A programok 14 különböző helyszínen, 3 napon át zajlanak majd, közel 50 kortárs alkotó…
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
A leggyakoribb mellékhatás az izommerevség, nyálfolyás vagy a remegés. Hosszan tartó, megszakítás nélküli, folyamatos gyógyszeres kezelés esetén előfordulhat a száj és a nyelv ismétlődő, akaratlan mozgása is, amit tardív diszkinéziának neveznek. Ezek a nem kívánt hatások a gyógyszeradag csökkentésével, vagy szükség esetén ún. antiparkinson-szerekkel megszüntethetőek. Nagyon fontos azonban, hogy a beteg, valamint környezete - hozzátartozók és pedagógusok egyaránt - ismerjék a lehetséges mellékhatásokat és időben jelezzék az orvosnak felmerülésüket. Egyes vizsgálati adatok szerint az antipszichotikumokon kívül olyan készítmények is alkalmazhatóak, amelyeket egyébként a vérnyomás csökkentésére használnak az orvosok. Ilyen szer például a clonidin. Tourette szindróma video humour. Egy viszonylag új lehetőség a botulinum toxin alkalmazása, melyet a motoros tic-kek által érintett izmokba adva hatékonyan csillapítják a tüneteket. Ha a Tourette-szindróma súlyos kényszerbetegséggel jár együtt, akkor szükség lehet a depresszió kezelésében alkalmazott gyógyszerek szedésére vagy pszichoterápiára is.
Legtöbbször motoros tic-kel indul a betegség, melyek közül leggyakoribbak az arcizmokat érintő kényszermozgások, melyek pislogásban, fintorgásban, hunyorgásban, a szemhéj, a szemöldök, vagy a száj megrándulásában illetve a fej rángásában nyilvánulnak meg. Emellett a vállrángás és a végtagok hajlító mozgása is gyakran jelentkezik. Súlyosabb esetekben az egész test hajlítgatása, vagy tömeges hiperkinézisek (mozgásviharok) is jelentkezhet. Előfordul, hogy a Tourette-szindrómás beteg szükségtelenül, szinte megszállottan ismételget bizonyos cselekvéseket. A Tourette-szindrómában szenvedő betegek társaságban gyakran kifejezetten szoronganak. A kényszergondolatok és a kényszercselekvések is gyakoriak ezeknél a betegeknél. Pfeiffer-szindróma - amikor a testünk az ellenségünk. A kényszercselekvések jellemzően rendrakással, mások irányításának kényszerével függenek össze, de előfordul, hogy tiltott dolgokra, például vészjelzők megnyomására, tárgyak széttörésére, gyorshajtásra érez a beteg csillapíthatatlan kedvet. Tipikus jelenség a "tökéletességre törekvés" is.
A betegséget már az 1850-es években leírták és a világ minden részén, minden népcsoportban előfordul, bár a fiúk 3-4-szer esélyesebbek rá. Jellemzően 7-8 éves korban kezdődik és sajnos élethosszig tart. A betegek 10 százaléka felnőttkorra kinövi, de kamaszkor idején az állapot jellemzően rosszabbodik. Társulhat hozzá hiperaktivitás, tanulási zavar, kényszercselekvés (pl. a beteg mindent megszámol). Mindezekkel együtt elmondható, együtt lehet élni ezzel a szindrómával, hiszen ismert tudósok, orvosok, művészek közül is többen éltek, alkottak ezzel a betegséggel (pl. Samuel Johnson író, de korabeli leírások alapján valószínűleg Mozart, Moliere, Napóleon is Tourette-szindrómás volt). Gyógyszer, terápiák, sport Valószínűleg egyetlen szülő sem szeretné, ha gyermekét csúfolnák, kiközösítenék az iskolában. MI A TOURETTE -SZINDRÓMA? MINDEN, AMIT A NEUROLÓGIAI RENDELLENESSÉGRŐL TUDNI KELL - EGÉSZSÉG. Ennek ellenére gyógyszerezés csak abban az esetben ajánlott, ha a betegség az életminőséget erősen rontja, mivel ezek a szerek nem mentesek a mellékhatásoktól. Sajnos még mindig nem egyértelmű a betegség mechanizmusa, eddig három ingerület-átvitelért felelős vegyületet azonosítottak, melynek termelődési zavara okozhatja a tüneteket (dopamin, szerotonin, norepinephrin).
