2021. december 21. | | Olvasási idő kb. 3 perc "[…] mintha örökké vasárnap lenne, és mintha folyton friss takarók fehérsége villogna, és a kórházszag mennyei illat volna! Mi teszi a csodát? " – ez a mondat áll egyik gyerekkori olvasmányom, a Belli – Várlak otthon a paradicsomban című könyv hátoldalán. Fura, hogy tizenkét évesen ez volt az egyik meghatározó olvasmányom, most is itt van a polcomon – egy anya és a lánya küzdelméről szól a rákkal, amelyben a kislány fiatalon elveszíti a csatát. Most újra eszembe jutott ez a könyv. Szentesi Éva Könyvajánló - Libri Magazin. Bárcsak a kórházszag mennyei illat volna! Az tenné a csodát. Szentesi Éva naplója, 4. rész. – Itthon vagyok két napja (rémálom volt az út), de a kórházat nem lehet otthagyni, azt hozom magammal, a szagokat, az emlékbetöréseket, amelyek a kórelőzményeimet tekintve most még markánsabbak. Milyen más volt először komoly nagybetegnek lenni, harcos lánggal indulni, anya kezét markolva, aki jött mindennap, és ült egész nap az ágyam mellett… Jöttek a barátnők is, szilveszteri kemókor feldíszítették a kórtermet… És milyen más úgy kórházban feküdni, hogy azt hitted, már rég túl vagy a nehezén, ráadásul épp egy világjárvány tombol, a vírust nem kaphatod el, mert gyenge vagy, nincs látogatás, és már az anyád sem él.
Szentesi Éva ráktúlélő, író és aktivista első cikkét itt olvashattátok. Most elmeséli történetének legmélyebb bugyrait. Ezek az állomások nem vidámak, nem púdereltek – de erről nem is lehet lányregényesen beszélni. Szentesi rákedukációs Facebook csoportjához itt csatlakozhatsz! * Nem tudom, lehet-e zsigeri részletességgel mesélni arról, ami egy méhnyakrákos nővel történik a diagnózisa után. Annyit mondhatok, nem leányálom. De gondolom, ezt sejtitek. Leginkább a pokolhoz tudnám hasonlítani. Azonban mindent túl lehet élni, legfeljebb a lelkünk kis darabja marad ott, ahonnan jövünk. Szentesi Éva: És egyszer elfogy a kín - WMN. A diagnózisom után az első dolgom volt, hogy a lehető legjobb orvoshoz kerüljek. A doktor adott volt, mert akihez irányítottak az SZTK-ból, ahhoz járt az egyik legjobb barátnőm is, aki másnap el is kísért a kórházba. Az orvos megvizsgált, és azonnal elrendelte a további, műtéthez szükséges vizsgálatokat, mert látta, mennyire súlyos a helyzet. Két nap múlva kiderült, nem vagyok műthető, mert a tumor áttétet képzett a vastagbélre, és úgy terjeszkedett, hogy nem lehet vágni.
Mert tudom, hogy minden egyes nappal könnyebb lesz. És csak a következő napot szabad nézni. Ha az megvan, jöhet a másik, és egyszer elfogy a kín. Szentesi Éva Az előzményeket itt olvashatjátok el: 1. rész, 2. rész, 3. rész. Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Annie Spratt
Ebédre krumplis tésztát eszünk, a temetésről beszélünk, hamvasztást akart, minimális sírást, nem szerette volna, hogy feketében járjunk, utálta az álszent, elnyújtott, hosszú búcsúztatókat, pláne azokat, amin papok jajveszékelnek, és random bámészkodók csekkolják, ki sír a legjobban. Közben eszembe jut, hogy életemben legfeljebb három temetésen voltam az anyámmal: először az ő anyjáén, aki méhnyakrákban halt meg '97-ben, aztán az apai nagyszüleimén, akiket anyukánk a szüleiként szeretett, és minden egyes alkalommal elmondta, semmit sem utál jobban az elnyújtott, semmitmondó, sablonos búcsúztatóknál, amiken felsorolják egy talán nem is létező ember összes nagyszerű (és talán nem is létező) tulajdonságát. Most meg ezekből a foszlányokból kell összerakni, milyen temetést akart volna, mert elmondani pontosan nem tudta. Nem készültünk fel arra, hogy meghal. Tíz napig rázott a hideg – biztos ilyen, amikor valakinek inába száll a bátorsága. Elindult Szentesi Éva rákedukációs Facebook csoportja | Neumann Easy Testing. Soha nem éreztem még ekkora félelmet, pedig rettegtem már pár dologtól életemben, de az anyám elvesztésétől soha.
