Kritika Az alkotók tudták, honnan kell jó ötleteket lenyúlni, és azt is, hogyan kell ezeket jól összegyúrni. Péntek délutáni szórakozáshoz ez pont elegendő. Bevezető Mi lenne, ha a földönkívüliek megtámadnák a Földet, és semmi esélyünk nem lenne ellenük? Gondolkodjunk négy dimenzióban! Erre buzdít a Chris Pratt főszereplésével készült A holnap háborúja, ami szépen összekapkodott minden klisét a nagyszabású sci-fikből. A holnap háborúja - Legutóbbi tartalom KRITIKA: A holnap háborúja Mi lenne, ha a földönkívüliek megtámadnák a Földet, és semmi esélyünk nem lenne ellenük? Gondolkodjunk négy dimenzióban! Erre buzdít a Chris Pratt főszereplésével készült A holnap háborúja, ami szépen összekapkodott minden klisét a nagyszabású sci-fikből.
A vulkános baromságoktól kezdve a "kormány nem segíthet nekünk" jeleneteken át egészen a jég alatti leszámolás megszervezésével és lebonyolításával bezárólag... Tényleg, olyan ostobává válik a film, hogy kedvünk lenne "NE LEGYÉL MÁR HÜLYE! " felkiáltásokkal indítani a legtöbb jelenetet. Szerencsére itt is találunk értékelhető pillanatokat a filmben, például a korábbi dinamikák átalakulása a Dan apukáját játszó J. K. Simmons és Chris Pratt között kifejezetten üde színfoltot adnak a filmnek - tényleg azt éreztem, hogy az apai szerep témája kapcsán kifejezetten szépen körbeértünk. Arról persze fogalmam sincs, hogyan óhajtják folytatni ezt a filmet, szerintem ebben ennyi volt és nem több, egy folytatás egyelőre úgy látom, hogy csak rontani tud majd A holnap háborúja helyzetén. A filmhez hasonlóan a kritika is eléggé negatív lett a végére, épp ezért mindenképp szeretném még az írásom végére illeszteni ezt a bekezdést, amiben minden fenti szavam ellenére arra biztatnám a kedves Olvasót, hogy tegyen egy próbát A holnap háborújával.
A szülő-gyerek kapcsolattól kezdve a háborús veteránok társadalomba történő visszailleszkedésén keresztül a mindenre megoldást jelentő tudományig gyakorlatilag mindent belesűrítettek a cselekménybe, ahol az akción kívül jut idő a drámára és a javak és szolgáltatások mértéktelen túlfogyasztásán alapuló közgondolkodás megfelelő mederbe történő terelésére, a nevelésre is. Chris Pratt korrekt módon eljátssza azt, akit kell, a katonát, a férjet, az apát, a fiút, a világ esetleges megmentőjét. Bár A holnap háborúját az alkotók egy egészen új valaminek próbálják eladni, valójában egyetlen olyan jelenet, képkocka nincs benne, amit ne láttunk volna már máshol és maga az alapötlet sem túl eredeti. Van itt időben oda-vissza utazás, Földet elözönlő, kegyelmet nem ismerő, vérszomjas űrlények (akik mit ad isten, kaptárban élnek), kihalt utcákon városi harc, szűk lépcsőházban kergetőzés, mélybe zuhanás, titkos laborban megoldáskeresés, családegyesítés stb…. kötelező karakterek és néhány kiszámítható fordulat.
A karácsonyi meccsnézést ekkor teljesen felborítja a jövőből visszaérkező katonák csapata, akik beszámolnak a jelen Föld lakóinak egy olyan idegen faj okozta háborúról, ami 30 év múlva az emberiség vesztét okozhatja. Mivel a jövőben nincs elég emberünk (nagyjából fél millió ember él már akkor csak), ezért a toborzást a jelenben folytatják - nem kis feszültséget keltve a jelenkorban, hiszen lássuk be: nem feltétlenül a "mi háborúnk" ez sok ember szerint. Természetesen rövidesen sor kerül Dan behívására is, akinek családját maga mögött hagyva egy hetet kell eltöltenie a jövőben - csakhogy a túlélési ráta ismeretében ez egy közel sem veszélytelen kiruccanásnak ígérkezik. Kezdem a pozitívumokkal: a majd 140 perces film első 90-100 perce egy kifejezetten szórakoztató, a '90-es évek blockbustereit idéző popcorn film, amit simán néztem volna moziban is. Jól adagolják a történetet és az időutazást is pont annyira magyarázzák meg, amennyire kell: nem tolják túl és zavarodnak bele, viszont nem is intézik el annyival, hogy "ez így van, fogadd el".