Ekkor még nem lehet tudni, milyen kimenetelre kell számítani, hiszen amilyen gyorsan megjelenhet, olyan gyorsan el is múlhat (spontán gyógyul) a jelenség. A tünetek enyhülhetnek és változhatnak is, azaz változik számuk, gyakoriságuk, típusuk vagy más izomcsoportokra lesz jellemző a tic. Vannak tic-ek, melyek jellemzően később jelentkeznek, ilyen például a koprolália (a betegek nagyjából felénél), és nehezebben uralhatók. Máskor a tünetek hullámokban jelennek meg, majd újra eltűnnek. Ha a tic-ek súlyosbodnak, az egyszerű mozgásos tünetekhez további összetettek társulhatnak. Magyar tudósok: a tikkelő gyerekek jobban tanulnak | 24.hu. A változásokra nem mindig lehet magyarázatot találni, de egyeseknél egyértelmű, hogy nyugodt, stressz-mentes időszakok jótékony hatásúak, és ezek hozzák a javulást, míg a szorongás, félelem kihozza a tic-eket. Alvás idején általában nem zavarják a betegeket. Olykor kellemes élmények, meglepetés, váratlan öröm is fokozzák a tüneteket. A legnehezebb időszak, amikor a tünetek a legsúlyosabb formában jelentkeznek, általában kora-kamaszkorban, 10-12 éves kor körül van.
Az agy hisztamintermelését akadályozó egyik ritka genetikai mutáció okozhatja a Tourette-szindróma egyes eseteit - ezt az agykutatóknak első alkalommal sikerült bizonyítaniuk. A Yale Egyetem kutatói szerint ez a hisztaminhatás lehet a Tourette-szindrómával járó tikkelés és egyéb rendellenességek egyik oka. A tikk valamilyen ismétlődő, akaratlan és irányíthatatlan arcrángás, testmozgás vagy hangkiadás. A kutatók a Neuron szakfolyóiratban megjelent, egérkísérleten alapuló tanulmányukban annak lehetőségét vetik fel, hogy a Tourette-szindrómát az agy hisztamin-receptorait célzó gyógyszerekkel lehetne kezelni. Az ilyen hatásmechanizmussal rendelkező gyógyszereket már most is vizsgálják a gyógyszergyártók más agyi rendellenességekkel, például a skizofrénia és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral kapcsolatban. Tourette szindróma video.com. A jelenleg vizsgált neurológiai gyógyszerek egy bizonyos genetikailag kódolt hisztamin-receptort, az úgynevezett hisztamin H3 receptort célozzák. A Yale új kutatásának vezetője, Christopher Pittenger, így nyilatkozott a hisztamin genetikájára vonatkozó vizsgálat eredményeiről: "Ezek az eredmények új megvilágításba helyezik azt, hogy mi történik a Tourette-szindrómás betegek agyában.
Ezután a tünetek enyhülnek, sokaknál rövidesen teljesen el is tűnnek. Szerencsére viszonylag ritkán válik a betegség olyan súlyossá, hogy elkerülhetetlen a gyógyszeres vagy egyéb orvosi segítség. Súlyos formával van dolgunk, amikor a betegek ismétlődő mozgásaik során ütögetik, akár meg is sérthetik magukat, netán testrészeiket kemény tárgyba verik. Önkárosító viselkedésformák enyhébb vagy erősebb mértékben az esetek harmadában fordulnak elő. A betegek nagyobbik részénél nem diagnosztizálható más idegrendszeri vagy pszichés bántalom, ugyanakkor társulhatnak tipikus, főként pszichés problémák. A tünetek miatt a Tourette-szindrómás gyerekek különböznek társaiktól, ennél fogva félénkek, szégyenlősek, visszahúzódóak lehetnek, ami majdhogynem természetes következménye bajuknak. Több odafigyelést, szeretet, elfogadást igényelnének, s ezt otthon, családi körben meg is kaphatják. Komolyabb gondot jelent, ha koncentrációs nehézségek, illetve hiperaktivitás (hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma, angolul Attention Deficit and Hyperactivity Disorder=ADHD) is megfigyelhető.