He shall regret this! – Ezt még megkeserüli! Most, hogy mindezt tudod a shall-ről, tulajdonképpen el is felejtheted, mert a shall – mint a Simple Future segédigéje – szinte el is tűnt már a brit angolból, az amerikai angolban nem is volt szinte sose használatos. Viszont, a shall -nek van egy igen gyakori használata, amikor azonban nem jövő időt jelent. Shall- lel udvarias kérdéseket tudunk feltenni, meg tudjuk kérdezni, hogy csináljunk-e valamit. A shall -t ebben az esetben tényleg csak egyes és többes szám első személyben ( I, we) lehet használni! Végül, nagyon zárójelben megjegyezve, a shall -t szokták szerződésekben és egyéb jogi dokumentumokban is használni, ilyenkor harmadik személyben van az alany: The hirer shall be responsible for the maintenance of the vehicle. – A bérlő felel a személygépjármű fenntartásáért.
És még akkor se látjuk igazán, és még akkor is igaztalanok vagyunk, még akkor is hibásan ítélkezünk. Koronavírus: 5,14 millió halálos áldozat a világon : hungary. Bizonyság reá az a tömegérzés, amely a szombati katasztrófa áldozatait körülveszi. Tehetetlen gyásszal, kései bánattal borul a közvélemény arra a három sírhalomra, amely alatt már csöndesen, békén porladoznak azok az ártatlan bárányok, akiket a természet ősi vis majora elsodort innen, e bizonytalan föld mégis oly gyönyörű színéről. Az egyház megjelenik a koporsó mellett és a kántor még egyszer, hosszú szentiváni énekkel elkínozza az élőket, a gyermekeket, az árvákat, a vigasztalanokat, a kenyér és remény nélkül maradottakat. És minden részvét, minden bánat és bűnbánat három porladozó tetem köré gyülekezik, mialatt hatszáz élő, dolgozni és enni akaró embertársunk, felebarátunk, testvérünk, az öröm és hatalom kitagadottjai és kihasználtjai, ölbe tett kézzel kénytelenek a vihar után bámulni, amely életük, májuk és holnapjuk és jövőjük vetését oly borzasztóan, oly kegyetlenül és váratlanul letarolta.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Miroslav Krleža Emléktáblája Zágrábban Lásd még Szócikk a Wikipédiában Médiaállományok a Wikimedia Commonsban Miroslav Krleža (1893. július 7. – 1981. december 29. ) horvát költő, író, drámaíró. Bankett Blitvában [ szerkesztés] (Regény) Afféle prológus vagy szentimentális variáció a blitvai kérdésről századokon át [ szerkesztés] Blitva, szülőhazám, te úgy mérgezel meg mindent, mint a betegség. (A. Epigrammák – Wikidézet. WALDEMARAS) Harminc európai nemzet mészárolta egymást négy esztendőn át, s ebből a vérözönből úgy vetődött partra Blitva, mint a Blithuania Restituta pléhcsörgője – mindazoknak, akiket Barutanski ezredes hazafiakként akart kompromittálni. Az önálló és független Blitvai Köztársaságot tizenhétben hozta létre a Blitvai Blatóban megkötött béke, amikor Barutanski ezredes legionáriusai kikiáltották a blitván függetlenséget, és a blitvai romantikus Andria Waldemarasról elnevezett téren első ízben énekelték állami himnuszként a legionáriusok dalát: Masírozott, masírozott Blitvának brigádja.
Ez a hatszáz proletár, ez a hatszáz tehetetlen és munkanélküli élő az igazi áldozata, halottja, sebesültje, nyomorékja annak a gyászos hamarsággal végező szombati viharnak. De nekik nem fonhatunk lila és vörös szalagos koszorút, nekik nem gyújthat a részvét szentelt miligyertyát, őket hiába látná el a vallás kenetes igékkel, latin orációkkal és lamentációkkal, nekik hiába szónokol a szónok a jövendő diadalról: ők csak kenyeret kérnek, ők csak munkát akarnak, ők csak szerencsétlen élők és nem szép halottak, borzasztó halottak! A hatszáz élő áldozat felé forduljon az a részvét, az a megértés, az a szolidaritás, amely a porladóknak ad koszorút és szenteltvizet. Memento mori - mormolja az életellenes, sötét, babonát és lemondást akaró középkori vajákosság, amely a mai élet robogó, zakatoló, lendülő kerekeit az életről való lemondás, a szolgai alázat olajával akarja mindenáron megkenni, hogy az ő malmára hajtsa az élet vizét. Mikor érti meg már a ma, a jelen, az új világ, az új ember az új igazságot, a mi igazságunkat, amely nem is új, mert hiszen örök, amely mindenkié, aki élni szeret és akar, mikor érti meg az élet igazságát az élő!
Forr a világ, forr, mint a tenger, Amelyet a vész ostromol; Küzd a hajós, hogy partra kössön; S nem tudja, mint? nem tudja, hol? Im itt tátong az éhes örvény, Ott bősz habok torlása van... Izgalmasan, borzalmasan. S mi járunk bátran, csüggedetlen Ez ingatag, vészes mezőn, Ezer szem függ a messzeségen, Ezer kéz nyom az evezőn. Hajónk nyugodtan állt sokáig, Vagy kémkedett a part körűl: A mélyre most, isten nevében! Vagy révbe jut, vagy elmerűl. Meg-megkerestük jó tanácsért A büszke észt, a tudományt; De óva-intve tett sugalma Vont jobbra, balra egyaránt. Magunk gyujtsunk-e fényt, vagy várjunk, Mig jő a lassu virradat? Kérdők nagy hírű bölcseinket; De nyelvök ínyökhez ragadt. S mig nincs határ, irány, vagy ösvény, Mit a bölcseség újja húz, Tűzoszlopként, a titkos ösztön, Az érzelem lett kalaúz, Mely nem merül mély számitásba S tán a magast nem éri fel, De annyi szívet lángra lobbant, És arra int, hogy menni kell! S megyünk, megyünk! hozzánk az élet S halál nem volt még ily közel. Tudjuk, hogy vész van a villámban, Mely útainkra fényt lövel... Szellőt, orkánt felfog vitorlánk, Arcunk fagyott, szivünk repes, E lenni vágyó s veszni kész nép Oly szép, nagy és rettenetes!