Közte és a Pratt közötti kémia kapcsán néhol alaposan kilógott a lóláb, de ismétlem magam, engem ez se zavart még ezen a ponton: működött, amennyire kellett neki, amolyan "3. 6 röntgenesen". A királynő odújában játszódó és az óceánközepi bázisos jelenet is izgalmas, látványos, utóbbi kapcsán konkrétan láttam egy olyan gyönyörű beállítást, amit szívesen viszont látnék a falamon. ( szerk: háhh, sikerült megtalálnom nagy felbontásban is. ) Ezt láttad már? Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni. Ezen a ponton érezzük, hogy a film elérte a katarzist és valószínűleg mindjárt érkezik a stáblista... de sajnos nagyon nem. És számomra az utolsó 40 percet tekintve egy olyan éles lejtmenet következett a film cselekményét illetően, hogy arra szavak nincsenek. Nemcsak a túlnyújtott rétestészta effektus miatt, hanem mert mintha a készítők is teljesen elengedték volna a gyeplőt. A korábbi egész pofás, értékelhető és megmagyarázott történések után itt totál kiborult a tudatmódosító szeres pohár az asztalra az írószobában.
Kép: Amazon Prime Színes vásznon a világ megmentése Nem térnék ki különösebben a látványra, hiszen már hozzászoktunk, hogy a filmgyártók beletesznek apait-anyait. Ez a film sem szenved ebben hiányt. A világ megmentése színes vásznon, és a másik szál Dannel a saját családja története. Anyaként vártam volna még mélységeket, hiszen adott volt a drámai szituáció. Dan is a jövőbe utazó kiválasztottak közé került, ahol lehetősége lesz megtudni, hogy mi történt vele az eltelt 30 évben. Kép: Amazon Prime Szülőként átérezzük 2051-ben felsejlik a világ pusztulása, és ezzel együtt Dan családi tragédiája is színre lép. Innentől tudunk együtt szorítani vele a film végéig. Olyan motiváció hajtja, amit szülőként átérzünk. A földönkívüliekről is kiderül egy-két meglepő dolog, és én még a film üzenetébe beleszuszakolnám a környezetvédelmet is, hiszen az emberiség pusztulását előidéző támadás oka a globális felmelegedés. Bár ez földönkívüliek nélkül is igencsak jelen van napjainkban, és kihat a jövő generációira.
Jellemző, hogy a családtagoknak "pártot kell választani", és az is, hogy hosszú folyamat előzi meg a szakítást. A démon anyák gyerekei sokat dolgoznak magukon, sokat szenvednek, sok mindennel próbálkoznak, míg eljutnak a végleges szakításig. Jellemző a ritkább találkozások bevezetése, az üljünk le, beszéljük meg próbálkozások – de egy narcisztikus anyával ez sajnos nem segít. Az is egy hosszú és fájdalmas folyamat, ami a kapcsolat megszakítása után történik. Streep cikke nyomán leírom, hogy általában (nem szükségképpen mindegyiken) min szoktak keresztülmenni azok az emberek, akik megpróbálnak kikerülni az otthoni mérgező környezetből. Megromlott szülő gyermek kapcsolat teljes film. A lista elég riasztó, de nem a riogatás a cél, hanem inkább a felkészülés: annak ismerete, hogy a "szabadulás", a lelki gyógyulás sem lesz zökkenőmentes, vannak nehéz időszakok és visszaesések, és ez természetes. 1. A kapcsolat megszakítása nem "megoldás" A megsebzett léleknek pusztán az elszakadás kevés a gyógyuláshoz. Ilyen esetekben mindig érdemes terápiába, önsegítő csoportba menni, fontos, hogy az ember ne maradjon egyedül.
Ezek a hitrendszerek nem minden esetben mondódnak ki, sokszor az érzelmekben, megélésekben, tudat alatt történnek, de nem lehet véka alá rejteni egy gyermek elől. A család tagjai láthatatlan szálakkal kapcsolódnak egymáshoz érzelmileg és mentálisan is, vagyis nem kell kimondódnia egy "hitrendszernek" ahhoz, hogy arról a család többi tagja tudomást ne venne, ne érezné. Szülő-gyerek kapcsolat megromlása? (5441264. kérdés). Amikor a gyermek elkezdené a saját életét élni, könnyen előfordulhat, hogy a teljes életre való törekvésében megakad, és úgy érzi, nem tud egyről a kettőre lépni, amit nehezít az is, hogy érzelmileg nem támogató szülők veszik körül. Ha a szülők nem eléggé rugalmasak (diszfunkcionális család), akkor feltehetően nem is tudják elfogadni azt, hogy gyermekük élhet teljes életet anélkül, hogy az ő meglátásaikat követné. A gyermekeiket birtokló családokban előfordulhat az is, hogy azzal akarják visszafogni csemetéiket, hogy megpendítik számukra az érzelmi zsarolást, nagyon súlyos esetben akár kitagadással is fenyegetőzhetnek. A megoldás egy ilyen gyerek szülő konfliktusban Szülőként és gyerekként is a legfontosabb az lenne, hogy mindenki megvizsgálja önmagában, hogy tulajdonképpen milyen hitrendszer vagy hitmondat égisze alatt "harcol".
