A dombokat aztán elszántották, az egész környéket elegyengették, könnyebb volt így megművelni, az öntözés is ezt igényelte. A Bikatorokhoz hasonló az Ágasegyháza határában fekvő Ősborókás, itt szintén megmaradt az eredeti domborzat. A közel hatórásra nyúlt séta alatt megtudtam, milyen volt a kunság eredetileg, a folyószabályozások rombolásáról és áldásairól hallgattam meg a helyieket. Láp és homok találkozása, a nyír és a fenyő együtt. Igazán relaxáló volt mezítláb járni a homokban, nem törődve azzal, hogy a bogáncs néhol beleragad az ember talpába. Kolon tó tanösvény pannonhalma. A túra egyetlen kellemetlen része volt, hogy nem vittünk magunkkal elegendő vizet, a nyáriasra fordult időben a visszafele úton szédelegve álmodoztunk valami cukros léről, amit majd a városba érve iszunk. A táj mellett az itt élő emberek is megérdemlik a dicséretet. A kunsági emberek közmondásosan szorgalmasak és huncutok egyszerre. Mindkét jellemvonásra jó példa az, hogy a borral jó elővigyázatosnak lenni a környéken. Bár a képesség és a szakértelem is megvan a jó bor előállítására, azonban a helyiek ismernek olyan fortélyokat, amelyek meggyorsítják az amúgy lassú és költséges előállítást.
A helybeliek által jól ismert tanösvényt látogattam meg, amely mentén madárlesek, kilátók vannak, ahonnan bepillanthatunk a tó olyan részeire, ahová a terület védett jellege miatt tilos belépni. Egy hosszú deszkapalló bevezet egészen a tó mélyére, ahol az élővilágot lehet megfigyelni. A kisváros focipályájától húsz percet haladva érünk a tanösvény elejére, az út javarészén bal oldalunk felől a nádas, jobb oldalon változatos erdő áll. A bevezetőúton egy apró teknősbékát találtam az úton, kiszáradása azt jelezte, hogy napsütéses kirándulóidőnk lesz. A tavaszi jó időben egyébként az apró állatok exodusa zajlott, igyekeztek megkapni az életmódjukhoz illő nedvesebb helyeket. Ahol a láp és a homokbuckák találkoznak – a Kolon-tó. Miután a reggeli harmat elpárolog egy-egy füves részről, a békák, siklók, teknősök, gyíkok igyekeznek a lápos tó közelébe kerülni. Az évnek nem is a legizgalmasabb időszakában jártam a láp környékén, a nyár második részében válik igazán nyüzsgővé. Forrás: Szalma György A Kolon-tó a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara, területe 2962 hektár, medre a Duna-ágból alakult ki.
A madárles mellett egy kilátó is áll, ahová a járványhelyzet miatt most nem szabad felmenni. A lesből számos érdekes madárfajt figyelhet meg az ember. Száraz ágakon napozó kis kárókatonákat, a vízben úszó cigányrécéket, röpködő kék vércséket. Gyümölcsös és tőzegbánya A tavat, ahogy az a múltban a hasonló vizenyős, mocsaras területekkel is történt, megpróbálták kiszárítani és művelésre alkalmas területté tenni. A lecsapolási munkálatok a 19. század végén indultak meg és a 20. század közepéig tartottak, de a szomszédos homokbuckákat is próbálták termőre fordítani, többek között gyümölcsfák telepítésével. A tájátalakítás sajnos megtette a hatását, a hajdan gazdag növény- és állatvilág fokozatosan elszegényedett. 1 / 8 A Kolon-tó legszebb arca A területen 1952-től tőzegbányászat is folyt. Lélegzetelállító csodák a Kolon-tó környékén. A hajdani tőzegbányák területén a vízmélység az átlagosnál mélyebb, 2-3 méteres. A kitermelt tőzeget bányavasút szállította el. A kitermelés azonban 1959-ben megszűnt, mert a magas vízállás nehezítette a munkát és a tőzeg sem volt igazán jó minőségű.
A terület nagy részét nádas borítja, amely sok madárfaj számára jelent fészkelőhelyet. A közel ezer páros gémtelepen a gémek, kócsagok mellett egyre gyakoribb fészkelő a fokozottan védett kis kárókatona is. A faj a 90-es évek eleje óta rendszeres fészkelő nálunk, előtte ritkán tűnt fel a hazai tájakon. Népes énekesmadár-állomány is él itt, például fülemülesitke, nádirigó, cserregő és foltos nádiposzáta. A tó körüli nedves gyepeken a nyári lúd mellett a bíbiccel és cankóval, a tavat nyugatról határoló buckavidéken pedig szalakótával, a gyurgyalaggal és a lappantyúval találkozhatunk. 2 / 8 Cigányréce, számára itt béke és nyugalom van Fotó: Tóth Judit Nagy-víz a nádas közepén A tavon ma már nagyobb, természetes nyílt vízfelületet nem találni, pedig ezek mind a növény-, mind az állatvilág számára fontos élőhelyek. Kolon-tó - Hetedhétország . Az utóbbi évtizedben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság élőhely-rehabilitációs munkája során mesterségesen alakítottak ki nyílt víztereket. Ezek egyike, a Nagy-víz, amely az Izsák és Soltszentimre között kanyargó Bikatorok tanösvény egyik állomása.