Egyre mélyebben süllyedek bele a gondolataim mocsarába, és csak ront a helyzeten, amikor behoznak mellém két, nálam sokkal rosszabb állapotban lévő beteget a szobába. Látom az emberi test határait, az élet végét, és a sajátomén gondolkodom. Miért élek? Mit kezdhet az ember a szenvedéssel? Hogyan lehet ép ésszel kibírni, és el lehet-e egyszer felejteni mindezt? Mennyi munka, mennyi évem volt abban, hogy normális életem legyen. Mennyi küzdelem, utánajárás, és tessék, újra itt vagyok a kórházban, egy brutális operáció után. Annyit harcoltam azért, hogy magam mögött hagyjam, most pedig mintha nyomtak volna egy restartot az életemen, kulloghatok vissza a startmezőhöz, és kezdhetem az elejéről. (Persze, tudom, ez így nem teljesen igaz, mert legalább rák nincs, csak a helyzet hasonló. ) Szóval két napja itthon vagyok. Karácsonyfával várnak és ünnepi világítással. Ülnek mellettem és fogják a kezem. Simogatnak. Szentesi éva facebook images. Egész nap nyugalmas ünnepi zene szól, vasárnap meggyújtjuk az adventi koszorún a negyedik gyertyát.
Elő kellett kezelnünk kemóval, amire gyakorlatilag azonnal igent mondtam, és kértem, hogy amint lehet, vágjunk bele! Igazából nem féltem, és nem gondolkodtam azon, milyen mellékhatásai lesznek egy ilyen terápiának. Addigra már annyira kifutottunk az időből, annyira sok elvesztegetett hónap telt el, hogy nem nagyon ajánlottak más opciót a gyógyulás felé vezető utamhoz. Így nem gondolkodtam, cselekedtem. Azt éreztem, most azonnal kell tennem valamit, nem ülhetek tovább ölbe tett kézzel. Amikor a terápia elkezdődött, még iszonyat makacsul ragaszkodtam a régi életemhez. Szentesi éva facebook 2020. Bár fenekestül felfordult minden, nem akartam ezt tudomásul venni. Úgy éreztem, ez csak egy kis influenza, könnyen legyűröm, nem lesz bajom. Eszembe sem jutott, hogy meghalhatok, mintha nem is egy kórházban feküdtem volna, ahol erős mérgekkel kezelnek. A hajam kihullását sem fogtam fel. Beszereztem csuda parókákat. Egyik nap szőke voltam, másik nap vörös, harmadik nap derékig érő hajú. Élveztem, hogy végre hosszú hajam van, mert tizenévesen rövidre vágattam, és a betegségig nem is növesztettem meg.
Valahogy úgy voltunk vele, ő ott lesz mindig. Egy ideig úgy is tűnt, talán én halok meg hamarabb. Most meg ez. Jó, akkor vegyük sorra: nem akar a földbe menni, nem akar bőgést, nem kell a fekete, ne legyünk túl szomorúak miatta, inkább ünnepeljük az életét, pap a közelbe ne jöjjön, ne legyen hosszú. Hívjuk a temetkezési vállalkozót, elcsuklik a hangja, kéri, ne haragudjunk, de teljesen meg van döbbenve, ismerte anyánkat. Mondjuk, mi is le vagyunk. Mondja, nem hiszi el. Mondjuk, mi se nagyon. Másnapra megbeszélünk egy időpontot, sorolja, milyen papír kell, oké, viszünk mindent, amit ma kaptunk a kórházban, kellenek az iratai, meg a legközelebbi hozzátartozók, és akkor majd megállapodunk abban is, mikor legyen a búcsúztató. Nagy levegőt veszek, leszedem a táskát, belenézek, előkotrom az iratait, megnézem az igazolványképét, azon is mosolyog, mindig mosolyog, mellette egy könyv: Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot?, bőgünk, ezt a húgomtól kapta. Szentesi éva facebook video. Bassza meg! Hát így, így választjuk a sorsot.
Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: Szépségek és szörnyetegek Mar 18, 2022 Az alul- és felüljárók aranykora Budapesten Ha a huszadik századi városok legjellegzetesebb építménytípusait kellene megnevezni, az alul- és felüljárók biztosan közöttük lennének. Előtte ugyanis alig épültek ilyenek, hiszen a forgalom nagysága egészen addig nem okozott gondot. Ugyanakkor, bármilyen is lesz a jövő közlekedése, biztosak lehetünk abban, hogy annyi új többszintes kereszteződés nem fog születni már, mint az elmúlt száz évben. Fotók. Sőt, itt-ott eltűnőfélben is vannak ezek a megoldások: egyre több városi felüljáró bontását tervezik, aluljáróból pedig már többet is betömtek Budapesten. A korabeli fotók azonban nem csak azt mutatják meg, milyen volt az a kor, amelyben ezektől a megoldásoktól várták az élhetőbb városok megszületését, de azt is, milyenek voltak utcáink, tereink az alul- és felüljárók megszületése előtt.
Regisztráljon a profil tulajdonosaként ingyenesen, hogy frissíthesse azt, válaszolhasson az értékelésekre, és további előnyökhöz jusson. Regisztrálás az ingyenes profil tulajdonosaként Calcium sandoz pezsgőtabletta Egerszalóki szállások hotelek
A valódi út hossza ettől eltérhet. Ingyenes privát parkolás lehetséges a helyszínen (foglalás nem szükséges). Internetkapcsolat nem áll rendelkezésre. Konyha Akkor ehet, amikor szeret Média/technológia Szórakozás mindenkinek Szobafelszereltség Extra kényelem Kültéri egységek Csak lazítson és pihenjen Ingyenes!