Megmérgezi a szülő-gyerek kapcsolatot, a gyerek azt érzi, hogy nem szeretik a szülei. Ha annyira dühösek vagyunk, hogy nem bírunk értelmesen beszélni a gyerekünkkel, akkor inkább mondjuk el neki, hogy most szeretnénk lenyugodni, mielőtt még beszélgetnénk vele. 12. Nem tisztelik a gyerek határait A gyerekeknek is szükségük van személyes térre és privát szférára, főleg, amikor már tinikorba lépnek. Megromlott szülő gyermek kapcsolat online. A mérgező szülők nem tisztelik ezeket a határokat, például simán benyitnak kopogás nélkül a gyerek szobájába vagy rányitnak a vécén. A gyerek így felnőtt korára nem tanulja meg, hogyan állítsa fel a korlátokat mások számára, hogyan védje meg magát. 13. A gyereket teszik felelőssé a saját boldogságukért Amikor a szülő folyton a gyerek orra alá dörgöli, hogy mennyi mindent adott fel érte, és hogy miatta boldogtalan az élete, akkor irreális elvárásokat támaszt a gyereke felé. Egyetlen gyermek sem felelős a szülei boldogságáért, és egyetlen szülőnek sem szabadna ilyen terhet rakni a gyereke vállára.
Semmi gond nincs azzal, ha arra tanítjuk a gyereket, hogy lássa meg a rossz helyzetekben is a jót, de ez nem azt jelenti, hogy ignorálnia kell a negatív érzelmeit. 7. A gyerek fél tőlük még felnőtt korában is A tisztelet és a félelem nem jár kéz a kézben. Valójában azok a gyerekek, akik szeretve és támogatva érzik magukat, sokkal inkább tisztelik a szüleiket és boldogabb felnőtté válnak. Az egészséges szülők nem félemlítik meg a gyerekeiket szavakkal vagy tettekkel, nem rombolják ezzel a lelküket. A mérgező szülők mellett ellenben félelemben nőnek fel a gyerekek, és felnőtt korukban összeszorul a gyomruk, ha hívja őket anya, apa, vagy ha egy családi ünnep közeleg. 8. Apámmal megromlott a kapcsolatom. Szerintem nem az én hibámból. Helyrehozni nem.... Mindig a saját érzelmeiket helyezik előtérbe A gyerekeket nem veszik figyelembe, amikor például a vacsoráról döntenek, vagy ha megtervezik a családi nyaralást. A mérgező szülőket nem érdekli, hogy mit szeret a gyerek, csak a saját vágyaikra, érzéseikre koncentrálnak. 9. Semmibe veszik a gyerekek céljait Az, hogy a gyerek mit szeretne sportolni, zenélni, tanulni, teljesen mellékes számukra, inkább a saját céljaikat vetítik ki a gyerekre.
Akkor az udvar. Ott meg nem fér. Közel 1500 m2-es, majdnem 20 m széles, több mint 70 m hosszú telek. De nem fér. A tégláimat amiket vettem persze már elhasználta... Jó, bontott tégla volt, de közel 700 db. Az eltartás nagyjából annyiból áll, hogy kapok kaját. Hozzáteszem, hogy én kopasztom meg is, van, hogy én is csinálom meg. Amíg lehetett, addig veteményeztem is. Van itt olyan, akinek annyira megromlott a kapcsolata a szüleivel, hogy később.... Egész nyáron nem kellett semmit venni. Volt uborka, paradicsom, paprika, tök, bab, cukkini, saláta, retek, hagyma, krumpli. Meg mikor mi. De neki elborult az elméje, és mint most a fideszesek a gépet, ő úgy ráengedte a jószágot. MErt neki olyan kedve volt. Mert állítólag gazos volt, és neki nem tetszik.
A gyerek becsöppenésével pedig felélednek a meg nem oldott konfliktusok, és az illető maga sem érti, miért érzi magát hirtelen rosszul, és végül tévesen arra jut, mégsem ez az a kapcsolat, amire vágyott, majd kilép belőle. A rivalizálást persze idézőjelben kell érteni, nem úgy, hogy harcol a szülő a gyerekkel. De igenis megnyugtatóan el kell rendezni, mikor ki élvez előnyt a másikkal szemben. Megromlott szülő gyermek kapcsolat letesitese. Például, ki kap figyelmet: ha bekakilt a gyerek, azonnal rohanunk pelenkázni, vagy előbb meghallgatjuk párunk beszámolóját, milyen napja volt? Kérdés, ki kinek milyen érzelmi igényét elégíti ki, például keres-e a szülő érzelmi menedéket a gyereknél, ha összeveszett a párjával, vagy a párjánál, ha kiborította a gyerek? Mire mennyi pénzt fordítanak: egy drágább babakocsi vagy egy kétszemélyes kiruccanás élvez-e előnyt? Ezer olyan kérdés, mikor vagy a gyerek vagy a szülő javára kell dönteni. Nincs jó és rossz válasz a fenti kérdésekre, csupán azt érzékeltetik ezek, hogy a gyereknevelés kikerülhetetlenül magában hordozza ezeket a döntési szituációkat.