A Páhi-rétek jellegzetes természeti értékekkel bíró, mozaikos láp- és mocsárrétek, idős, magányos vadkörtefákkal és magyar kőris facsoportokkal. Igazi kincseket rejt a természetkedvelők és kirándulni vágyók számára, melyeket a Kolon-tavi Orchideák tanösvény mutat be, amely nyolc kilométeren át vezeti a látogatókat a Páhi-réteken és a Közös-erdő szélén. Májusban és június első felében egyértelműen az orchideák itt a sztárok, de rajtuk kívül persze sok más természeti értékkel is találkozhatunk túránk során. Páhi-rétek. Fotó: Kis Ferenc Forrás: A Kolon-tó körül megtalálható 23 orchidea közül tíz előfordul itt is. Kolon tó tanösvény trkep. Az apró termetű növényekhez közel hajolva láthatjuk, hogy milyen sokféle formájú, színű lehet egy-egy virág. Például a vitézkosbor kis virágai egy sisakos vitéz alakjára hasonlítanak. A pókbangó pedig onnan kapta a nevét, hogy a sötét-, vagy vörösbarna színezetű, bársonyos szőrzetű mézajka, melyen fénylő H vagy X alakú rajzolat látható, egy nagy pókra hasonlít. Vitézkosbor (Orchis militaris).
A környéket jól ismerő rokonom kommentálta az egyik soltvadkerti köztérre szoborként kihelyezett szőlőprést: ez itt az ismeretlen borhamisító emlékműve. De már nem a kilencvenes években vagyunk, a vicces fantázianeveket viselő borok világa jócskán visszaszorult. Forrás: Szalma György Az elmúlt évszázadok alatt azonban szükség volt a leleményre, a törökök, a németek, majd a kommunisták éppúgy kifosztották a vidéket. Kecskemét környékére a hódoltság idején mindenki eljárt adót szedni. Kolon tó tanösvény hévíz. Aki a máséból szeretett élni, az örömmel megfordult itt. A környék nem egy baloldali hídfőállás, itt a szorgalmukból éltek az emberek, amikor az állam nem gáncsolta őket. A termékelhelyezés és kéretlen reklám szándéka nélkül szót kell ejtenem a túra másnapján tapasztalt kulináris élményről. Soltvadkertre, ha nem másért a fagyizókért el kell látogatni. Nekem a Bianco Negro és a város központjában levő Szent Korona nevű műintézményekhez volt szerencsém. Mindkét helyen sorbaállás volt a fagyiért, más településekről is Soltvadkertre jönnek, hogy hódoljanak a fagyos élvezetnek.
Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabbá válik. A magvető példázata számtalan írót inspirált és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett. Szerző Octavia E. Butler Státusz Rendelhető (várható kiszállítás 7-42 nap)
Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabb. A magvető példázata számtalan írót inspirált, és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett. Octavia E. Butler regényei Margaret Atwood könyveihez hasonlóan az utóbbi években modern klasszikusokká váltak, csak míg Atwood A szolgálólány meséjé vel a nők elnyomására hívta fel a figyelmet, addig Butler az idegengyűlölettel és a klímaváltozással foglalkozott. A magvető példázatá val kezdődő kétkötetes, Földmag című duológiája igazi látnoki könyv: a második részben az USA megválaszt magának egy szélsőséges, radikális elnököt, aki a "Make America Great Again" jelmondattal kampányol. A magvető példázata tavaly, 27 évvel a megjelenését követően New York Times Bestseller lett. Butler minden(! ) művének elkeltek a megfilmesítési jogai. Érdemes megnézni a szerző életművéről készült TED-videót (magyar felirattal): Ajánlások "Butler a sci-fi úttörője, a műfaj egyik legkiemelkedőbb szerzője. "
A magvető 1 Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3 Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4 és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7 Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8 A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. 9 Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja! 10 Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
Erről szól a következő történet is: Mindent elkövettem, hogy lerázzam régi bűneimet, s rossz szokásaimat és nem sikerült. Az öreg ember egy zsendülő almafát mutatott nekem: Menj oda fiam és jól rázd meg. És én jól megráztam az almafácskát. Akkor ezt kérdezte tőlem az öregember: Leráztál csak egy levelet is róla? Vagy almát? Hogyan rázhattam volna le bármit is feleltem, hiszen tavasz van. Frissek a levelei, és gyümölcse sincs még. Így igaz fiam. Mindennek rendelt ideje van. Eljön az idő, amikor magától jó gyümölcs érik rajta, és a régi leveleit elhullajtja. Az a jó, ami belülről indulva, magától történik. Sokáig nagy csöndben ültünk az öreg ember, és én. S akkor ezt mondtam: Ezt is értem, de mit tegyek én? Azt, amit János tett. A keresztelő. Amikor találkozott Jézussal és így szólott: "Annak növekednie kell nekem pedig kisebbednem. " És akkor nagy jajdulással jajdultam fel. Hiszen ez az ami sohasem sikerül! Kisebbednem, hogy ő növekedjék! Ismét nem figyelsz a rendre fiam. Nem így mondta János.
Egyelőre nem fontos, ez talán a következő részben kiderül. Butler egy vészjósló jövőképet festett le az olvasók számára. Nem szeretném megtudni, hogy miféle szörnyeteggé változnának az emberek hasonló körülmények között, de gyanítom a szerző sztorija nagyon közel áll egy reális jövőképhez e téren. Érdekes kettőség, hogy egy nagyon nyomasztó és elgondolkodtató, lassan építkező kötet, mégis képes magával sodorni. Észre sem vettem és a végére értem. Hagyott bennem kérdéseket, a vallásos vonulat kicsit visszás, de a történetbe egyelőre passzol. Mindenesetre az elvitathatatlan a szerzőtől, hogy ez egy kiválóan megírt sötét disztópia és izgatottan várom, hogy miként is zárul majd a történet a következő részben. A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk! Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján kedvező áron! Kövess minket a Facebookon is! A Labirintus - egy sosem látott disztópikus világ Sprawl-trilógia 1984-ből - jövőképeiből valóság lett A beteg
2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében. Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd - egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben. Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.