabjai, melyek végigkövetik a szerelem történetét a kezdeti örömtől és reménykedéstől a Júliáról való lemondásig. A kompozíció egy érzelmi fejlődési folyamatot tükröz, afféle lelki önéletrajz. Ez mutatja, hogy Balassi tudatosan rendezte nagyobb egységekbe, ciklusokba a verseit (nem keletkezésük ideje határozta meg sorrendjüket). A Júlia-versek legismertebb darabja a Hogy Júiára talála, így köszöne neki… kezdetű költemény. A kerettörténet szerint Credulus találkozik Júliával és köszönti a hölgyet. Összehasonlító verselemzést kell írnom. Hogyan kezdjek hozzá? (1333995. kérdés). A vers megírását valószínűleg egy váratlan találkozás ihlette.