Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna. " Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. "Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Ady endre menjek vissza ázsiába e. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába! …" Ady Endre Nagyváradi Napló, 1902. január 31. (Címlap: Ady Endre - Forrás:)
És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege, s tud… Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúr országban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz. Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj ugye és a malomkő? Ady döbbenetes gondolatai 113 évvel ezelőtt - Librarius.hu. A keleti nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni, s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot. Ha ugyan így is lehet.
Mást mond az EU fórumain – erről akár lengyel barátaink is mesélhetnének -, megint másról beszél itthon a lakéjmédia mikrofonállványainak. Tudja, ha egyszer Brüsszel elzárná a pénzcsapot, akkor az uralkodására végzetes csapás jelenthetne. Az Unió pénze nélkül nem tudná a csahosait etetni, hazánk végleg leszakadna Európától. Kérdés, meddig tűri az EU mindezt, mikor intenek be a nettó befizetők, mikor lesz elegük abból, hogy Orbánnak csak a pénzük kell, egyébként meg fütyül a közös értékekre. Meddig engedik, hogy Putyin lobbistájaként lépjen fel a Unió fórumain, meddig lehet az orosz elnök faltörő kosa Európában? A magyarság sorsát, gyermekeink, unokáink jövőjét teszi kockára a Fidesz, amikor a tűzzel játszik. Ady endre menjek vissza ázsiába . Ha keletre, Ázsiába vágynak, menjenek, tegyék nélkülünk, nem fogunk értük krokodilkönnyeket hullatni. Mi – hiszem azt, a többség – büszke magyarként akarunk szabadságban, gyűlölködés nélkül élni. Európában. Budácsik Lajos Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón.
DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm s a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket… Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! – Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyű rút! – Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket! … Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett… Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Hirdetés Jöjjön Dsida Jenő: Édesanyám keze verse. A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, – csak egy pillanata, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. – Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! – Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
Édesanyám csendes értünk mondott imádsága után szomjazik az én lelkem!! DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm s a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket… Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! – Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyű rút! – Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket! … Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett… Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?!
2020 Május 03. "A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó anyám". Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! – A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben; Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy forró áhítattal, Csókolom meg a kezedet! 1924